Az állami támogatások késése is negatívan érintette az egyéni sikersportágakat

Jelentős csúszásban van az állam a sportra szánt támogatások kifizetésével, a Magyar Kajak-Kenu Szövetségnek hitelt kellett felvennie ahhoz, hogy működését finanszírozni tudja − állítja Ábrahám Attila, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség főtitkára.
Ámon Kata, 2012. június 29. péntek, 08:15
Fotó: Napi.hu

− Az állami sporttámogatásból mennyi jut kajak-kenura a kiemelten támogatott látvány-csapatsportágakhoz képest?

− Az összeg, amely a látvány-csapatsportágakra − ide tartozik a futball, a kézilabda, a vízilabda, a kosárlabda és a jégkorong − fordítható társasági adókedvezményből befolyt, első körben eléri a 30 milliárd forintot, aminek kétharmadát a labdarúgásra költötték. Az egyéni sikersportágak ennél jóval szerényebb összeggel gazdálkodnak, a szövetség idén 330 millió forint állami támogatást kapott sportszakmai célokra, miközben a teljes költségvetésünk 500-600 millió forint. A szervezet a költségvetést szponzorok támogatásával, tagdíjjal, egyéb bevételekkel és a MOB olyan kiegészítő forrásaival, mint a Sport XXI. program vagy a Gerevich-ösztöndíj, egészíti ki ki. Idén elsősorban nem az összeggel, hanem az ütemezéssel akadtak gondjaink: május 11-én jelent meg az a minisztériumi rendelet, amely elérhetővé teszi a költségvetési forrásokat a sportszervezetek számára. A sportszervezetek nem közvetlenül az államtól, hanem a Magyar Olimpiai Bizottságtól (MOB) kapják meg a forrásokat az előző évben elért nemzetközi versenyeredmények alapján. Ahhoz, hogy ezek az összegek eljussanak a sportszervezetekhez, a MOB és az állami sportirányítás szerződéskötésére van szükség, ez azonban csak júniusban történt meg, így az állami támogatás sem érkezett még meg a sportszövetségekhez.

− Milyen következményekkel jár az állami támogatások csúszása?

− Tavasszal rendkívül feszült volt a helyzet a sportszervezeteknél, a felkészülést is veszélyeztette a támogatás hiánya. A Magyar Kajak-Kenu Szövetségnek hitelt kellett felvennie. Ráadásul a szervezetek könnyen csapdahelyzetbe kerülhetnek: ha nincs állami támogatás, adótartozást halmozhatnak fel, ha pedig adótartozásuk van, nem juthatnak hozzá az állami forrásokhoz. Az olimpia költségeit a MOB és a rendezők állják, így szerencsére a részvételt nem befolyásolja az állami támogatás késése.

− A céges szponzoráció átalakult az új társasági adókedvezmény hatására?

− A szövetség általában négy évre szóló szerződést köt a szponzorokkal, ezeknek nagy része nemsokára lejár, és kérdéses, meg fogják-e hosszabbítani azokat. A hosszabbítás mellett szól az évek alatt kialakult személyes kötődés, illetve az, hogy Magyarországon rendkívül népszerű a kajak-kenu sport. A világbajnokság iránt külföldön általában alacsony az érdeklődés, inkább az olimpiára mennek el a szurkolók, ezzel szemben Magyarországon több tízezer fizető látogató jött el tavaly a vb-re. Az utánpótlás sem jelent problémát, minden sikeres verseny után sok gyerek jelentkezik hozzánk. Ugyanakkor a társasági adókedvezmény torzulást okoz az utánpótlás-nevelésben is, hiszen míg a labdarúgásnál a támogatás mértéke miatt nemcsak hogy tagdíjat nem kell fizetni, esetenként még felszerelést is adnak a gyerekeknek. A társasági adókedvezmény önmagában nem rossz elképzelés, de kiszorító hatással lehet az egyéni sportágak esetében. Egy műjégpályát hosszabb időre tudnak kibérelni a jégkorongcsapatok, mint a jégtáncosok, egy uszodához pedig a vízilabdásoknak lesz könnyebb hozzáférniük, mint az úszóknak, hiszen a csapatsportszervezetek rendelkeznek több forrással. A különadók viszont visszavethetik a céges szponzorációt, különösen a Kajak-Kenu Szövetségnél, ahol a két legnagyobb támogató közül az egyik a telekommunikációs, a másik a pénzügyi szektorhoz tartozik. Ráadásul Magyarországon a szponzorációs képesség és szándék mindig is elenyésző volt.

− Milyen átalakításokra lenne szükség a sportfinanszírozásban?

− Az állami szerepvállalásnak nőnie kellene, hiszen egyértelmű, hogy sem a családok, sem a szponzorok nem képesek állni a sportszervezetek költségeit. Ha ez nem történik meg, a rosszabb anyagi helyzetben lévő családok tehetséges gyerekei számára nem lesz elérhető a versenysport. Kétféleképpen nőhet az állami támogatás: vagy a költségvetésben növelik a sportra fordítandó összeget, vagy szűkítik a támogatandó sportok körét, de ez utóbbi komoly feszültségeket keltene a sport világán belül. Meg kellene szüntetni a kettős támogatást, hiszen a társasági adókedvezmény mellett a költségvetésben jelentős összegeket különített el az állam olyan intézkedésekre, amelyeket az adókedvezményből is tudott volna finanszírozni. A Magyar Labdarúgó Szövetség például 900 millió forintot kapott a stadionok biztonsági fejlesztésére, és 1,9 milliárd forintot utánpótlás-nevelésre, a debreceni futballstadion fejlesztésére 3,8 milliárd forintot szántak, miközben a labdarúgás eleve privilegizált sport. Ugyanezt az összeget fordíthatnák azokra a sportágakra, amelyek a társasági adókedvezmény körén kívül esnek, hogy csökkentsék a versenyhátrányukat.

HOZZÁSZÓLÁSOK