A 2001-es Nobel-békedíj tulajdonosa két olyan „kataklizmát”  is említ, amely ugyan kívül áll a gazdaságon de teljes mértékben ki vagyunk neki szolgáltatva: az egyik a világjárvány, amely továbbra is új, halálosabb, fertőzőbb vagy vakcina-rezisztens változatokkal fenyeget bennünket. Úgy vélte, hogy a világjárványt Kína különösen rosszul kezelte, főként azért, mert nem oltotta be polgárait hatékonyabb  – nyugati gyártású – mRNS-oltóanyaggal.

A másik ilyen tényező Oroszország ukrajnai háborúja. A konfliktusnak nem látszik a vége, sőt tovagyűrűző hatásokat okozva eszkalálódhat – amiből egyenesen következnek az energia- és az élelmiszerárak további zavarai. És mintha ezek a problémák nem lennének elég nyugtalanítóak, a politikai döntéshozók válasza tovább ront egy rossz helyzetet – tette hozzá Joseph Stiglitz.

QP | Quality Placement

Az USA miatt sokan megüthetik a bokájukat

Ostorozza a Fed-et is, hogy az amerikai jegybank szerepét betöltő intézmény monetáris szigora globális lassuláshoz vezethet. Túl nagy iramban emeli a kamatot, megfeledkezve arról, hogy a jelenlegi inflációnak nem fundamentális okai vannak elsősorban, hanem az, hogy hiány mutatkozik a kínálatban. Miközben az elmúlt hetekben ez a hiány enyhült, ennek megfelelően az inflációs nyomás is csökkent a világban.

Mindeközben sokan úgy igyekeznek kezelni az infláció, hogy egyenesen recesszióba vinnék a világgazdaságot

– írja Stiglitz.

Ezzel persze csak csak fokozzák a gondokat: sok szegény ország kamatemelésre kényszerül, ami tovább gyengíti gazdaságukat. A magasabb kamatok, a leértékelődött devizák és a globális lassulás már több tucat országot taszított a fizetésképtelenség szélére. A kamatemelést és az emelkedő energiaárakat a cégek is megsínylik és akár le is húzhatják a rolót, ez pedig maga után vonja a munkanélküliséget. A 2008-as pénzügyi válság óta egyre olcsóbb lett a hitel, és ennek következtében sok állam, vállalat és család nyakig eladósodott. Mi lesz velük? – teszi fel a kérdést a szerző. 

Nehogy a populisták nevessenek a végén!

Stiglitz a cikkében, amelynek angol nyelvű változata „Az út a fasizmusba” címet kapta, emlékeztet rá, hogy az emberiség több mint fele tekintélyű rendszerben él. Kendőzetlenül utalva Donald Trumpra megjegyzi, hogy még az Egyesült Államokban is kialakult egy ilyen irányzat. A cikkíró nemcsak a populizmus, hanem a fasizmus veszélyét véli már felfedezni. A populista mozgalmak céljairól pedig azt mondja, hogy tagadják az elmúlt 250 év fejlődését, ezzel párhuzamba állítva a demokratikus rendszerekkel, amelyek szerinte hatékonyabbak a gazdaság fejlesztésében. 

Termeljünk többet, ne kevesebbet!

A világbank egykori alelnöke tévútnak tartja, hogy az amerikai farmereknek és az európai gazdáknak azért fizettek ötven éven át jelentős pénzeket, hogy kevesebbet termeljenek. Szerinte ennek itt a vége: termeljenek többet! Ahogy Európa számára is itt az alkalom arra, hogy – az orosz-ukrán háború apropóján – megváltoztassa energiagazdálkodási rendszerét. Stiglitz az Egyesült Államokban is változtatna a a családtámogatási rendszeren, hogy még több nő kaphasson szerepet a munkaerőpiacon.