Az egyik legvitatottabb téma ma Európában a Magyar Nemzeti Bank ügye. Na ja, furcsa időket élünk - kezdi lesajnáló megjegyzéssel elemzését Matthew Dalton, a Wall Street Journal publicistája. Az Európai Bizottság bírálja Orbán Viktor jobbközép kormányát azért, hogy aláássa a jegybank függetlenségét, amivel megsérti az EU egyik szent alapelvét. Ami azt illeti, Orbán kormányfő ismételten bírálta a bank elnökét, Simor Andrást, egy kormányzati bércsökkentési hullám keretében 75 százalékkal csökkentette a fizetését és keresztülnyomott a parlamenten egy olyan törvényt, amely felvizezheti Simor befolyását a monetáris politikára - sorolja a magyar olvasónak jól ismert tényeket.

Mi lehet Orbán baja Simorral? Részben talán az, hogy a kormányfő nacionalista választóinak szemében a jegybankelnök a kormány külföldi korlátozásának szimbóluma. Emellett Orbán lényeges kifogása lehet, hogy a jegybank túl kemény vonalon tartotta a monetáris politikát a válság után - és ez az a vonatkozása a vitának, ahol Orbánnak lehet némi igaza, bár érvei nem olyan erősek, mint hiszi.

Kapcsolódó

Szigorítottak enyhítés helyett

A magyar jegybank azzal a dilemmával nézett szembe 2008 őszén, a Lehman Brothers bedőlését követő mély válságban, hogy a magyar gazdaság gyakorlatilag eláll, s bár ilyenkor minden normális jegybank enyhítené a hitelköltségeket, ezt nem teheti meg. Magyarországon ugyanis a magán- és államadósság nagyobb része devizahitel volt, ezért ha kamatot csökkentett volna, akkor gyengítette volna a forintot, megnövelve az adósságokat.

Ezzel megugranának a törlesztési költségek - okoskodhadtak a jegybank szakértői - , ami a fogyasztói kiadások visszaeséséhez, és az államadósság refinanszírozásának megdrágulásához vezethet. Ezek a körülmények felülírják azt a gazdaságösztönző hatást, amit az kamatcsökkentést követő forintgyengülés hozhatna.

Nem vált be, vagy mégis

Normál esetben a jegybank recesszió idején nem szigorít, hagyja leértékelődni a hazai devizát, ami javítja a versenyképességet, a külföldi befektetők pedig szép kerek veszteség formájában elvinnék a balhét. A kamatemelés erősíti a devizát és visszafogja a gazdaságot.

Magyarországon ezzel szemben a kamatemelés ellenére gyengült a forint. Nem tudni, hogy ez vajon azt jelentette-e, hogy kamatemelés és -csökkentés káros hatásai egyesültek-e vagy az MNB elérte a célját, mert a szigorítás nélkül teljesen elszállt volna az árfolyam. Ugyanakkor a gyengébb forint legalább némi jót is hozott Magyarországnak: segített a külkereskedelemnek, a folyó fizetési mérleg egyenlege 2009 óta pozitív.

Most akkor bevált vagy nem?

Ha Magyarországot összehasonlítjuk Lettországgal, akkor kiderül, hogy a gyenge valuta nem feltétlenül növeli a csőd kockázatát. A balti állam devizatanácsi rendszert vezetett be a kilencvenes években, amelyben mereven az euróhoz köti a lat árfolyamát. A válságban mindként országban megugrott a bedőlt jelzáloghitelek aránya. Míg azonban Lettországban a 2007. végi 0,71 százalékról 15,95-re ment fel, addig Magyarországon 2,9-ről 7,65 százalékra.

Magyarország példája Dalton szerint azt mutatja, milyen nagy hiba, ha egy ország állama és lakossága devizában adósodik el. Annyiban igaza lehet Orbán kormányfőnek, ha a korábbi kormányokat azzal vádolja, hogy nem szabályozták keményen a devizaadósságok felvételét. Akár az államét, akár a magánszektorét.