A tagjelöltek infrastrukturájának állapota azonban annyira rossz, hogy jó eséllyel jövedelmeik mind nagyobb hányadát lesznek kénytelenek fejlesztési célokra - például a közlekedési hálózatra és a környezet megtisztítására - fordítani. Ennek alapján a kelet-európai országok piaci átalakulásának segítésére életre hívott londoni bank két vezető elemzője arra a következtetésre jut jelentésében, hogy az unió költségvetési előírásai nem illeszkednek a jelenlegi EU-tagoktól óriási mértékben eltérő országok gazdasági realitásaihoz. "A költségvetési kiigazítás sem gazdaságilag, sem politikailag nem lesz könnyű ... egyes elemei feleslegesek, sőt károsak is lehetnek" - áll az EBRD-tanulmányban. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) azzal számol, hogy a majdani új EU-tagországokban a közpénzekből fedezett beruházási kiadások az évtized hátralévő részében a GDP-érték 4,3 százaléka körül lesznek, vagyis messze meghaladják a jelenlegi EU-tagállamok 1,8 százalékos átlagát. Buiter és Grafe tanulmánya szerint ezért a tagjelölteknek a költségvetési beruházási kiadások kiszűrésével 4,3 százalékos GDP-arányos éves költségvetési többleteket kellene felmutatniuk ahhoz, hogy a stabilitási paktum szabta keretek között maradhassanak; az EBRD szakértői ezt irreális célnak nevezték. Buiter és Grafe a stabilitási paktum helyett olyan, általuk tartós egyensúlyi szabálynak nevezett rendszert javasol, amelyben a GDP-arányos adóbevételeket vennék számításba ugyanúgy, ahogy jelenleg az államadósságot és az államháztartási mérleget veszik számításba. A stabilitási paktumot már több jelenlegi EU-tagország - például Olaszország és Franciaország - is bírálta rugalmatlansága miatt - írta az EBRD-jelentést ismertető Dow Jones. Buiter és Grafe szintén megjegyzi a tanulmányban, hogy a stabilitási szabálygyűjtemény alapvető gazdaságszerkezeti tényezőket hagy figyelmen kívül annak elbírálása során, hogy egy adott tagország költségvetési helyzete fenntartható-e hosszú távon.