Kétévente megrendezett szakmai kirándulásuk keretében Bécs−Budapest túrát tettek a brit üvegművészeti társaság tagjai, köztük neves gyűjtők, műkereskedők, kurátorok (Victoria and Albert Museum, British Museum). A látogatók feltérképezték a budapesti múzeumok anyagát, az Iparművészeti és a Nemzeti Múzeum mellett jártak a Róth Miksa-emlékházban, magángyűjteményekben, emellett megnézték a Parlament üvegablakait és tanulmányozták az üvegcsiszolás technikáját az ajkai üveggyárban. A Belvedere Szalonban árverésen vettek részt − lásd külön anyagunkat −, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Ponton Galériájában pedig kortárs üvegművészek prezentáltak nekik csoportos kiállítást, személyes bemutatkozásokkal együtt.

A szakmai körút résztvevői közül többen vásároltak Ajkán és az árverésen is, de elmondásuk szerint a legnagyobb revelációt a Pontonban bemutatott kortárs anyag jelentette. A magyar üvegművészetet kevéssé ismerték, noha a látogatást megelőzte egy neves londoni galériában a legjobb magyar alkotók kiállítása, Gáspár Györgyöt két éve beválasztották a világ negyven legjobb fiatal üvegművésze közé, Európában számos rangos kiállításon szerepelt, Lukácsi Lászlótól pedig vásárolt is már a Victoria and Albert Museum. A brit szakemberek öt művésztől vásároltak, több műről még tárgyalnak és szó esett egy angliai kiállítássorozat beindításáról is.

A kortárs üvegművészet külföldön egyre jobb pozícióba került az elmúlt években, itthon viszont elvétve akadnak gyűjtői, a magyar alkotók is jobbára külföldi vevőkre számítanak. Kortárs üvegművészeti galéria nincs Budapesten, a régiekkel is kevés aukciósház foglalkozik. Az üveggel nemcsak az a nehézség, hogy fokozottan kell rá vigyázni, hanem nehéz jól érteni hozzá, a szignó és a jelzések hiánya miatt mindent a stílusjegyekből kell kikövetkeztetni. A magyar árszint alacsony, a legjobb művészek sem lépik túl a néhány ezer eurós árat, amit egy nyugat-európai gyűjtő viszonylag könnyen kifizet.

Kép: Kapott_NEM_jelenik_meg_FE-n