Kevés példa van arra, hogy olyan látványosan hulljanak a porba egy ország reményei, mint amit Etiópiában láthattunk – kezdi a reménytelen helyzetbe került 110 milliós társadalom helyzetnének bemutatását David Pilling, a Financial Times publicistája. Nem sokkal ezelőtt Afrika második legnépesebb országára úgy tekintettek, mint a kontinens ritka gazdasági sikersztorijaira. Két évtizeden át két számjegyű növekedést értek el azt követően, hogy azt megelőzően a rossz kormányzás éhezéshez vezetett.

A három évvel ezelőtt hatalomra került Abij Ahmed miniszterelnököt reformernek tartották, és úgy tűnt, hogy a vezetésével az ország tovább menetelhet előre a modernizáció rögös útján: liberalizálhatja a gazdaságot és demokratikus elemekkel puhíthatja fel a megcsontosodott autoritárius politikai rendszert. Egy évvel ezelőtt azonban egy már-már Afganisztán tragédiájára emlékeztető összeomlás, belső háború kezdődött. Az országot a 2018-as hatalomváltásig kormányzó Tigréi Népi Felszabadítási Front (angol rövidítéssel TPLF) fegyveres felkelést indított a központi kormány ellen, és egy év után már arról beszélnek, hogy bevehetik Addis Ababát, a fővárost, elűzve az ország élén álló kormányt. Akár a tálibok, akiket kiütöttek a hatalomból és bűnözőkké nyilvánítottak, erővel szerezhetik vissza a hatalmat.

Kapcsolódó

Az egy éve tartó harc szélsőséges erőszakot hozott mind a TPLF, mint a kormányzat és eritreai szövetségesei, mind a különféle militáns csoportok oldalán. Az ENSZ és az etióp állami emberi jogi bizottság azt találta, hogy sokszor megsértették az emberi jogokat, a menekültek jogait és helyenként háborús és emberiség elleni bűncselekménynek minősülő tetteket követtek el. Az etnikai alapú gyűlöletbeszéd arra a szintre süllyedt, amely a ruandai tömeggyilkosságokat megelőzte. Az Addis és a TPLF közti harc felélesztette a Tigré és Amhara tartomány közti ősi konfliktust és a modern ellentéteket a föld és a hatalom birtoklásával kapcsolatban.

Elment az esze

A Nobel-békedíjas Abijnak mintha elment volna az esze. Egyik beszédében azt mondta, hogy a verem, amelyet ásnak nagyon mély lesz, ebbe fogják temetni az ellenségeiket, hogy megelőzzék Etiópia szétesését – derült ki a Reuters fordításából. A vérünkkel és a csontjainkkal fogjuk betemetni az ellenséget – hangzik egy másik idézet, amelynek puhább változatát eltávolította a Facebook, mert úgy vélte, hogy erőszakra buzdításnak minősül.

A tragédia elkerülhetetlen. Két lehetőség van – mondta az Amrahai Nemzeti Mozgalom egyik vezető tisztviselője a BBC-nek. Vagy legyőzik a TPLF-t, és a központi kormány megmenekül, vagy a TPLF átveszi az uralmat Addis Ababában és az egész országra kiterjedő polgárháború kezdődik.

Borzalmas múlt

A belső konfliktus alapja, hogy Etiópia tartományai főként Tigré, Amhara és Oromia önálló nemzeteknek tekintik magukat, saját nyelvvel, kultúrával és egymással versengő történelemszemlélettel. A központi hatalom változásai újra és újra felborítják az „etióp birodalom” nemzeteinek viszonyait, ami ritkán mentes a traumától. Hailé Szelasszié császárt, aki egy feudális rezsimet vitt több évtizeden át, marxista felkelés buktatta meg 1974-ben, ezt követően egy kommunista tisztekből álló junta, a Derg került hatalomra, amely felszámolta a feudális földtulajdont és vörös terrorra támaszkodva kormányzott. Ennek éhínség lett a vége.

Ezeket az évtizedeket Amhara dominanciájával azonosították. A Dergnek egy Tigré vezette katonai lázadás vetett véget 1991-ben. A TPLF egy olyan régió élén került hatalomra, amelyben az ország lakosságának hat százaléka él. Ezt a helyzetet 2018-ig tudták fenntartani, akkor került hatalomra Abij, aki Orimiából, Etiópia legnépesebb, a lakosság egyharmadát adó tartományából származik, ám ennek ellenére általában a kormányzás farvizén hajózik. Az új kormányfő a nemzeti egység és etnikailag semleges demokrácia megteremtését ígérte, ám ez a tartományi önállóság korlátozásával járna, amit még a miniszterelnök oromiai támogatói sem fogadnak el.

Ennek az lett a vége, hogy az Oromiai Felszabadítási Hadsereg egyesült a TPLF-fel és együtt masírozhatnak be a fővárosba. Így aztán Abij körbezárva érezheti magát, ha nem tud teljes győzelmet aratni, akkor vége a politikai karrierjének. A TPLF ugyanilyen helyzetben van, ha nem szerzi meg a központi hatalmat, akkor bűnöző csoportként fogják üldözni az államhatalmi szervezetek. Az egyetlen kiút a két fél tárgyalásos megegyezése lehetne, ám az a tragikus helyzet, hogy a történetnek ez a végkifejlete a legkevésbé valószínű.