Készül a régiós bankmentés

Németország támogatja azt az osztrák kezdeményezést, hogy az Európai Unió nyújtson segítséget a kelet-európai bankoknak, amelyek különösen megsínylik a globális pénzügyi válságot - jelentette be a német kancellár.
NAPI Online, 2009. január 29. csütörtök, 08:55
Fotó:

Angela Merkel azután nyilatkozott, hogy Berlinben fogadta osztrák kollégáját, Werner Faymannt. A német kancellár azt mondta, hogy a térség komoly felvevő piaca a német és az osztrák termékeknek. Kiemelte továbbá: fontos politikai jelzést adni a térségnek, hogy nem hagyja magára a bajban Nyugat-Európa. - adta hírül az MTI-Eco.

    Az osztrák kormány vezetői nemzetközi kijáró körútra indultak szerdától: nemzetközi stabilizációs alapot akarnak összekovácsolni, amely a bajba jutott közép- és kelet-európai (KKE) gazdaságok pénzügyi megtámogatását, elsősorban is a térség bankszektora alá terjesztendő védőháló megteremtését szolgálná. Bár hivatalosan nem közölték, a bécsi tervek állítólag egy 100 milliárd eurós alap megteremtésére vonatkoznak.

     Werner Faymann osztrák kancellár és Josef Pröll alkancellár-pénzügyminiszter először Berlinben tanácskozott, majd onnan Prágába mennek, hogy az Európai Unió soros elnökségét betöltő Csehország vezetőivel tanácskozzanak az elképzelésekről. Később egyeztetnek az összefogás lehetőségéről Belgiummal, Franciaországgal és Olaszországgal is, tehát azokat az uniós államokkal, amelyeknek ugyancsak jelentős bankérdekeltségeik vannak a KKE-térségben.

    Az osztrák kormány lobbitevékenységével lényegében azt a felhívást karolja fel, amelyben nemzetközi kereskedelmi bankok egy csoportja - köztük az osztrák Raiffeisen és Erste Bank, a belga KBC, a német Bayern Landesbank, az olasz Unicredit és Intesa Sanpaolo - a kelet-európai országok fokozottabb segítését kérte az Európai Bizottságtól.

    A bankok egyebek között azt szeretnék elérni, ha Brüsszel nagyobb összehangoló szerepet játszana a válság térségbeli hatásainak kivédésében, illetve segítene abban is, hogy az érintett országok minél hatékonyabb stabilizálós intézkedéscsomagokat dolgozzanak ki.

    Az osztrák vezetők szerint a nemzetközi stabilizációs alappal - amelyben a fő szerepet az IMF-nek, az EBRD-nek és az EU-nak szánják - nem csak az érintett államok gazdaságának megszilárdulását mozdítanák elő, hanem legalább annyira az ottani bankokat, köztük a nyugat-európai érdekeltségű pénzintézeteket is kihúznák a bajból. Bécsben úgy vélik, hogy a tőkeáramlás a régió felé elapadt, megnőtt a befektetők kockázatoktól való félelme, menekülnek a feltörekvő államokhoz kapcsolható aktíváiktól, így jóformán a helyi külföldi bankok válnak a hitelezés forrásaivá. A pénzügyi válság azonban megnehezítette a finanszírozáshoz szükséges pénzek megszerzését a nyugati anyabankok számára is.

    Az uniós államok közül az osztrák bankok rendelkeznek a legtekintélyesebb közép- és kelet-európai hitelállománnyal, nemcsak az osztrák hazai össztermékhez viszonyított 68 százalékos arányt tekintve, hanem abszolút értékben is: a banki kintlévőségek elérik a 220 milliárd eurót.

    Werner Faymann kancellár a javaslatot bejelentve hangsúlyozta, hogy Ausztria tetemes hasznot húzott a KKE-térséghez kötő gazdasági kapcsolataiból az utóbbi években, a tisztesség tehát most úgy kívánja, hogy a recesszió idején se hagyja magára a régió országait, és a támogatásukat célzó kezdeményezés élére álljon.

HOZZÁSZÓLÁSOK