Legutóbb, amikor a tunéziaiak népszavazást tartottak az új alkotmányukról, kétéves társadalmi vita előzte meg a 2014. januári referendumot, amely azt ígérte, hogy a 2011-es arab tavasz után legalább egy észak-afrikai állam sikeresen lecseréli a korábbi autokrata rezsimet demokráciára. A 2022. július 25-ére kiírt újabb referendumot néhány hónap alatt készítették elő az év elején, miután a regnáló elnök a katonaság segítségével – válaszul a társadalmi elégedetlenség miatt kirobbant tüntetésekre – 2021-ben feloszlatta a parlamentet – kezdi helyzetelemzését a Financial Times.

A 2019 ősze óta hatalmon lévő Kais Saied államfő, aki szociális konzervatívként, pártoktól független jelöltként nyert az elnökválasztáson nagy fölénnyel, 2021 szeptembere óta rendeletekkel kormányozza az országot, feloszlatta a jogszolgáltatás függetlenségéért felelős testületet és a saját embereit ültette az országos választási bizottságba. Az ellenzéki politikusok szerint az új alkotmány mintegy szentesíti Tunézia politikai rendszerének autoritárius rezsimmé válását.

Az elnök abszolút illetékessége

Ezt látszik alátámasztani a napokban megjelent szöveg, amely jelentősen növelné az ország előkének hatalmát. Feloszlathatná a parlamentet rendkívüli helyzet híján is, és hatalmon maradhatna két ötéves elnöki ciklus után is, amennyiben úgy ítéli meg, hogy közvetlen veszedelem fenyegeti az államot. Emellett alkotmányosan rögzítené, hogy az elnököt nem lehet arról faggatni, hogy mit és miért csinál.

Az alkotmány átalakítását társadalmi vita helyett a jogi szakértők egy csoportja készítette elő, akiket Saied választott ki erre a munkára. Vannak köztük olyanok, akik a feladat elvégzése után immáron elhatárolódnak tőle. Egyikük Sadok Belaid, a szövegező csoport vezetője azt nyilatkozta a helyi médiában, hogy a nyilvánosságra került szöveg nem is emlékeztet arra, amit bizottsága június 20-án átadott az elnöknek. Szerinte az új alkotmány ily módon utat nyithat egy „gyalázatos diktatórikus rezsim” létrejötte előtt.

Bojkottra szólítanak fel

Az átvert jogászok és több politikai erő a népszavazás bojkottjára szólítja fel az embereket. Saied azonban sosem titkolta, hogy az erős elnöki rendszer híve, korábban kijelentette, hogy ez elmúlt nyolc év politikai instabilitása bebizonyította: a 2014-es alkotmány alkalmatlan arra, hogy biztosítsa az ország irányíthatóságát. Vannak akik azzal támasztják ezt alá, hogy az elnök és a parlament közti hatalommegosztás terméketlen patthelyzetet okoz Tunézia vezetésében.

A vitában az elnök mellett szól, hogy a rendszerváltás széles társadalmi támogatottságot élvez. A társadalom többségének elege van a gazdaság vergődéséből, amin semmit sem tudtak változtatni az elmúlt években az egymásra acsarkodó pártok. Bár az elnök megválasztása óta veszített népszerűségéből, miután a gazdaság továbbra is válságban van, a fiatalok körében 38,5 százalék a munkanélküliségi ráta, az infláció évi 7,8 százalék, ám az elégedetlenség nem ölt testet abban, hogy az emberek tömegesen az utcára mennének a demokrácia helyreállításáért.

A politikusok és a politikai elemzők nem kétlik, hogy a nép megszavazza a legújabb alkotmányt, még akkor is, ha a részvétel várhatóan alacsony lesz. Saied legnagyobb gondja a gazdaság, a kormány várakozások szerint hamarosan tárgyalásokat kezd a Nemzetközi Valutaalappal egy hitelről, amiért megszorításokat kellene vállalnia. Szakértők szerint akár megállapodnak az IMF-fel, akár nem, a gazdasági bajok és/vagy a megszorítások erodálni fogják politikai támogatottságát.