A brit Konzervatív Párt parlamenti képviselőinek bizalmi szavazása, amelyen kétötödük Boris Johnson pártelnök leváltására voksolt, bizonytalanná tette a miniszterelnök helyzetét. Ezzel vélhetően elhúzódó vezetési válság vette kezdetét a párt és az ország élén a parlamenti ciklus kellős közepén. Van azonban egy másik gondja is a kormánypártnak, nevezetesen hogy az ellenzék vezére, Keir Starmer, a brit Munkáspárt elnöke jobb politikus, mint amit gondolnak róla – véli Adrian Wooldridge, a Bloomberg pulicistája.

A toryk szerinte alábecslik Starmert, akiről úgy vélik, hogy biztonsági játékot játszó politikus, egy reménytelen tökfilkó. Nem nehéz kitalálni, mi lehet ennek hátterében. A Munkáspárt elnöke hivatali munkával futott be karriert, amelynek csúcsún az ügyészség vezetője volt – munkájáért lovagi címet kapott, így jár neki a „sir” megszólítás. Csak 52 éves korában (2015 szeptemberében) került be a parlamentbe és nélkülözi azt a szikrázó stílust, ami akár Tony Blair volt munkáspárti miniszterelnöknek, akár e jelenlegi kormányfőnek sajátja. Szürkeségét pártjában sem vitatják.

Kapcsolódó

Az állítólag gyenge kihívón kívül a toryknak a közvélemény-kutatások alapján sincs félnivalójuk. A Munkáspárt a kormány körüli botrányok és a választási ciklus közepén mindig jelentkező fáradtság ellenére mindössze nyolc százalékponttal (39-31 százalék) vezet a YouGov közvélemény-kutató intézet népszerűségi listája szerint. Az 1980-s évek elején a falklandi háború előtt sokkal jobban le voltak maradva. Starmer a botrányai miatt népszerűtlen Johnson előtt is csak 33-25 százalékra vezet. A Bloomberg cikkírója mégis lát három okot, ami veszedelmes kihívóvá teszi a Munkáspárt elnökét a 2024-ben esedékes parlamenti választásokon.

Visszaszerezni a szavazókat

Az egyik, hogy Starmer az úgynevezett „red wall”, azaz a hagyományosan a Munkáspártra szavazó, ám a 2019 végi előrehozott választásokon a torykhoz pártolt, főként kék galléros munkásokból álló szavazóbázis visszaszerzésére koncentrál. Emiatt kap is fejére a párt hagyományos urbánus és etnikai kisebbségekhez tartozó támogatóitól. Emellett feladta a brexitet mereven ellenző álláspontját, tudomásul véve a brit kilépés megváltoztathatatlanságát, amiért megint csak bírálják az elkötelezett EU-pártiak.

Ez a politika sikert hozhat, legalábbis erre utal, hogy a Munkáspárt Wakefieldben, egy a „red wallhoz” tartozó választókerületben, amelynek szavazói két és fél éve – 1930 óta először - átálltak a torykhoz, 20 százalékponttal vezet az esedékes időközi választás előtt.

A Bloomberg publicistája szerint a Munkáspárt hagyományos bázisának annyira elege lesz a másfél évtizede tartó konzervatív kormányzásból (brexittel színezve), hogy mindenképpen leszavaz a pártra, ezért bölcs húzás az elpártolók visszacsábítása.

Kíméletlennek lenni

A másik fontos politikusi erénye Starmernek, amit a toryk nem vesznek figyelembe, hogy képes kíméletlenül visszaszorítani ellenfeleit. Miközben pártelnökké választása előtt a párt centruma és bal széle közti közvetítőként lépett fel, miután nagy többséggel győzött, a partvonal mögé tolta a balosokat. A pártválasztási szabályok szigorításával még azt is megelőzte, hogy egy következő szavazáson újra hatalomra kerülhessen egy olyan outsider, mint elődje a pártelnöki székben, a majd hogy nem marxista Jeremy Corbyn.

A harmadik szempont, ami Starmer mellett szól, hogy a választóknak elegük lehet a túlságosan színesen viselkedő, sztár politikusokból, mint amilyen Johnson. A konzervatív miniszterelnöknek sikert hozott, hogy nem zavartatja magát a tényektől, lódításban azt az elvet vallja, hogy minél nagyobb egy hazugság, annál hihetőbb, és láthatóan hajlamos eldobható tárgyakként kezelni másokat. A Munkáspárt elnöke ennek ellenkezője, szürke, de kiszámítható.

Tisztes megélhetés vs. brexitmánia

Munkásosztálybeli származással küzdötte fel magát a közhivatalok csúcsáig, ez hitelesíti ideológiai választását. „Belőtte” magát a középosztálybeli jólét ábrándját kergető, blairista új baloldal és a marxista álmokat hirdető, corbynista szélső bal közé. Azok nevében igyekszik fellépni, akik nehezen jönnek ki havi jövedelmükből annak ellenére, hogy keményen dolgoznak, de nem kívánják fenekestül felforgatni a társadalom szabályrendszerét a munkásosztály valamilyen „paradicsomi” helyzetének ígéretéért, mert ennél individualistábbak. Ezt helyezi szemben a toryk ígéretével, miszerint a brexit a megoldás kulcsa a britek jobb életéhez, amiből – részben a pandémia miatt – semmi sem teljesült.

Ha Johnson végül mégis lemond – amiről egyelőre hallani sem akar – vagy egy következő képviselői szavazáson leghamarabb 2023 közepén lemondatják, akkor Konzervatív Párt több lépcsőben választhat új pártelnök-miniszterelnököt, ami időigényes.

Eközben nem tolonganak nyomában a Johnsonhoz hasonlóan színes vagy éppen kimagasló közszolgálati teljesítmény nyújtó lehetséges utódok. (Ez volt az egyik oka, hogy a kormányfő nem bukott el a képviselői szavazáson.) Így a kormánypárt iránti bizalmat erodáló vezetői válság Keir Starmert hozhatja közelebb ahhoz, hogy néhány év múlva kormányt alakítson az Egyesült Királyságban.