A tervezet azt javasolja megoldásként, hogy Észak-Korea szerelje le atomlétesítményeit, az Egyesült Államok és Japán pedig rendezze ennek fejében kapcsolatait Phenjannal, és részesítse gazdasági segélyekben. A tárgyalásokhoz közel álló források szerint Phenjan küldöttei azt kifogásolják ebben a megfogalmazásban, hogy olyan értelmezésnek is helyt ad, amely szerint minden atomlétesítményét fel kell számolnia, azokat is, amelyek békés célokat szolgálnak. Az észak-koreai küldöttek azt akarják, hogy a zárónyilatkozat világosan mondja ki: hazájuknak csak atomfegyvereit és e fegyverek gyártókapacitásait kell feladnia. Egy ilyen megfogalmazás viszont az amerikai küldöttség számára lenne elfogadhatatlan. Mint Christopher Hill amerikai küldöttségvezető kifejtette, minden olyan észak-koreai nukleáris programot ki kell küszöbölni, amely alkalmas lehet arra, hogy titokban fegyvergyártásra használják. A többi öt ország küldöttsége most arra vár, hogy Észak-Korea konkrétan megjelölje, mely nukleáris létesítményeinek megszüntetésére hajlandó. Az is vitás kérdés, milyen határidőket szabjanak meg Phenjannak az atomprogram lebontásának egyes szakaszaira. Egyelőre kétséges még a zárónyilatkozat elfogadása is, pedig az önmagában még nem jelentené a vita megoldását. A nyilatkozattervezet ugyanis nem tér ki az egyik legvitatottabb kérdésre, nevezetesen az intézkedések sorrendjére. Az Egyesült Államok fő célja, hogy egyezmény szülessék az észak-koreai atomprogram felszámolásáról, Észak-Korea viszont főként arra törekszik, hogy nemzetközi garanciákat kapjon egy esetleges amerikai katonai támadással szemben. Washington szerint csak az észak-koreai lemondás után vehetik elő a kétoldalú viszony kérdéseit, a kapcsolatok rendezését, míg Phenjan szerint csak akkor mondhat le Észak-Korea az atomfegyverről, ha már megkapta a nemzetközi garanciákat biztonságára nézve, s ha az Egyesült Államok felhagy ellenséges magatartásával.