A brit nemzeti autóipart harminc évvel ezelőtt gyakorlatilag kivégezte a szakszervezetek rugalmatlansága és kapzsisága. Az olasz Fiat vezetősége hasonló veszélytől tartva ultimátumot adott az idejét múlt követelésekkel fellépő érdekvédőknek olaszországi gyáraiban - írja a Financial Times elemzése. Nagy-Britanniában jelenleg külföldi autógyártók működtetnek üzemeket, mivel sikerült konstruktív együttműködésre bírniuk a szakszervezeteket és a náluk dolgozó munkavállalókat. Olaszországban szeptemberig kaptak haladékot az érdekvédők viselkedésük átgondolására, ezt követően a Fiat nem tartja magára kötelezőnek azt az ígéretét, miszerint gyártása minél nagyobb részét hazai üzemeibe viszi. Sergio Marchionne, az olasz vállalat vezérigazgatója öt évet és 20 milliárd eurót szán arra, hogy összegyúrja és a világ öt legnagyobb autógyártója közé emelje a Fiat-Chrysler szövetséget. A cégvezető nem akarja veszélyeztetni e terv végrehajtását, amiben számíthat a tulajdonosok támogatására. A Fiat, hogy eleget tegyen a nemzeti autógyártóval szemben támasztott elvárásoknak, nemrégiben döntött a nápolyi Pomigliano bázis 700 millió dolláros fejlesztéséről. A Panda kisautók gyártását 2012-től Lengyelországból ide telepítenék - feltéve, hogy a munkavállalók nem támasztanak teljesíthetetlen követeléseket. A Pomigliano jelenleg 25 százalékos kapacitáskihasználtsággal dolgozik, így dolgozói egy része munkaidőben lejár a tengerpartra napozni, másik része egyéb munkákat vállal, hogy kiegészítse fizetését. Ennek ellenére 5300 munkavállalójának csak 62 százaléka fogadta el a Panda-gyártás áttelepítésének feltételéül szabott új munkafeltételeket. Az üzem értelemszerűen nem működhet kevésbé hatékonyan, mint a lengyel gyár, amelyből átviszik a termelést, és a Fiat vezetése nem akar vesződni az ezt tudomásul venni nem akaró 36 százaléknyi Pomiglinao-alkalmazottal. Ezért az őket képviselő szakszervezetek az ősz elejéig eldönthetik, beállnak-e a sorba vagy sem. Ha nem, akkor Lengyelországban marad a Panda gyártása, vagy elviszik Szerbiába, ahol a Zastava a Fiat ellenőrzése alá került, és az ottani dolgozók minden bizonnyal olcsóbban vállalnák a feladatot, mint olasz kollégáik. A Fiat elvárja a szakszervezetektől és az olasz politikai elittől, hogy vegyék tudomásul: nem áldozza fel a konszern jövőjét a hazai gyártás erősítésének oltárán.