A Napi Gazdaság keddi számának cikke

A földtulajdon koncentrációja, amit a közvélekedés a fejlődő világ egyik rémes jellemzőjének tart, egyre kiterjedettebben jelentkezik Európában is − állapítja meg egy 11 ország 25 szerzőjének együttműködésével készült tanulmány, amelyet a washingtoni Transnational Institute portálja ismertetett. Egyes országokban Brazíliára, Kolumbiára vagy a Fülöp-szigetekre jellemző egyenlőtlenség alakult ki a földek és a segítségükkel szerezhető jövedelmek elosztásában. Az Európai Unió agrárszektorában 12 millió gazdaság működik, ám ezeknek mindössze három százaléka tartja ellenőrzése alatt a megművelt földterületek felét. A koncentráció az elmúlt évtizedekben felgyorsult: Németországban például 1966−1967-ben még 1,246 millió farm volt, míg 2010-ben már csak 299 ezer. A kéthektárosnál kisebb gazdaságok összesen közel 124 ezer hektár területet birtokoltak 1990-ben, 2007-ben viszont már csupán alig több mint 20 ezret. Eközben a legalább 50 hektáros gazdaságok összterülete 9,2 millióról 12,6 millió hektárra nőtt. Kelet-Közép-Európában, ahol a rendszerváltás nyomán összeomlott az agrárgazdaság korábbi piaca − tönkretéve a termelőket −, még erőteljesebb ez a folyamat.

Az uniós támogatások is segítik a földkoncentrációt. Olaszországban például 2011-ben a farmok 0,29 százaléka szerezte meg a közös agrárpolitika alapján járó források 18 százalékát, Spanyolországban 2009-ben 16 százalékuké volt a támogatások háromnegyede, Magyarországon ugyanebben az évben 8,6 százalékukhoz jutott az uniós pénz 72 százaléka − áll a tanulmányban. A koncentráció úgy történik, hogy a földben mint árupiaci termékben fantáziát látó befektetők területeket halmoznak fel. Bulgáriában például kínai cégek szereztek nagy kukoricatermő farmokat, Romániában közel-keleti vállalatok jelentek meg a gabonatermelésben, de az európai befektetők is aktívak a földszerzésben. Akárcsak Etiópiában, Kambodzsában vagy Paraguayban, Európában is a háttérben, titokban folyik a koncentráció. A résztvevők köre − szintén a latin-amerikai vagy délkelet-ázsiai mintára − a tradicionális agrárvállalkozásoktól a pénzügyi befektetőkig, köztük nyugdíjalapokig terjed. A megszerzett területen élelmiszert, bioenergia-alapanyagot termelnek vagy éppen ingatlanfejlesztéseket, turisztikai beruházásokat hajtanak végre.

A földek felhalmozása gátolja a fiatalok bekapcsolódását a mezőgazdaságba, pedig − szemben a közkeletű hiedelemmel, miszerint az új generációkat nem érdekli az agrárium −, sokan próbálnának szerencsét ebben az ágazatban. Ők az egyik szervezői a szaporodó civil megmozdulásoknak a nagy földtulajdonosok olyan beruházásaival szemben, amelyek nem veszik figyelembe a helyi lakosság vagy a környezetvédelem szempontjait. A mozgalmak egyes helyeken már túl is léptek a tiltakozáson. A spanyolországi Andalúzia tartományban például a föld nélküli parasztok közösen foglaltak el földterületet, amelyen biogazdálkodásba kezdtek, Bécsben fiatalok álltak össze, hogy megakadályozzák bizonyos helyek átminősítését mezőgazdasági területből beépíthető ingatlanná.

A kutatás résztvevői kőkemény beavatkozást várnak az EU-tól a földterületek felhalmozásának ellensúlyozására, szerintük az árupiaci termék köréből ismét a közjavak közé kell sorolni a földet. Vissza kell szorítani a föld piaci forgalmát és a helyi közösségeknek részt kell vállalniuk a területek menedzselésében. Előnyben kell részesíteni a kistulajdont és az élelmiszer-termelést, támogatni kell azok földhöz jutását, akik gazdálkodnak rajta, különös tekintettel a fiatalokra.