A klímaválság jobban aggasztja a magyarokat, mint az ukrajnai háború, vagy a rezsicsökkentés kivezetése – derül ki a Google keresésitrend-adataiból. A globális felmelegedésre négyszer, a klímaváltozásra kétszer annyian kerestek idén januártól augusztusig, mint tavaly, és drasztikusan megnőtt a klímaszorongással kapcsolatos keresések száma is. 2022-ben a negatív változások tendenciaszerűen felgyorsultak, és semmi sem utal rá, hogy csupán azért, mert a mostani egy különösen szokatlan időjárású év lett volna – írja a Népszava.

Az idei év a globális vízhiányról, a földrészek többségét érintő kiterjedt aszályról szólt eddig. Ahogy a tudósok évtizedekkel ezelőtt megjósolták, a csapadék eloszlása kezd szélsőségesen egyenlőtlenné válni. A szomjazókon nem az nem segít, ha lakatlan területekre vagy az óceánok felszínére a korábban megszokottnál több csapadék hullik és az sem, ha ugyanaz a vízadag, amely korábban hónapokra vagy egy egész évre elosztva érkezett, most órákon belül zúdul le.

Svájci kutatók szerint a klímaváltozás nélkül is előfordulhatna a mostanihoz hasonló csapadékhiány Európában – négyszáz évente egyszer. Mostantól viszont húszévente számíthatunk rá. Ugyanez helyi, magyarországi léptékben: a Velencei tó extrém mértékű vízszintcsökkenése korábban 60-70 évenként fordult elő, az elmúlt 25 évben viszont a mostani már a harmadik hasonló eset.

A kiszáradás, szél- és vízerózió, a túlhasználat, a helytelen mezőgazdasági technológiák, és a beépítések miatt a Föld termőtalaj-területének a 25 százaléka már nem használható. Jelenleg évi 1-1,5 százalék a további veszteség mértéke, és a tendencia itt is gyorsuló romlást mutat. Évente 24 milliárd tonna talaj válik terméketlenné, közvetlenül érintve 3,2 milliárd embert, közvetve pedig mindenkit. A fogyatkozó termőföld nem tudja eltartani a növekvő népességet. Az élelem nem a fejlett világból fog eltűnni – ott csak megdrágul – a szegény régiókban viszont élelmiszerválság lesz, ennek összes következményével.

Veszélyben a nagyvárosok

A tengerek vízszint-emelkedése, amit főként a jégolvadás okoz, szintén gyorsabban halad a korábban becsültnél. Az idei jóslatok már 2030-ra teszik az első vészhelyzetek bekövetkezésének idejét. A jégtakaró olvadása, amit Európában a gleccserek visszahúzódása is jelez, szintén azt valószínűsíti, hogy közel járunk a környezeti változások visszafordíthatatlanságának határához. A Föld vízkészletének mindössze a 3 százaléka édesvíz, és ennek a mennyiségnek a négyötödét a sarki jégtakarók tárolják. Ha a jég elolvad, azaz feloldódik az óceánok sós vizében, akkor egyrészt elveszítjük a legfontosabb ivóvíz-tartalékot, másrészt az alacsony vagy negatív tengerszint feletti magasságon élő mintegy 1,5 milliárd ember elveszíti a lakóhelyét. Jelenleg egyszerre érvényesül a tengerek emelkedése, illetve a szárazföldek süllyedése, ami Koppenhágától Rio de Janeiroig nagyvárosok tucatjait fenyegeti. A dán fővárosban például az átlagos tengerszint feletti magasság alig egy méter, de ebben az átlagban már a város apró dombjai is benne vannak. Egy friss kutatás szerint 48 sokmilliós tengerparti metropolisz közül 44-et már ma is súlyosan érint a vízszintemelkedés.

Ahhoz, hogy országnyi erdőterületek váljanak kibocsátókból üvegházgáz-termelőkké, a csapadékviszonyok minimális változása is elég. Spanyolországban például idén nyáron csupán néhány százalékkal esett kevesebb eső a megszokott mennyiségnél, ám ez is drámai szárazságot és az ország területének nagyobbik felére kiterjedő tűzveszélyt okozott. A nyári félévben már az erdőtüzek jelentik a legnagyobb kockázatot a levegő minőségére olyan népes országokban, mint az USA, Franciaország vagy Dél-Korea – és ezek csak a rövid távú hatások.