Bár a politológusok szerint senki nem olvas választási programokat, néha nem árt visszakeresni, hogy mi teljesült a korábbi ígéretekből. Különösen akkor, ha egy-egy párt választási felkészülését jelentősen befolyásolhatja az, hogy az ellenfél négy évvel korábban milyen sikeres kampányelemekkel nyerte meg a választásokat. Kérdés ugyanakkor, hogy az eltelt időszakban vajon mennyire változott meg a választók hozzáállása az ígéretekhez? Vajon sikerrel ismételhetik-e a pártok a négy évvel ezelőtti ígéret-szőnyegbombázást – nem beszélve a negatív, lejárató kampányról? Mit tanultak az egyes pártok a négy évvel ezelőtti ígérgető  kampányból? És mit őriz meg 2006-ban a durván személyeskedő kampányból a választók emlékezete?

Ígéretcunami

Akkor lássuk, hogy a szocialisták hogyan járultak hozzá a konstruktív, érdemi kérdésekről szóló választási kampányhoz 2002-ben. Nos, a Medgyessy Péter miniszterelnök jelöltségével induló Magyar Szocialista Párt nem fukarkodott az ígéretekkel. A párt „Jóléti rendszerváltás” elnevezésű programja - a korabeli választási tematikához hasonlóan és az ellenzéki pozícióból fakadóan - minden társadalmi rétegnek próbált valami kézzelfoghatót nyújtani. "Közel 1 millió állásnélküli várja, hogy munkát, a munkába álláshoz támogatást kapjon; 2 millió szülő várja, hogy igazságos gyermektámogatási rendszer szülessen; 3 millió nyugdíjas várja, hogy tisztességes megélhetést biztosító nyugdíjat kapjon, és közel 4 millió munkavállaló várja, hogy munkahelyén nagyobb biztonságban és kiszolgáltatottság nélkül dolgozhasson" – írták 2002-ben.

Negatív kampány

Az is közismert, hogy az MSZP 2002-ben az elsõ fordulót megelõzõen kiemelkedően agresszív és lejárató kampányt folytatott. Ennek egyik első eleme volt a „Tények és Hazugságok” elnevezésű füzetke, amelyben a párt a makrogazdasági mutatók relativizálására, a család-rendszer elõnytelen átalakítására, valamint az egészségügy és a mezõgazdaság kormány általi szétverésére helyezték a hangsúlyt. Ezt egészítette ki a tartalmában és stílusában is durván személyeskedõ kampány, amely a miniszterelnököt és annak családját és gazdasági érdekeltségeit ért támadások képében öltött testet. Más kérdés, hogy a negatív, lejárató kampány sikeréből a jelenlegi ellenzéki pártok milyen következtetést vontak/vonnak le a jelenre nézve. Például egy alapvetően elhibázott helyzetértékelés akár a mostani választások kimenetelét is eldöntheti. De ezt csak április végén tudjuk meg.

Hurrá, itt a 38 órás munkaidő!

Az MSZP ígéretei között szerepelt, hogy ha kormányra kerülnek, bevezetik a 38 órás munkaidőt, valamint 300-400 ezer új munkahelyet teremtenek. Ezekből semmi sem lett. A szocialisták azt is ígérték, hogy 25 ezer önkormányzati bérlakás építenek 2006-ig, amit szintén nem – vagy csak nagyon kis részben – teljesítettek. Talán mondani sem kell, hogy a "rászorulók" téli fizetési gondjainak enyhítésére sem vezették be a „tél-nyár” számlát". A Fészekrakó ugyanakkor 800 ezer forintra emelte az első gyermek után járó lakástámogatást.

Jogállam

Az MSZP lényegesen több adóbevételt ígért a helyi önkormányzatoknak. Az önkormányzatok rendelkezésére kívánták bocsátani a teljes gépjárműadót, és részesedést kínált a központi költségvetésbe befolyó ÁFÁ-ból is. Ebből sem lett semmi. A program igazi gyöngyszemeként "mindenkit az utolsó fillérig elszámoltatunk a közpénzekkel" – ígérték. Khm. Mit is mondhatnánk erre? A sorkatonaságot viszont tényleg megszüntették (2005-ben, egy évvel korábban, mint ígérték) – bár, ha jól emlékszünk ez eredetileg az SZDSZ programja volt. A bűnözés áldozatait segítő rendszert is felállították (kárenyhítő igazságszolgáltatás, áldozatvédelem, mediáció), ami szintén pozitívum.

Állam bácsi hűségjutalma

Az MSZP egyik érdekes választási programpontja volt, hogy az államnak négyévente egyévi bérnek megfelelő hűségjutalmat kell adnia az ápolónőknek. Mondanunk sem kell, hogy ebből sem lett semmi. Akárcsak a 300-400 új háziorvosi körzetből, valamint a 200-300 új gyermek háziorvosi körzetből sem.

Diákok

A szocialisták 2002-ben azt mondták, hogy minden érettségizőnek lehetővé kell tenni az ingyen nyelvvizsgát, a jogosítványt és a számítógép-kezelői vizsgát. E mellett az egyszeri diák ingyen utazhatott volna az iskola és az otthon között. Az iskolakezdés terheinek enyhítése érdekében augusztusban minden jogosult kéthavi családi pótlékot kapott volna. Vagy duplájára emelték volna a felsőbb évfolyamosoknak járó tankönyvsegélyt. Igazi gyöngyszemként az érettségizők ingyenesen kaptak volna elektronikus aláírást (akkor, amikor ez még nem is létezett). Nos, ezek az ígéretek egytől-egyik nem teljesültek.

Bérek, nyugdíjak emelése

A bérek vásárlóértékének 25 százalékos növelése ugyanakkor részben megvalósult. Az egészségügyben 50 százalékkal megemelték a béreket. A pedagógusok és köztisztviselők anyagi helyzetét is jelentősen javították. A minden nyugdíjasnak adott 19 ezer forintos egyszeri juttatás, illetve az özvegyi nyugdíjak 50 százalékos emelése is megtörtént. (Más kérdés, hogy részben ezen intézkedések miatt borult meg az államháztartás.)

Családpolitika

A szocialisták megtartották ígéretüket, hogy a gyes és gyed a gyermek hatéves korig igényelhető legyen. Ugyanakkor nem tették ingyenessé a bölcsődei és óvodai étkezést.

Volt olyan, amit nem ígértek, de bevezették

Bár a 13. havi nyugdíjat és a nyugdíjkorrekciós programot, az adómentes minimálbért nem ígérték a szocialisták, ez mégis megvalósult. Lett félszocpol a használt lakáshoz és babakötvény.

Ha nem most, akkor a következő választásokon

Sokan úgy vélik, hogy négy év alatt felelősebbek lettek a választók Magyarországon. Felnőtt egy új generáció, bizonyos közéleti témák elvesztették korábbi dominanciájukat, mások előtérbe kerültek a korábbi marginalitásból. Kérdés ugyanakkor, hogy ez az új választói magatartás már a mostani választásokon is érvenyesülni fog-e? Lehet-e 2006-ban nyerni ígérgető, lejárató kampánnyal? Akárhogy is, az idő a választóknak kedvez: ha nem most, akkor majd a következő választásokon lesz esélytelen az ígéret szőnyegbombázás és lejárató kampány - legyen szó bármelyik pártról.