Amikor Nancy-ban jártam, még közel három évszázad távlatából is lépten-nyomon érzékeltem Szaniszló király örökségét. Szerette a művészeteket, értett is hozzájuk, kiváltképp az építészethez. A kor egyik legkiválóbb mesterével, Emmanuel Hérével kiépíttette Európa egyik legszebb terét, amely ma is nevét viseli. Kecses galériák, légies rokokó paloták szegélyezik a Place Stanislas-t, közepén Szaniszló emlékművével, nyugati oldalán a szépművészeti múzeummal, amelyben reneszánsz festők és korabeli francia mesterek alkotásait gyűjtötte össze a herceggé lett király. Van ott továbbá egy diadalkapu is, amelyet a veje, XV. Lajos francia király tiszteletére emeltetett Szaniszló. Ami számomra talán még a műemlékeknél is érdekesebb volt: egy régi cukrászda a téren, cégtábláján egy – ki tudja, mikor festett – női arcképpel, alatta pedig egy női névvel, azzal, hogy „Madeleine”. A cukrászda – mint Madame Bernard-tól, a tulajdonostól megtudtam (aki ősz haján fehér, csipkés főkötőfélét viselt) – az időközben az egész világon népszerűvé lett, „klasszikus” sütemény, a madeleine emlékét őrzi, amelyet egy pillanatnyi adott helyzetben rögtönöztek, mégpedig itt, Nancy-ban. Madame Bernard közlése igencsak meglepett. Én a könnyű, kagylóformájú süteményt legelébb a pesti Hauer cukrászdában ismertem meg, később Marcel Proust regényében találkoztam vele többször is, amelynek lapjain az „eltűnt idők nyomában” ballagó szerző időnként madeleine-t fogyaszt ábrándos élvezettel. Most Nancy-ban Madame Bernard jóvoltából tudtam meg a madeleine teljes históriáját. A krónika szerint ünnepi lakomára készültek Lescsinszki Szaniszló udvarában, mikor is az előkészületek során valami fölött hevesen összeszólalkozott a mártáskészítő szakács a cukrásszal, s az utóbbi fogta magát és sértődötten, búcsú nélkül távozott. Szaniszló király-herceg kétségbeesett. Hogyan fogadjon vendégeket úgy, hogy semmiféle tészta nem szerepel az étlapon. Ebben a kritikus pillanatban lépett közbe a Maurice nevű főlakáj: közölte, hogy az egyik szobalány képes is, hajlandó is nagyanyja receptje alapján egy finom süteményt elkészíteni. Így is történt, és a sütemény a királynak is, vendégeinek is annyira ízlett, hogy Szaniszló behívatta a leányt és személyesen gratulált neki a sikerült desszerthez. Mikor azonban megkérdezte tőle, hogy mi a sütemény neve, az ifjú hölgy zavarba jött és bevallotta, hogy a recept fölött a nagymama füzetében semmiféle elnevezés nem szerepel. Szaniszló ekkor megkérte, árulja el a saját nevét, s mikor azt felelte, hogy Madeleine-nek hívják, őfelsége ünnepélyesen erre a névre „keresztelte el” a süteményt. Ezután még egy süteményt kóstoltatott meg velem Madame Bernard, amelynek története ugyancsak Lescsinszki Szaniszló személyéhez fűződik. A „Rumos Baba” (Baba au rhum) egy Stohrer nevű nancy-i cukrász kreációja volt, aki tejszínnel, mazsolával gazdagította és rumba áztatta az eredetileg meglehetősen száraz süteményt. Mikor az udvarban prezentálta kreációját Lescsinszki Szaniszlónak, édes malagabort adott melléje, s az uralkodónak annyira ízlett a csodálatos ízkompozíció, hogy kedvenc olvasmánya, az Ezeregyéjszaka hőséről, Ali babáról nevezte el. Később, mikor Máriát, Szaniszló leányát feleségül vette XV. Lajos király, Stohrer Párizsba költözött és 1730-ban cukrászdát nyitott a fővárosban. Ott közel három évszázad után ma is működik a Stohrer patisserie. Párizsban járva érdemes felkeresni a Rue Montorgueil egyik ódon házában lévő cukrászdát és megkóstolni a „hiteles” Rumos Babát. Halász Zoltán Madeleine Hozzávalók: 4 tojás, 200 g cukor, egy citrom héja, vanília ízlés szerint, 200 g liszt, 10 g élesztő, 100 g vaj. Elkészítés: Adjuk a tojásokhoz a cukrot és a reszelt citromhéjat. Az edényt tegyük forrdogáló vízbe és kevergessük, amíg a cukor felolvad. Vegyük le a vízről és kevergessük tovább, amíg lehűl. Fokozatosan adjuk hozzá a megszitált lisztet és az élesztőport, folytonosan kevergetve, amíg teljesen összekeveredik. Olvasszuk fel a vajat és adjuk végül azt is a keverékhez. Melegítsük elő a sütőt 220 fokra. Vajazzuk ki a madeleine-formákat. Töltsük meg a formákat a tésztakeverékkel és süssük 10 percig. Miután kivettük a sütőből, nyomban szedjük ki a süteményeket a formákból.