Az egész világra kiterjesztett, 1201 vezérigazgató részvételével lezajlott felmérésben a válaszadók 48 százaléka „nagyon bizakodó" volt és a következő 12 hónapra növekedést valószínűsített. Ez jelentős növekedést jelent a tavalyi 31 százalékhoz viszonyítva, és megközelíti a gazdasági válság bekövetkezését megelőzően, 2008-ban elért 50 százalékot.

Összességében a vállalatvezetők 88 százaléka nyilatkozta, hogy mára bizakodó a következő 12 hónap kilátásait illetően, a tavalyi 81 százalékhoz képest. Abban viszont már 94 százalékuk bízik, hogy három év múlva az átlagos növekedési ütem legalább 2 százalék lesz.


A recesszió utáni globális gazdaság meghatározó tendenciája a feltörekvő országok gazdasági növekedési üteme és az ebből fakadó gazdasági hatalmi eltolódás lesz - mondta Dennis M. Nally, a PricewaterhouseCoopers (PwC) International elnöke. Az olyan feltörekvő gazdaságok, mint Kína, India, vagy Brazília a fejlett nemzetekét messze túlszárnyaló ütemben növekednek.


A gazdasági hatalmi egyensúly eltolódása a vállalatvezetők számára kihívásokat teremt abban a tekintetben, hogy miként, illetve hogy hol fektessenek be létesítményekbe, emberi erőforrásba és fejlesztésekbe. A fejlett és fejlődő gazdaságok különböző növekedési sémáit megértő, illetve kiaknázó vállalatok lesznek az eljövendő évek nyertesei - vélekedett Nally.


Kína a növekedés záloga

A megújult bizalom egyébként valamennyi földrészre érvényes: a vezérigazgatók Indiában, Ausztriában, Kolumbiában, Peruban, Kínában, Thaiföldön és Paraguayban különösen derűlátók a rövid távú növekedést illetően. Európai szinten ez legkevésbé a nyugat-európai vezérigazgatókról mondható el, bár ez alól a német vállalatvezetők kivételt képeznek: itt a vezérigazgatók csaknem 80 százaléka „nagyon bizakodó" a tavalyi nagyjából 20 százalékhoz képest.

A vállalatvezetők a jövőbeli növekedés szempontjából Kínát tekintik a legfontosabb országnak. Az ázsiai országot a vezérigazgatók 39 százaléka nevezte kulcsfontosságúnak, amelyet az Egyesült Államok (21 százalék), Brazília (19 százalék) és India (18 százalék) követ.

A válaszadóknak viszont csupán egyharmada jelentette ki, hogy magas növekedési potenciált kínál az az ország, ahol cége központi telephelye található.

A bizonytalanság stratégiaváltást hozott


A recesszió stratégiára gyakorolt hatása nyilvánvalóan látható volt a felmérés eredményeiben. A vezérigazgatók közel háromnegyede mondta, hogy az elmúlt két évben megváltoztatta vállalata stratégiáját és ennek majdnem fele alapvető stratégiaváltás volt.

Ezek mozgatórugói elsősorban a gazdasági bizonytalanság, a vásárlói igények változása, illetve egy-egy adott ágazat recessziót követő dinamikája voltak.

A vállalatvezetők többsége kifejtette, hogy a tehetséggondozásra (83 százalék), kockázatvállalásra (77 százalék), beruházásokra (76 százalék) és szervezeti felépítésre (74 százalék) vonatkozó stratégiájának megváltoztatását tervezi.


Arányait tekintve kevesebb vezérigazgató beszélt költségcsökkentési tervekről a következő 12 hónapban, ez csökkenést mutat a tavalyi nagyjából 70 százalékhoz képest, de 34 százalékuk említette, hogy fúziót, vagy felvásárlást tervez, 50 százalékuk új stratégiai szövetség, vagy vegyes vállalat létrehozására számít és 31 százalékuk mondta, hogy kiszervezi cége valamelyik üzletviteli funkcióját. A fúziók és felvásárlások legnépszerűbb helyszíneinek Nyugat-Európa, Ázsia és Észak-Amerika bizonyultak.


Fenyegető tényezők


A jövőbeni üzletmenetet fenyegető tényezők között viszont a vezérigazgatók közel háromnegyede gondolta úgy, hogy a bizonytalan, vagy változó gazdasági növekedés az üzletvitelt fenyegető legfőbb tényező. Egyúttal a vállalatvezetők csaknem harmada mondta, hogy „rendkívül aggódik" a gazdasági kilátások miatt.


A gyakran említett fenyegető tényezők között szerepel a pénzügyi deficitre adott kormányzati reakció (61 százalék) és túlszabályozás (60 százalék), ezeket követi az árfolyamingadozás (54 százalék), az instabil tőkepiacok (52 százalék) és a protekcionizmus (40 százalék). Az infláció rémképét a válaszadók kevesebb, mint egyharmada vetette fel.

Az üzleti kockázatok között jelölték meg a növekvő adókat (55 százalék), illetve a fogyasztói magatartás állandósuló eltolódását (48 százalék) is.


Különösen aggályos területnek minősül a válaszadók szerint a tehetséges munkaerő potenciális hiánya az ázsiai és csendes-óceáni térségben, Közép- és Kelet-Európában, a Közel-Keleten és Afrikában. A vezérigazgatók által felvetett globális kockázatok között megtaláljuk a politikai instabilitást (58 százalék), a természeti erőforrások ritkaságát (34 százalék), az éghajlatváltozást (27 százalék) és a természeti katasztrófákat (25 százalék) is.


Kormányzati prioritásokról


A vállalatvezetők közel fele említette, hogy székhelye szerinti országa infrastruktúrájának fejlesztése kormányzati prioritásnak kellene lennie. Ezt követte a szakképzett munkaerő megteremtésének, gondozásának (47 százalék), illetve a pénzügyi ágazat stabilitásának és a megfizethető tőke elérhetőségének igénye (mindkettő 45 százalék).


A vezérigazgatók több mint 60 százaléka egyetért abban, hogy az állami kiadások lefaragása, vagy az adóemelések lelassítanák országaik gazdasági növekedését és 53 százalékuk mondta, hogy vállalatuk adóterhe emelkedni fog a növekvő államadósság által kiváltott kormányzati reakció okán.


A vezérigazgatók kevéssel több, mint egyharmada elmondta, hogy vállalata - akár otthon, akár külföldön - az állami kiadások megnyirbálása, vagy az adóemelések miatt lesz kénytelen megváltoztatni stratégiáját.


Beindulhat a munkahelyteremtés


Mindezek mellett azonban a vezérigazgatói bizalom pozitív lendületét mutatták a munkaerő-felvételi tervek: világszerte a vállalatvezetők több mint fele (51 százalék) mondta, hogy munkahelyteremtést tervez a következő évben, szemben a tavalyi felmérés 39 százalékával.


A közép-európai, távol keleti, illetve afrikai vezérigazgatók különösen derűlátóak voltak a munkaerő-felvétel kapcsán. Hangsúlyos eredménynek számít, hogy a tavalyi 25 százalékhoz képest a vállalatvezetők mindössze 16 százaléka említette, hogy a következő évben leépítésekre számít.


A tehetséges, szakképzett munkaerőért vívott folyamatos küzdelemben a cégvezetők a következő három év legfőbb kihívásaiként a megfelelő képességekkel rendelkező jelöltek korlátozott elérhetőségét (60 százalék), a fiatal munkavállalók toborzását és beillesztését a céges kultúrájukba (54 százalék), a legjobb emberek elvesztését a versenytársak javára (52 százalék), illetve a vonzó karrierlehetőségek biztosítását (50 százalék) nevezték meg.


E kihívások kezelésére több nem pénzügyi javadalmazási forma alkalmazását jelölték meg ösztönzőként (65 százalék), de a nemzetközi kiküldetési lehetőség biztosítását még több munkatárs számára (59 százalék), illetve a képességek fejlesztése érdekében kormányzati, illetve tudományos körökkel való együttműködést (54 százalék) is említették.