A brazilok azért irtják az erdőt, mert a fejlett és fejlődő világ végtelen mennyiségű húst hajlandó megvenni tőlük, és amíg ez így van, addig irtani is fogják - írta blogján a közgazdász.

Véleménye szerint a fejlett országok képmutatása elképesztő: részben az ő keresletük generálja az erdőirtást, de nem ezzel az alapvető okkal, hanem a következményekkel foglalkoznak. Ha Emmanuel Macron és Angela Merkel nem szeretné, hogy irtsák az esőerdőt, akkor ennek van egy egyszerű megoldása: beszéljék rá a lakosságukat, hogy kevesebb (marha)húst egyen.

QP | Quality Placement

Tény, hogy ugyanakkora földterület zéró vagy nagyon alacsony húsfogyasztás mellett többször annyi embert tud eltartani (teljesen egészségesen), mint ha magas az állattartás és az ezzel járó takarmánytermelés. A világ földterületeinek jelentős részét takarmánytermelésre és direkt vagy indirekt módon állattartásra használjuk, míg ha a terményeket közvetlenül megennénk, sokkal kevesebb termőterület kellene, és máris lehetne millió hektárszámra erdősíteni a fölöslegessé váló termőterületeket - fogalmazott Zsiday Viktor.

Hasonló az érvrendszer, amikor Kínát szapulják a rossz levegőminőség, és a szén-dioxid-kibocsátás miatt: Európa mindent megtesz, ám ezek a gonosz kínaiak nem hajlandóak csökkenteni a kibocsátásukat. Csak azt felejtjük el hozzátenni, hogy Kínában jelentős részben azért van ilyen nagy gyáripar, mert ott termeltetünk meg mindent - kihelyeztük a termelést: ami régen Liverpool levegőjét rontotta, amiatt most Csengduban nem látják hétszámra a napot, miközben a valódi vásárló sok esetben nem változott. Ha nem földrajzi területre, hanem végső fogyasztóra vetítenénk a kibocsátást, akkor már bizonyára korántsem lenne ennyire csodás a kép a fejlett országok szempontjából. Könnyű úgy kibocsátást csökkenteni, hogy az összes szennyező tevékenységet kirakjuk a harmadik világba (plusz bónuszként a szemetet is oda exportáljuk).

Amíg a fejlett világ nem érti meg, hogy egyedül az értelmetlen fogyasztás csökkentése vezet a fenntarthatóbb bolygóhoz - mindez pedig komoly áldozathozatallal jár mindenki részéről - addig egyrészt nem lesznek eredmények, másrészt masszív képmutatás a sokkal szegényebb országoktól elvárni a cselekvést magunk helyett. Az a helyzet, hogy mi mindannyian (tisztelet a nagyon kevés kivételnek), akik a fejlett világban élünk hipokriták vagyunk - szól a konklúzió.