További fiskális ösztönzők - és nem a megszorítások - a válságból kivezető út mind Európának, mind az USA-nak - hangsúlyozta Soros.


Egy olyan hitelező ország, mint Németország, deficitcsökkentése teljesen szembe megy az 1930-as évek nagy gazdasági világválságából levont tanúságokkal. Amikor pedig a hitelező és a hitelfelvevő országok egyaránt csökkentik a hiányukat magas munkanélküliség mellett, az az eladósodott országokban a deflációs spirált indíthat be és ez Európát elhúzódó stagnálásra vagy még rosszabbra ítélheti - mondta az amerikai milliárdos.


Németország ugyanakkor nem valószínű, hogy változtat a hozzáállásán, mert Európa legnagyobb gazdasága jelenleg jól szerepel, hiszen az export által vezérelt gazdasági növekedése az újraegyesítést óta a leggyorsabb ütemet érte el. A német GDP 9 százalékkal nőtt a második negyedévben miközben a munkanélküliségi ráta esik. Más országok nehézségei viszont saját strukturális problémáikra vezethetők vissza.


Soros megjegyezte, hogy Angela Merkel német kancellár a költségcsökkentés erőltetésével felül is kerekedett a G20-ak legutóbbi találkozóján, ahol a nyomásgyakorlásban csatlakozott hozzá Kanada és az újonnan megválasztott brit miniszterelnök, David Cameron is. Barack Obama amerikai elnök pedig engedve a nyomásnak beleegyezett abba, hogy az amerikai hiányt is a felére vágja 2013-ra - tette hozzá Soros.


Az lehet, hogy ez a helyes politika, de az időzítése nem megfelelő - jegyezte meg a befektetési guru.


Az eurózóna közös devizája ugyan 14 százalékkal emelkedett a dollárral szemben, négyéves mélypontot érve el ezzel júniusban, ez a siker azonban rövid életű lehet - vélekedett Soros.


Kényszer alatt az euró korrigálni kezdte a hiányosságát, a közös kincstár hiányát, de még túl korai ünnepelni, mivel a közös fiskális politikát Németország diktálja annak a rossz makrogazdasági stabilitási doktrinának követésével, ami csak az inflációs veszélyekkel foglalkozik és figyelmen kívül hagyja a defláció lehetőségét.


Soros ugyanakkor úgy véli, hogy több kormányzati stimulusra van szükség az USA-ban is a monetáris ösztönzés helyett az épp beinduló gazdasági növekedés támogatására.

Soros szerint ilyen válságos időkben nem lehet arra számítani, hogy a versenyszféra alkalmazza a rendelkezésre álló erőforrásokat és nem hiszi, hogy a monetáris politikát sikeres fiskális politikával lehet helyettesíteni. A mennyiségi lazítás sokkal inkább versenytársaik elpusztítására ösztönzi a vállalatokat, mintsem a munkahelyteremtésre.


A milliárdos befektető nem gondolja, hogy Obamának ki kellene terjesztenie a Bush adminisztráció által elfogadott adócsökkentést. Helyette szerinte a kormánynak a magasabb adóbevételekből származó pénzt a befektetések ösztönzésére kellene fordítania és nem a fogyasztás serkentésére.