Az 1964-es tokiói olimpia két évtized kemény munkáját, Japán újjáépítését koronázta meg. A világ ámulva figyelte a sinkanszen gyorsvasutat, amely feltűnt a játékokon az első műholdas tévéközvetítés-sorozatnak köszönthetően - kezdi a 2020-as tokiói játékok hátterét elemző cikkét a Financial Times (FT). Joe Frazier megnyerte a nehéz súlyú bokszolók versenyét és a japánok büszkék voltak arra, hogy a játékokon akkor debütáló röplabdában csapatuk legyőzte a Szovjetunió válogatottját.

Az elmúlt nyolc év ismét az újjáéledésről szólt Japánban: Abe Sinzó miniszterelnök gazdaságpolitikája felrázta az országot az 1990-es és a 2000-es évek gyengeségéből, amelyben az volt a megfigyelők érzése, hogy Japán nem tudja, merre tart. Ez a projekt a 2020-as tokiói nyári olimpiai játékokon éri el csúcsát, s bár a japánok az előző olimpia idejéhez hasonló büszkeséggel élhetik meg a nagy sportverseny megrendezését, most messze nem világos, merre indulhatnak tovább 2020 augusztusa után - vélik az FT szerkesztői.

Kapcsolódó

Nem lesz gond

Az 56 évvel ezelőtti játékokat októberben rendezték meg, míg most a sportrendezvények sűrű napirendje miatt a forró, párás július végén, augusztus elején lesznek a versenyek. Ez nem jelenti azt, hogy a precíz japánok bármit elrontatnának a rendezéssel - a négy évvel ezelőtti riói játékok előtt ettől volt hangos a média -, a legtöbb sportesemény helyszíne már túl is van a tesztrendezvényeken. És a helyiek lelkesedése legalább olyan forró lesz, mint amilyen hőség uralja majd várhatóan az időjárást.

Abe irányítása alatt - köszönhetően a rendületlen gazdaságélénkítő lépéseknek - a gazdaság emelkedő pályára állt. Az sem volt akadály, hogy nem teljesült a Bank of Japan kétszázalékos inflációs célja. A miniszterelnök látványos külpolitikát folytat, jó viszont ápol Donald Trump amerikai elnökkel, javította Japán kapcsolatait Kínával, csak Dél-Korea esetén okoznak feszültségeket a második világháború máig lezáratlan vitái. Jelentős kereskedelmi egyezmények köttettek az elmúlt években, például az EU-val, és fontos reformok indultak el a vállalatirányítás, az energiapiacok, az agrárgazdaság és a munkavállalási szokások terén.

A kérdés az: mi lesz az olimpia után, amikor Abénak döntenie kell a folytatásról. A szakértők attól tarnak, hogy elveszhet a lendület, miután a lakosság elöregedése a 2020-as években gyorsul fel, erősen fékezve a gazdaságot.

Maradni vagy menni?

A miniszterelnök előtt két határidő áll: 2020 őszén lejár elnöki megbízatása a Liberális Demokratapárt élén, majd 2021 őszén parlamenti választások lesznek Japánban. Ha úgy dönt, hogy átadja a kormányzást másnak, akkor célszerű az olimpia után lemondania, hogy utódának legyen ideje kormányzati tapasztalatot szerezni és valamilyen saját teljesítményt felmutatni a szavazás előtt. Ha marad, akkor bizonyítania kell, hogy nem csupán a kormányzás öncélú folytatásáért akarja megtartani tisztségét, hanem azért, mert van valamilyen programja a jövőre is.

Ami a gazdaságot illeti az FT szerkesztői szerint hitelesen kell állítania, hogy nincs visszaút a korábbi évek stagnálásához. A Bank of Japantól nem sok segítséget várhat, mivel a jegybank jelezte, hogy kisebb kockázatot lát abban, ha felhagy a további gazdaságösztönözéssel (ami azzal jár, hogy nem teljesül inflációs célja), mint abban, ha folytatja a moetáris enyhítést, vállalva a pénzbőség kockázatait. Így a gazdaság élénkítése a kormányra marad, ami felé tett is egy lépést nemrégiben bejelentett ösztönzőcsomagjával.

A Japán Olimpiai Bizottság ambiciózus célt tűzött a szigetország sportolói elé. Azt akarja, hogy a hazai olimpiai versenyeken 30 aranyérmet szerezzenek, miután Rio de Janeiróban mindössze 12 jött össze. Az FT szakírói szerint a japán gazdaság irányítóinak hasonló ambíciókkal kellene összeállítaniuk a 2020-as tokiói olimpia utáni időszakra vonatkozó terveiket.