• Ne hordjon a karikagyűrűn kívül semmilyen ékszert (legalábbis ne látszódjék, például nyaklánc ingen belül). A csillogó, hivalkodó aranylánctömeg színpadias, jelmez vagy pedig etnikai hatás. De leginkább primitívség. A fülbevalóról előző könyvemben hosszan írtam, most csak a lényeg: a bal fül ékszerrel jelölése az ókori görögöknél az elsőszülött fiút jelentette. A jobb fülbe helyezett fülbevaló a másság jele, mind a kettő meg vagy jelmez, például mással kitűnni nem nagyon tudó énekeskéknél, vagy etnikai hatás. • A cipő mindig sötét. Nevetséges és az olasz maffiózókra, gigolókra emlékeztető a világos, különösen a hófehér lábbeli. A csizma csak hóban-fagyban-sárban indokolt, máskor pozőrség, ráadásul nagyon belebüdösödik a láb. A csizma, mondanom sem kell, kizárólag utcai viselet. A férfiak ne hordjanak szandált, egyetlen alkalom a forró nyár, nyaralás, vízpart, sort vagy bermudagatya - akkor lehet szandál, viszont ne zoknival, ha kérhetném. • A zokni MINDIG érjen föl hosszan a nadrág szára alá, még keresztbe tett lábnál sem szabad kilátszódnia a lábszárnak. Csak farmerhoz és sportcipőhöz hordva lehet fehér, egyébként mindig sötét színű. Mindig kell hordani, legfeljebb bermudához és szandálhoz nem. • A nadrág ne legyen sem chippendale-fiúsan feszes (tudják, mire gondolok: dudorok erre-arra), sem trottyos, kinyúlt, a vasalás pedig, mint olyan, a javallatok közé tartozik. Nem akarok egy feleséget sem uszítani, de én úgy tudom, a nadrágot a férfiak tudják a legszebben kivasalni (apukámnál láttam). A bőrből készült nadrág alkalmi jelmez, hosszasan viselni nemcsak pozőrség, de egészségtelen is. Nyáron sem illik rövidnadrágban járni, csak nyaraláskor, vízparton. Jókat tudok derülni, amikor a városban nyáron felszáll a buszra a férfiember, tehát elmúlt húszéves, több mint száz kiló, pólót, bermudanadrágot, zoknit, szandált hord. Hogy engedhette el így a felesége? Vagy lehet, hogy német turista? • A nadrágszíj vékony, bőrből készül, és a csatja is minél kisebb, annál elegánsabb. • A nadrágtartó nem látszódhat soha. Mondanom sem kell, hogy végképp nem illik levetni róla a zakót. • Az ing a nadrágon belül van. Vasalni kell (ezt mondjuk már tényleg a feleség tudja jobban). Ne legyen nagyon vastag anyagból, mert nehezebb mosni, ráadásul akármilyen vastag és sötét, naponta kell tisztát venni. A nyakkendő alatt mindig be van gombolva az ing nyaka. Ha nem vesz nyakkendőt, akkor az ing nyakánál levő legfelső gombot ki kell gombolni. Zakót levetni mások előtt csak rövid ujjú ingről illik. Kerek kivágású pulóvernél az ingnyak belül van, nyakkendő nem kell, V kivágásúnál viszont kell a nyakkendő, esetleg lehet vékonyan, diszkréten a gallér és a nyak közé egy sálat kötni (csak akinek ez a stílusa, és tudja is hordani). A világos ing az elegáns, és ez már így marad a világ végezetéig. Nemrég hallottam a hazai férfidivat egyik ismert formálójától, aki maga is viszonylag fiatal és divatos, hogy szerinte is az ing mindig világosabb a zakónál. • A pulóver és más, vastag pólószerűség egy nap alatt annyi szagot gyűjt magába, nemcsak belülről, hanem a környezetből is, hogy feltétlenül naponta kell váltani. Ne hordjanak vastag, ráadásul macirajzos mintás gyapjút, hacsak nem síelni mennek. A zakó alá is lehet vékony, kötött mellényt felvenni, természetesen ingre. A pulóvert soha nem illik csak úgy felkapni, vagy póló vagy ing legyen alatta. A kinyúlt, kibolyhosodott régi kedvenc („az a rongyos régi) sajnos már csak a kerti munkánál, autószerelésnél kerülhet elő. Még az otthon hordott pulóvert, vastag pólót is nagyon gyakran kell mosni. A testszag, mióta túlléptük a sötét középkort, a műveletlen, igénytelen, elfogadhatatlan embert jelenti. A kardigán, ha nem kinyúlt, jó minőségű vékony gyapjúból van, és a munkakör is megengedi, elfogadom. Sőt, tetszik is, ha alatta vasalt ing, nyakkendő van. • A zakó a nadrággal megegyezően, ugye, már öltöny, vékony szövetből való. Ne legyen a legújabb divat szerinti, csak ha van annyi pénze, hogy a divatot folyton-folyvást kövesse. Mert elég nevetséges egy látványos málnaszínű, csíkos béléses zakó akkor, ha már megint a szürke a divat. Ami mindig elegáns marad, az a tweed, tehát földszínekkel magában kockás gyapjú zakó, no és persze az egyszínű vagy magában mintás, mindenféle árnyalatú szürke. A zakót, ha a férfiember ül, ki kell gombolni, ha meg áll, akkor be. A vállra feldobott zakó nem zakó, az még az „ingujjban" viselet. A kardigán - lásd fentebb - nem helyettesíti a zakót, az egy másik viselet. A zakó ujjára kívülről felvarrt márkajelzést le kell venni, nagyon nevetséges! • A nyakkendő a hivatalokban dolgozva kötelező, ma már minden üzletember tudja, ez ad rangot egy-egy tárgyalásnál. Az ing nyakát kötelező alatta begombolni. Ha szűk az ing, vegyen egy számmal nagyobbat, de nem szabad, tilos kigombolni! Olyan, mint a letolt gatya. Nagyon „szociálisan alulkultúrált (tudják, mire gondolok). Akkor inkább ne vegye fel a nyakkendőt. Hosszában a nadrág széléig le kell érnie. A megkötése egyéni, ki hogy szereti (vagy tudja). A bőrszíj egy szép csaton áthúzva (tudják, az a texasi módi) nem helyettesítheti a nyakkendőt. Sőt. Megint csak azt a szót tudnám rá mondani: jelmez. A nyakkendőtű korántsem kötelező, ellenkezőleg. Minél kevésbé látszik, annál elegánsabb, ha egyáltalán kell. A csokornyakkendő egyes viseletekhez - frakk, szmoking - kötelező, egyébként szokás dolga. Nekem speciel tetszik. A nyakkendő mintája millióféle lehet, a jó ízlés határán belül csíkos, apró mintás, persze nem kisoroszlános és nem reklámfelirattal ellátott, anyaga azonban már nem lehet bármilyen. Inkább legyen kevés darabja, uram, de az minőségi, selyem (vagy legalább nagyon-nagyon annak látszó). Ha szereti a gyapjú felöltőt, ahhoz finom gyapjú nyakkendőt is köthet, ezek mintája többnyire diszkrét kockás. Széles? Keskeny? Most éppen a keskenyebb az elfogadott. (Folytatás: Az öltözködés néhány szabálya - nőknek)