– Az idei genfi autószalonon a Subaru autógyár elnökétől ön vehette át a legnagyobb fejlődést mutató európai importőrnek járó kitüntetést. Bár látványos – csaknem 250 százalékos – a növekedés, az alapérték meglehetősen alacsony volt, hiszen az előző években lényegében gazdátlan volt az itthoni Subaru-forgalmazás. Hogyan értékeli az elismerést? – Valóban látványos a változás: a 2004-es 81 után 2005-ben a 202 új Subarut adtunk el. Ez az arányokat tekintve szinte megismételhetetlen növekedés. Az autógyár vezetői is inkább azt értékelték, hogy egyrészt sikerült megalapozni és megerősíteni Magyarországon a Subaru-imázst, másrészt a teljesen átalakult vezérképviselet irányításával egy év alatt kialakult az országos értékesítési hálózat. – Hogyan került a Subaruhoz? – Egy fejvadászcégen keresztül kerestek meg 2004 elején. Akkor még a Saab autókat forgalmazó Polar Mobil Kft. ügyvezető igazgatója voltam. A megkeresés kísértetiesen emlékeztetett a mintegy nyolc évvel korábbi helyzetre: akkor is olyan vezetőt kerestek, aki vállalja egy világmárka itthoni felfuttatását. Ez akkor a svéd Saab volt, amelyből 1996-ban még csak 36 kelt el idehaza, ám ennél többre volt érdemes, s ennek megfelelően fokozatos növekedéssel 2003-ban 304 új Saabot sikerült eladnunk. – Milyen úton érkezett meg az autókereskedelembe? – Gyerekkoromtól érdekelnek az autók: szaklapokat olvastam és sokáig autómodelleket gyűjtöttem. Külkereskedelmi és jogi végzettséggel egy kisebb cég menedzsereként helyezkedtem el, és különböző gépek, berendezések importjával kezdtem el foglalkozni. 1994-ben a Porsche Hungaria kormányzati és nagyvállalati részlegének munkatársa lettem. Itt nemcsak az autópiaci értékesítés sajátosságaival ismerkedhettem meg, hanem egy multinacionális cég működési mechanizmusaival is. Szinte mindegyik flottaértékesítési pályázat nagyon izgalmas volt, ám az évek multával egyre inkább rutinná vált számomra a munka, mind kevesebb kreativitást igényelt tőlem. Ez idő tájban kaptam az ajánlatot a Saab márkaimportőre, a Wallis Auto Holding vezetőitől, hogy vállaljam el a márkaigazgatói posztot. A cégcsoportnak jó híre volt a vezérképviseletek között, ráadásul vonzó márkákat – BMW, Mini, Rover, Land Rover, MG és Saab – forgalmazott. Az eladások növelését elváró megbízatás és a szakmai előrelépés lehetősége együtt volt érdekes, de családos emberként azt is mérlegelnem kellett, hogy egy piacvezető márkaimportőr cégtől olyan állásba menjek, amelynél szinte mindent rám bíznak, viszont jócskán benne van a dologban a kudarc lehetősége is. – Ki tudta-e használni az abból fakadó alkupozíciót, hogy az eladásokat tekintve egy mélyponton lévő márkaimportőr rendbetételére kérték fel? – Nem volt gyakorlatom az ilyenfajta alkudozásban. A keretfeltételeket elég hamar egyeztettük, s a legfontosabb az volt, hogy kölcsönösen érdekeltté tettük egymást az eladások növelésében. Rám bízták a szervezet átalakítását, a teljes hálózatépítési és marketingstratégia kidolgozását, a munkatársak megválasztását és az eladások növekedéséhez kapcsolódó ösztönzőrendszerben is egyezségre jutottunk. Izgalmassá tette a feladatot az is, hogy a régióban a Wallis-csoporté volt a Saab márkaimportőri joga, így az új értékesítési koncepció erre is kiterjedt. Sikerült olyan munkatársakat kiválasztani, akik megértették a feladatokat és betartották azt a szabályt, hogy az értékesítés egységes arculatát, számonkérhetőségét a szervizszolgáltatásban is érvényesíteni kell. – Mire támaszkodhatott? – Az alapokat egyeztettem a tulajdonosokkal és a Saab autógyár illetékeseivel, a megvalósításban azonban szabad kezet kaptam. A szervezet újraépítésében, az elvárások megfogalmazásában sokat segített a Porsche Hungariánál szerzett tapasztalat. A hétköznapi munka során bizony többször is neki kellett futni egy-egy feladat megoldásnak, illetve újabb és újabb ötleteket kellett kitalálni. Mivel kis létszámú céget vezettem, sok mindent magam végeztem el. – Hogyan került előbb a Subaru-, majd a Mitsubishi-vezérképviselet élére? – Két éve egy fejvadászcég közvetítésével megkerestek a svájci Emil Frey-cégcsoport vezetői azzal, hogy vállaljam el a Subaru magyarországi márkaimportőr vállalkozásának irányítását. Csábító volt az ajánlat, ugyanis az egyik legnagyobb európai autóértékesítő cégcsoporthoz hívtak, amely 27 márkát képvisel és eladásai éves szinten jóval meghaladják az évi 200 ezer autó körüli teljes magyarországi újautó-értékesítést. Kihívást jelentett, hogy a Subaru egyedi technikai megoldásokat alkalmazó márka, amelynek sajátos piaca van, s ennek figyelembevételével kellett újraépíteni az értékesítést. A váltás mellett szólt az is, hogy teljesen rám bízták az új cég irányítását, a márka felfuttatását, s volt még egy szempont: az itthoni Saab-márkaimportőr – a fő tulajdonos General Motors-csoport szervezeti egységeként – közvetlenebb irányítás alá került, ezért kicsit féltettem az önállóságomat... – Az Emil Freyjel való megállapodáskor már volt tapasztalata azzal kapcsolatban, hogyan lehet egy gyengén szereplő cég vezetői posztjának elvállalásákor a lehető legkedvezőbb feltételeket elérni. Élt az ebből fakadó lehetőségekkel? – Nem kellett nagyon alkudozni: egyrészt egy nyolc évtizedes tapasztalattal rendelkező európai cégcsoport fogalmazta meg az elvárásait, másrészt a Saabnál végzett munka megfelelő referencia volt. Az új főnökeim elfogadták a Subaru márka újbóli bevezetésének koncepcióját, az ösztönzési javaslatokat, ami egyezett az elképzeléseikkel. Természetesen figyelembe kellett vennem az új cég szervezeti, pénzügyi és értékesítési rendszerét, ám most is teljes felhatalmazást kaptam a megvalósításban. Idén sincs megállás, a tavalyi eladás dupláját tervezzük. – A múlt év tavaszától a szintén Emil Frey-tulajdonú Mitsubishi-márkaimportőr irányítására is felkérték. Hogyan tudja összehangolni a két márka párhuzamos értékesítését? – Bár a származási ország azonos és nagyon jó, sportos autókról van szó, mégiscsak, két lényegében eltérő célközönségnek készülnek a Subaruk és a Mitsubishik. Ezt itt figyelembe kell vennünk. A Mitsubishi-eladások felfuttatását nemcsak a megújuló modellkínálat segíti, hanem a korábbi duplájára nőtt, immár 26 egységből álló márkakereskedői hálózat, amelyet az idén tovább bővítünk. Június elején a fővárosban nyílik meg a legújabb Mitsubishi-szalon. – Az észak-európai autógyár vezetői után mennyire sikerült a japánokkal elfogadtatnia magát? – Elsődlegesen az eddigi pályafutásomat nézték. Csak a későbbi tárgyalásokon, majd a kötetlen beszélgetéseken derült ki, hogy elég régóta komolyan érdeklődöm a távol-keleti kultúra, filozófia, vallás iránt, sok ilyen témájú könyvet olvastam, olvasok. A hétköznapokban is sok hasznát veszem e gondolatvilágnak és szívesen is utazom ezekbe az országokba. Többek között – a munkámban és a magánéletemben – a kiegyensúlyozottságra való törekvést köszönhetem a távol-keleti kultúrának.