Nagy lépést tettek az eurózóna, illetve az európai unió pénzügyminiszterei kétnapos tanácskozásukon az unió szigorúbb, de stabilabb pénzügyi rendszerének kialakítása felé - derült ki az Euobserver hírportál és a Bloomberg tudósításaiból.

A közös európai valutát használó országok pénzügyminiszterei (eurocsoport) hétfő esti értekezletükön elfogadták azt a javaslatot, amelynek értelmében az eurózóna 2013-tól induló új pénzügyi biztonsági rendszere, az Europai Stabilitási Mechanizmus (ESM) tényleges hitelezési kapacitása 500 milliárd euró legyen, ami kétszerese a tavaly májusban alapított európai stabilitási eszköz (EFSF) 250 milliárdos felhasználó összegének. Az utóbbi rendszerében 440 milliárd euróra vállaltak garanciát az eurózóna tagállamai, ám az EFSF által kibocsátott kötvények AAA minősítése érdekében ennek nagyobb részését fedezetként tartalékolni kell.

Jean-Claude Juncker luxemburgi kormányfő, az eurocsoport vezetője szerint ez az összeg kellően nagy az euró jövője miatt aggódó piaci befektetők megnyugtatásához. Az ESM keretösszege 750 milliárd euró lehet, amennyiben a Nemzetközi Valutaalap (IMF) egy a kettőhöz arányban saját forrásaiból bővíti azt, növelheti továbbá a keret, ha az eurózónán kívüli 10 európai uniós tagország is befizet az alapba valamekkora összeget.

Az eurócsoport tagjai abban is megállapodtak, hogy az ESM forrásainak mennyiségét kétévente felül kell vizsgálni, ugyanakkor az alap működésének rendszerének részletes szabályait a március végén esedékes EU-csúcsértekezletig kell kidolgozni.

Juncker azt is leszögezte, hogy további döntésekre van szükség az EU-tagállamok költségvetési kiadásainak ellenőrzése terén, amivel utalt az uniós pénzügyminiszterek (Ecofin) keddi tanácskozása elé került, az EU pénzügyi reformjait körvonalazó dokumentumra, amelyet a Reuters szellőztetett meg.

A pénzügyminiszterek támogatták az Európai Bizottság (EB) Annual Growth Survey című jelentésében megfogalmazott javaslatokat, amelyek több ponton érintkeznek a francia és a német kormány sok vihart kavart reformtervével. A pénzügyminiszterek ugyan nem veszik át az utóbbiban szereplő javaslatot, miszerint a tagállamoknak alkotmányukba kellene foglalniuk az államadósság maximumát, ám leszögezik, hogy az adósságok finanszírozható szinten tartásának kiemelkedő jelentősége van.

Emellett úgy vélik, hogy az államháztartási hiányt növelni kell a jelenlegi EU-egyezményben szereplő elvárásnál, ami a GDP 0,5 százaléknak megfelelő éves csökkentést ír elő. A nyugdíjkorhatár emelésében lényegében engednek a francia-német álláspontnak, az inflációhoz között, indexált béremelések elhagyásában pedig óvatosabb megfogalmazást követnek, amelynek lényege, hogy a keresetek emelkedésének középtávon a termelékenység növekedéséhez kell igazodniuk.

Az adózás terén a vállalati adók kiegyenlítése helyett azt ajánlják, hogy ahol az adószintek kiegyenlítésére van szükség, ott ezt a közvetett adók (áfa, ingatlanadó) emelésével vagy az adózók körének szélesítésével oldják meg.