Hamarosan megjelenik az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC) legfrissebb jelentése a globális klímaváltozás alakulásáról, ami 31 év alatt a hatodik tudományos igényű értékelése lesz az emberiség előtt álló egyik legnagyobb kihívásnak, és könnyen lehet, hogy az eddigieknél riasztóbb lesz – írja Pilita Clark, a Financial Times publicistája. A klímaváltozás ugyanis mostanra nem olyan távoli jelenségekben mutatkozik meg, mint a sarki jég olvadása vagy a nagy hegyek gleccserinek elapadása, hanem egyre inkább érezhető az emberek mindennapi életében.

Csak az elmúlt négy hétben gyakorlatilag eltűnt egy kanadai falu az erdőtüzekben, miután az északi országban 49 Celsius-fokkal új hőmérsékleti rekordot mértek. Németországban cunamiszerű árvizek pusztítottak és egy kínai aluljáróban a gyalogosok mellig érő vízben, megrettenten tapasztalhatták meg, milyen az, ha az éves csapadék három nap alatt esik le. Ezeket a jelenségeket a tudósok évtizedek óta előre jelezték. Ma már köztudottnak mondható, hogy extrém időjárási jelenségekre számíthatunk a klímaváltozás miatt.

Van azonban egy nyitott kérdés, mégpedig az, hogy átléptünk-e a folyamat új szakaszába, amikor a hőhullámok és árhullámok nem lineárisan erősödnek, hanem egy csapásra, és nem fokozatosan válnak gyakoribbá, hanem egyik évről a másikra. Amikor a természeti csapások hirtelen nem egyszerűbben gyakoribbá válnak, hanem egyben sokkal erősebbé is. És ha megtörtént egy ilyen változás, akkor hogyan bizonyosodhatnánk meg róla? A rövid válasz az, hogy a tudósok megosztottak abban a kérdésben, hogy a globális felmelegedés hatása radikálisabban jelentkezik-e, mint korábban, és mint ahogy a tudósok várták.

Hüm-hüm

Nem hiszem, hogy arra következtetésre juthatunk, hogy a klímaváltozás új szakaszába léptünk, de vannak, akik e mellett érvelnek – mondja Michael Mann, az Pennsylvaniai Állami Egyetem Earth Systam Science Centerének igazgatója. Nem arról van szó, hogy maga a globális felmelegedés gyorsabban haladna, mint vártuk, ezt előre jelezték a több évtizede készült modellek is. Inkább arról lehet szó, hogy a változások erőteljesebbek, mint a tudósok várták.

Ha a modelleket nézzük, akkor azt kell mondanunk, hogy azokból az idén látott rendkívüli jelenségek, például az észak-amerikai hőhullám nem vezethetők le. Ezeknek nem szabadott volna megtörténniük – véli Brian Hosking Londonban dolgozó klímakutató. Holland kollégája, Geert Jan van Oldenborg úgy véli, hogy ez a hőség sok klímaszakértőt meglepett. Lehet, hogy az a feltételezésünk, hogy a hőhullámok fokozatosan válnak gyakoribbá és erősebbé, tévedésnek bizonyul.

Ajajajj

Oldenborg egy tudóscsoport egyik vezetője, amely arra a következtetésre jutott nemrégiben, hogy az észak-amerikai hőség gyakorlatilag elképzelhetetlen lett volna az emberi beavatkozás okozta klímaváltozás nélkül. Most arra keresik a választ, hogy ez vajon azt jelzi-e, hogy a Föld légkörének változása immáron nem lineárisan, hanem változó tempóban folyik? Naomi Oreskes amerikai történész professzor és szerzőtársai már 2012-ben arról írtak, hogy a globális felmelegedés ügyében riogatással vásolt tudományos kutatók óvatossága visszafogottabb előrejelzéseket eredményezett, még az IPCC esetén is.

Talán éppen azért, mert egyre több sötét forgatókönyv kerül napvilágra, a tudósok egy része igyekszik a vigasztalónak tűnő lehetőségekre koncentrálni. Úgy gondolják, hogy a negatív fordulópontok ösztönzik a zöldenergia, az elektromos közlekedési eszközök terjedését és más környezetvédelmi szempontból hasznos változásokat. Tim Lenton, az University of Exeter Global Systems Institute intézetének vezetője úgy látja, hogy ez a remény szikrája. Ráadásul mindez 2021 júliusában nagyon távoli reménynek tűnik.