A fejenkénti egészségügyi közfinanszírozás 2007-2012 között Európa szerte csökkent a gazdasági válság hatására, néhol csak kis mértékben, máshol viszont - közte Görögországban, Horvátországban, Írországban, Lettországban és Portugáliában - folyamatos és nagy volt  visszaesés, és a 2012-es egészségügyi büdzsé nem érte el a 2007-es szintet - olvasható a válság egészségügyi rendszerekre gyakorolt hatásáról, a napokban publikált WHO elemzésben. Negyvennégy európai országban az összes egészségügyi kiadáson belül az állami finanszírozás részesedése is zsugorodott.

A magánköltések alakulását ellentmondásos trend uralta. Míg néhány országban alapvetően visszaesett ennek mértéke és aránya a teljes kasszán belül, máshol a növekedés volt a jellemző. A legnagyobb változást a krízis által legjobban érintett országokban tapasztalták. Görögországban és Észtországban mintegy 15 százalékkal csökkent a magánkiadások részesedése, ezzel szemben Lettországban, Litvániában és a Cseh Köztársaságban 7,  Izlandon 10, Portugáliában pedig mintegy 25 százalékkal nőtt a  magánkiadások aránya. A magánfinanszírozás többlete jellemzően nem az önkéntes egészségbiztosítóknál landolt, inkább a közvetlen lakossági kiadásokat gyarapította.

Így fogták vissza a kiadásokat

Az egyes államok különböző eszközöket vetettek be az egészségügyi finanszírozás fenntartása érdekében. Sok országban, köztük Magyarországon is, a megszűnő munkahelyek és az apadó jövedelmek miatt automatikusan csökkent a járulékokból befolyó összeg. A fiskális nyomás hatására visszafogták a kiadásokat az államok: volt ahol megvágták az egészségügyi tárcák kiadásait, csökkentették, vagy befagyasztották a költségvetés egészségbiztosítási transzfereit. Volt ahol a növekvő kiadásokat vették szorosabb kontroll alá, illetve bevezették az ellenőrzést.

Az állami bevételek átcsoportosításának széles skáláját vetették be a hiány finanszírozása érdekében. A hitelfelvételi költségek emelése, az adósság leírása, vagy az állami költségvetési transzferek növelése mellett új adók bevezetése és a járulékok kiterjesztése a nem bér jellegű jövedelmekre éppúgy előfordult, mint a járulékok csökkentése.

Mindenhol változott a rendszer

A költést az ellátás oldaláról is megpróbálták visszafogni, ami a fizetős szolgáltatások felé tolta a rendszert, növelve a közvetlen lakossági kifizetéseket. Majdnem az összes felmérésben szereplő ország végrehajtott valamilyen változtatást az egészségügyi ellátáson válaszul a válságra. A legáltalánosabb megoldás az ellátási csomag szűkítése volt, erre 18 országban került sor, 13 országban a kiegészítő hozzájárulások költségét növelték.

Változtattak a jogosultságon is. Néhol kiterjesztették, épp a szegények és a fiatalok védelme érdekében. Észtországban például bevonták az ellátásba a munkanélkülieket. Máshol azonban kifejezetten a hátrányos helyzetű csoportoktól vonták meg az ellátást. Spanyolországban például az EU-n kívülről érkezett illegális bevándorlók, Csehországban az állandó lakcímmel nem rendelkezők kerültek ebbe a körbe.

Költséghatékonyságra hivatkozva, több országban egyes ellátásokat, technológiákat, gyógyszereket vontak ki az állami finanszírozásól, és volt ahol az alapellátás hozzáférhetőségét korlátozták.

Az önkéntes biztosítás nem helyettesíti a közfinanszírozást

Az önkéntes egészségbiztosításokról az elemzés megállapítja, bár megvédhetnek a plusz kiadásoktól, de nem foltozzák be hatékonyan a közfinanszírozott ellátás meglévő lyukait, különösen azokban az országokban, ahol eleve magas a lakosság közvetlen szolgáltatás vásárlása, azaz a magánfinanszírozás aránya. A gazdasági sokkra való reagálásban, a várakozások szerint az önkéntes egészségbiztosítás általánosan nem játszik az eddigieknél nagyobb szerepet.

Megelőzéssel spórolni

A költséghatékonyságról szólva az elemezés kiemeli: a prevencióba és az olyan állapotok, mint a magas vérnyomás, a koleszterinszint, és néhány ráktípus rendszeres szűrésébe, a diétás tanácsadásba való befektetés hosszú távú gazdasági előnyeire egyre több a bizonyíték. Az erős, széles skálájú alapellátás - beleértve a megelőzést, a szűrést és a krónikus állapotok menedzsmentjét -  javítja az egészségügyi rendszerek minőségét és hatékonyságát és összességében csökkenti a költségeket a szövődmények és súlyosabb állapotok megelőzésével. A válság lendületet adott a krónikus ellátás fejlesztésének, de plusz befektetés, és az eHealth fejlesztése  nélkül nehéz igazi előrelépést elérni.

A válságra adott egyik leggyakoribb közvetlen válasz a kórházi tartózkodás idejének és költségeinek csökkentése volt az országok beszámolói szerint. Az újrastrukturálási tervekbe foglalt intézkedések a hatékonyság javításával, az alternatív lehetőségek erősítésével, az indokolatlan kórházi felvételek csökkentésével foglalkoztak. Terítékre kerültek a hosszú várólisták negatív hatásai és azok kiküszöbölése, amire az országok szintén különböző megoldásokat találtak, az átláthatóság javítása, mint cél, azonban szinten mindenhol - így Magyarországon is - előtérbe került.

Összefoglalásképpen megállapítják, a szükséges stabilitás helyett számos országban a fejenkénti egészségügyi közfinanszírozás meglehetősen hullámzó volt. Azonban az egészségügyi kassza mérsékelt csökkenése nem feltétlenül kell, hogy aláássa az egész rendszer működését, kivéve, ha a csökkenés tartós, ha a rendszer amúgy is alulfinanszírozott és gyenge, és a válság súlyos. Számos más ország mellett, a közfinanszírozás nem megfelelő szintje miatt, Magyarországot is a rizikós országok közé sorolták.

Mit tett az egészségünkkel?

A korábbi recessziók tapasztalatairól szólva az elemzők megállapítják, a viselkedésbeli változtatások nyomán kedvezőbbé váltak a halálozási adatok, ám az elmúlt válság nem hozott ilyen pozitív fordulatot a mortalitsában. Bizonyítottnak vélik, hogy a mentális egészség a legérzékenyebb a gazdasági változásokra, a munkanélküliség és a pénzügyi bizonytalanság bizonyítottan növeli a mentális rendellenességek előfordulását.

A hátrányos helyzetű csoportokat negatívabban  érintette a válság, mint a lakosságot általában, még ha ez az adatok aggregált volta miatt rejtve is maradt - hangsúlyozzák az elemzők. Ráadásul a káros hatások valószínűleg koncentrálódnak a kutatók által nehezen megközelíthetőek körében, a hajléktalanoknál, bevándorlóknál és a droghasználóknál. Mérséklésükhöz országosan és nemzetközi szinten is szoros monitorozásra és időben történő beavatkozásra van szükség a WHO szerint.

Íy hatott tehát a válság röviden:

  • sokféleképpen érintette az európai országokat
  • sok országban a közkiadások mind abszolút értékben, mind arányaikban visszaestek
  • megerősítette, amit eddig is tudtunk, hogy a gazdasági sokk veszélyes az egészségre és az egészségügy teljesítményére
  • kiderült, hogy néhány egészségügyi rendszer felkészültebb volt másoknál a súlyos helyzet kezelésére
  • az is látszott, hogy a gyenge kormányzás és a szegényes egészségügyi rendszer aláássa a rugalmasságot
  • válaszlépésként a legtöbb országban pozitív változásokra is sor került
  • a szükséges intézkedéseket nem mindig tudták bevezetni, ha a kívánt eredmény elmaradt, az valószínűleg rontotta a teljesítményt

A jövő érdekében ajánlásokat is megfogalmaztak az elemzők. Eszerint jobb információs rendszert kell kifejleszteni, hogy a releváns adatok időben rendelkezésre álljanak a válságkezelésnél. Foglalkozni kell az ellátásbeli hiányosságokkal és meg kell erősíteni az egészségfinanszírozási politikát, hogy a finanszírozás kevésbé legyen kitéve a foglakoztatásnak és az adóbevételeknek, és jobban alkalmazkodjon a lakosság egészségügyi szükségleteihez. A hatékonyságjavítást célzó intézkedésekbe pedig muszáj invesztálni.