A befektetési gurunak tartott Soros György szerint a hét végi európai uniós csúcsértekezleten dönteni kell egy olyan szervezet felállításáról, amely megkezdené a spanyol és az olasz államkötvények vásárlását, mert enélkül a tanácskozás nem egyszerűen fiaskóval zárul, hanem történelmi, fatális hibát követ el - derült ki abból az interjúból, amelyet Soros a Bloombergnek adott. Angela Merkel német kancellár erős vezetővé vált, ám sajnos rossz útra vezeti Európát - tette világossá álláspontját a Soros.

Németország csak akkor mozdul el az eurózóna adósságainak közös finanszírozása felé, ha Spanyolország és Olaszország nem tágít attól, hogy erre van szükség. Soros György szerint a piacok negatívan reagálnának arra, ha ebben az ügyben nem sikerül áttörést elérni a csúcsértekezleten. Drasztikus közös beavatkozás hiányában Spanyolországnak például minden bizonnyal teljes segélycsomagra lesz szüksége - tette hozzá.

QP | Quality Placement

A helyzet

Soros a Financial Timesban megjelent cikkében ismerteti javaslatát. Itt is leszögezi, hogy Angela Merkel német kancellár makacs ellenállása azokkal a közös lépésekkel szemben, amelyek mérsékelhetnék a spanyol és az olasz államkötvények hozamát, teljes bukással fenyegeti a csúcsértekezletet. Ilyen lépések híján például Görögország esetleges kilépése az eurózónából menthetetlenül dominóhatással járna.

Ha ezt a tragikus folyamatot el is lehetne kerülni, az sem jelentene semmi jót, mert tovább erősödne az adós és hitelező országok közötti szakadék és ellentét, az előbbieknek semmi esélye nem lenne versenyképességük javítására. Ez a nyílt, szabad társadalomról alkotott európai ideállal szemben más útra vezetné a kontinenst: létrejönne egyfajta birodalom, középpontjában Németországgal, a perifériáján pedig sok alávetett országgal.

A terv

Ezt nyilván a németek és a kancellár asszony sem akarja. Merkel és a német politikusok azzal érvelnek, hogy az Európai Központi Banknak (ECB) nem tiszte, hogy megoldja az eurózóna tagországainak fiskális problémáit - azaz hogy adósságuk felvásárlásával forrásokat biztosítson költségvetési kiadásaikhoz. Ezzel egyetért Mario Draghi, az ECB elnöke is és ezt az érvet Soros sem vitatja.

Ugyanakkor úgy véli, hiányzik a hét végi csúcstalálkozó napirendjéről egy olyan szervezet felállítása, amely - együttműködve az ECB-vel - megtehetné, amit az európai jegybank nem tehet: részt vállalhatna az eurótagállamok költségvetésének rendbe tételében. Létre kellene hozni az Európai Fiskális Hatóságot (EFA), amely felállítana egy adósságcsökkentő alapot - hasonlót ahhoz, amilyet a vezető német gazdaságkutató intézetek vezetőiből álló úgynevezett bölcsek tanácsa javasolt tavaly novemberben, és amely elnyerte az ellenzéki szociáldemokraták és zöldet tetszését.

A módszer

Olaszország és Spanyolország meghatározott strukturális reformok végrehajtásáért cserébe ebbe az alapba helyezhetné át adóssága jelentős részét, aminek felvásárlását az EFA az amerikai szövetségi költségvetés mintájára közös európai rövid lejáratú értékpapírok, kincstárjegyek kibocsátásából finanszírozná. Ezeknek a papíroknak a visszafizetési kockázata a nulla közelében lenne, így végül is a bajban lévő országok a drágán finanszírozható adósságot közvetve olcsóra cserélnék. Az európai kincstárjegyeket felvásárló bankok a legjobb minőségű eszközökhöz jutnának, amelyeket felajánlhatnának az ECB-nek fedezetként, a jegybanktól kapott forrásokért cserébe.

Jelenleg az európai bankok óriási összeget, 700 milliárd eurót tartanak az ECB-nél évi egy százalék alatti kamatért. Ez világos jele annak, hogy hatalmas piaca lenne az igen alacsony, egyszázalékos vagy még annál kisebb kamatozású befektetéseknek. A betétekből azonban nem lesznek a gazdaságot finanszírozó hitelek, míg a fedezetként használt ETB-kel szerzett forrásokból igen.

A kényszer

Ha egy a rendszerbe bekapcsolódó állam nem tudna megfeleli valamilyen vállalásának, akkor az EFA az elmaradással arányos büntetéssel, például bírsággal élhetne. Fontos az arányosság, a túlzott szigor lehetetlen helyzetbe hozná a vétkest, amely nem tudná leróni büntetését. Ezzel előzhetők meg a morális kockázatok.

A Mario Montit követő bármelyik olasz kormányfő például gyakorlatilag nem térhetne el a jelenlegi kormány ígéreteitől. Az olasz adósságok nagyjából felének ilyen finanszírozása, azzal a hatással is járna, mintha jelentősen csökkentenék a tartozások átlagos futamidejét. Emiatt bármilyen büntetést még saját választási periódusukban vissza kellene visszafizetniük az új kormányoknak.

A megoldás

Megfelelő idő elteltével aztán el lehet kezdeni az ilyen finanszírozásban részt vevő országok adósságának csökkentését, úgy, hogy az ne veszélyeztesse GDP-jük növekedését. (Végül is tehát úgy tűnik, az adósságok jelentős részének elhatárolásáról, és hosszú távú kezeléséről lenne szó - a szerk.) Mindez az teljes politikai unió és a közös európai kötvények (eurobond) kibocsátásának előkészítő folyamata lehetne. A kincstárjegyek kibocsátását ugyan engedélyeznie kellene a német parlamentnek, de azok megfelelnének az alkotmánybíróság két követelményének: összegük korlátozott lenne és meghatározott időre szólnának.

További sürgős lépésként a csúcsértekezletnek deklarálnia kellene, hogy az eurózóna megkezdi a fiskális és bankunió létrehozását. Ezt követően az európai stabilitási eszköz (EFSF) elkezdhetné megvásárolni az ECB kezében lévő görög adósságokat, az európai jegybank pedig az új tőkéből spanyol és olasz kötvényeket vásárolhatna, míg a két ország elindíthatná azokat a reformokat, amelyek alapján jogot nyerne a majdani EFA, majdani törlesztési alapjának finanszírozására.

Egy ilyen deklarációnak olyan hatása lenne, mint a pénzügyminiszterek 2009. novemberi közös fellépésének a válság ellen, ami Soros szerint megmentette a világ pénzügyi rendszerét. Emellett lendületbe hozná az európai politikai döntéshozatalt. Soros György azt is hangsúlyozza, hogy - szemben a német állásponttal, amely szerint a politikai uniónak meg kell előznie a fiskális és bankuniót - az új európai szisztéma elemeit egymással párhuzamosan, lépésről lépésre kell kialakítani.