A befektetők úgy vélik, hogy a két hét múlva esedékes olaszországi választásokkal nincs dolguk. Nem számítanak semmi olyasmire, ami érinthetné a pénztárcájukat, ám lehet, hogy a nyugalmuk nem tart majd sokáig - vélik a Bloomberg szerkesztői. A szavazás nyomán ugyanis várhatóan olyan koalíciós kormány alakulhat, amelynek nem lesz ereje arra, hogy megoldást kínáljon a gazdaság két nagy bajára: a lassú növekedésre és a magas államadósságra.

Egyelőre nyugi van

Egyelőre nincs ok az idegeskedésre. A tízéves olasz állampapírok hozama, amely a tíz éve indult európai gazdasági válság idején elérte a visszafizethetetlennek tartott hét százalékot, jelenleg két százalékon áll. A tőkepiacok megszenvedték ugyan az elmúlt napok globális tőzsdei visszaesését, ám továbbra is jobban muzsikálnak az európai átlagnál.

Az Európai Központi Bank (ECB) laza monetáris politikája elfedi az olasz pénzügyek törékenységét. Az ECB azonban az ősszel várhatóan felhagy az eurótagállamok államkötvényeinek vásárlásával, mi felszínre hozhatja az ország komoly pénzügyi problémáit. A visszaeső kereslet miatt nehézzé válhat az állampapírok eladása és emelkedhet a hozamuk, azaz kibocsátásuk költsége.

Egyelőre ez sem látszik közvetlen veszélynek: a növekedés gyorsul, a munkanélküliségi ráta csökken, s bár 10,8 százalékkal még így is elég magas, öt éve ez a legjobb adat. A bankok, amely éveken át jégen jártak, végre elkezdték elépíteni behajthatatlan hiteleiket. Ez utóbbi nélkülözhetetlen ahhoz, hogy egy következő pénzügyi sokk ne terítse le őket.

A gond

Ami idegesítőbb az az, hogy a március 4-ei parlamenti választások nem ígérnek tartós megoldást. Három fő politikai erő versenyez egymással: a Matteo vezette balközép párt, a veterán Silvio Berlusconi jobboldali pártszövetsége és az elitellenes Öt Csillag Mozgalom Luigi Di Maióval az élén.

A közvélemény-kutatások szerint egyikük sem fog kormányképes többséget szerezni. Várhatóan egy bizonytalan "nagykoalíció" alakulhat vagy folyamatos patthelyzet lesz, ami végül újabb változásokhoz vezet. Ez nem újdonság az olasz politikatörténetben: a befektetők úgy látják: nincs gond, amíg az olaszok nem választanak egy egyértelműen euroszkeptikus kormányt.

Csakhogy eközben az államadósság továbbra is a GDP 132 százalékán áll, ami egyértelműen visszafizethetetlen, miközben semmi jele annak, hogy a politikusoknak volna tervük a tartozások csökkenő pályára állítására. Ha az eurózónát eléri a következő gazdasági visszaesés, az elszállt olasz államadósság mintegy ketyegő bomba hirtelen éles fenyegetéssé válik majd. És a befektetők ráébrednek, hogy Olaszország az eurózóna harmadik legnagyobb gazdasága és a világ egyik legnagyobb ipari országa.

A fotó forrása: Pixabay