Intézménye hallgatóinak szokásait vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy az emberek az ajándékba kapott tárgyaikat 10-30 százalékkal értékelik kevesebbre, mint amelyeket saját maguknak vásárolnak. Mikroökonómiai szakkifejezéssel élve átlag ennyi hiábavaló veszteség (deadweight loss - holtteher veszteség) keletkezik rajtuk, azaz ennyi pénzüket költik el feleslegesen az emberek, mivel nem ismerik pontosan a megajándékozottak ízlését és ezért nem annak megfelelő terméket vásárolnak nekik. Élesen fogalmazva: ha valaki kap egy ötezer forintos pulóvert, amit utál, és soha nem vesz fel, ahelyett, hogy ugyanennyiért vett volna magának egy ízlésének megfelelő darabot, akkor ez az ötezer forint az utolsó fillérig hiábavaló veszteségként, a gyártására és forgalmazására fordított tőke elpazarolt erőforrásként jelentkezik nemzetgazdasági szinten. Waldfogel szerint a fejlett országok polgárai minden karácsonyi szezonban 25 milliárd dollárt szórnak el az ajándékozás e sajátossága miatt. Minél távolabbi rokonok, ismerősök ajándékoznak egymásnak, annál nagyobb a veszteség - állapítja meg a professzor -, mivel annál rosszabbul ismerik egymás ízlését. Kézenfekvő lenne azt ajánlani, hogy inkább adjanak egymásnak készpénzt az emberek, de ez nem férne össze a karácsonyi szokásokkal és az ajándékozás örömével. Ezért Waldfogel azt javasolja, hogy a közeli ismerősöknek nagyon alaposan átgondoltan válasszunk ajándékot, míg a távolabbiaknak adjunk vásárlási utalványt, ami elveszi a készpénz ajándék rossz ízét.