Az OECD-tagországokban a nyugdíjak 30–80 százalékát fizető állami alapok kiadásai a várakozások szerint a bruttó hazai termék (GDP) arányában 3–8 százalékponttal fognak nőni, ami azt jelenti, hogy a rendszer reformja nélkül könnyen veszélybe kerülhet a ma dolgozók nyugdíjas éveinek finanszírozása.

 

Az OECD statisztikája szerint a harminc tagállam közül Luxemburgban éri meg leginkább nyugdíjba vonulni, a nagyhercegségben az átlagnyugdíj ugyanis magasabb az átlagkeresetnél, de ebből a szempontból nem panaszkodhatnak a török, a görög, az osztrák és a több mint 90 százalékos nyugdíjbér rátával büszkélkedő magyar nyugdíjasok sem. Az OECD-országok átlaga kevesebb mint 70 százalék, a legnagyobb jövedelemcsökkenésre Dél-Koreában, Új-Zélandon és Írországban lehet számítani a nyugdíjba vonuláskor. Jelenértéken számolva egy OECD-ország nyugdíjasa a teljes nyugdíjidőszak alatt átlagosan valamivel több mint 200 ezer dollárt kap. A luxemburgi nyugdíjasok összesen csaknem 600 ezer dollárból gazdálkodhatnak, míg magyar társaiknak ennek az összegnek a 10 százaléka sem jut, a szlovák nyugdíjas pedig ennek kevesebb mint huszadára számíthat.