Beállt a takarékos üzemmódra a műtárgypiac

Nem forogtak veszélyben az eddigi rekordárak a magyar aukciós piacon a tavaszi szezonban. A festmények közül a főművek − az a kevés, ami most kalapács alá került − megtartották értéküket, de nagyobb forgalmat, látványos emelkedéseket leginkább az ezüstökkel lehetett elérni.
Jankó Judit, Kádár Márta, 2011. június 20. hétfő, 07:44

Túl van a kijózanodáson a magyar aukciós műtárgypiac − derült ki az idei tavaszi szezon végére. A szereplők hozzászoktak, hogy lassabban mennek a dolgok, mint korábban, amikor néhány év alatt akár megtízszereződött a jobb festők árszintje. Az volt a különleges, és nem az, ami most van. A műkereskedelem jellemzően akkor virágzik, amikor bőven van "felesleges pénz"; az árveréseken értékesített műtárgyakon magas az árrés, hiszen vásárláskor és eladáskor is meg kell fizetni az eladói és a vevői jutalékot is. Ezeket, valamint az inflációt mindenki érvényesíteni akarja az újabb eladáskor és valami hozamot is szeretne − ma ez nehéz, ennek ismeretében kell kitartaniuk a műkereskedőknek. Van, aki azt mondja, rosszabb már nem jöhet, van, aki abban bízik, hogy válság idején is gazdagodnak emberek, de abban mindenki egyetért, hogy a főművek így is tartották az értéküket.

Nemes Lampérth a tavaszi rekorder
A szezon legmagasabb leütési árát is egy főmű érte el: Nemes Lampérth József képét a párizsi Pont Neufről 37 millió forinton ütötték le a Nagyházi Galéria májusi aukcióján. A műtárgyak is szépen mentek és náluk is megfigyelhető volt a minden házra igaz trend, hogy az ezüsttárgyakat viszik, mint a cukrot − nyilván nem függetlenül a nemesfémdrágulástól, a befektetési lehetőségek keresésétől.
Virág Judit újra életet lehelt a kortárs vonalba, márciusban papíralapú munkákat mutattak be, nyár elején pedig Budapest Áramlat címmel rendeztek kortárskiállítást. A kettő között a ház megtartotta tavaszi aukcióját, ahol egy Egry József-festmény kelt el a legmagasabb áron − visszakéréssel adták meg érte a 16 millió forintot. Pekáry István 1965-ös, A háromkirályok érkezése című vászna 2,8 millióról indulva 9 millióig emelkedett.  A legdrágább Zsolnay egy elefántfejes kaspó volt 3,4 millióért, Kapás Nagy Mihály formaterve alapján.
Az elmúlt évek nyerteseként emlegetett Abigail Galéria csak a tételek felét tudta értékesíteni, de szép leütési árakat ért el. Aba-Novák Vilmos Szolnoki vására és Mednyánszky Havas erdő házikóval című nagyméretű munkája egyaránt 19 millió forintért kelt el, Batthyány Gyula Lovarnője 16 millió lett, Perlrott Csaba Vilmos nagybányai képe, A Fűrész utca a keresztheggyel 15 millió.

Szép összegek ékszerekért, ezüstökért
A folyamatosan megújuló BÁV háromnapos májusi aukciósorozatának legdrágább festménye egy Kádár Béla-aktkép volt 6 millióért, az ékszerek listájának élére pedig egy 5 karátos követ tartalmazó szolitergyűrű került, 4 millióért.

Ötkarátos gyémánt, négymillió forintért

Szép összegeket adtak az órákért is − egy Rolex 2,2 millióért, egy Bulgari pedig 1,4 millióért kelt el −, és ide is jutott kiemelkedő Zsolnay: Mack Lajos vázáját 1,4 millió forintért vitték el. A műtárgyak közül egy felvidéki barokk serlegért adták a legtöbb pénzt, 2,8 millió forintot és itt is nagyon kapósak voltak az ezüstök, átlag két-háromszoros áremelkedésekkel ütötték le őket.
A Polgár Galéria májusi árverésének ezüstsztárjai közül Frank Brüder háromkilós Diana-szobra 450 ezerről indult és 1,3 millión ütötték le, egy moszkvai rekeszzománcos tál 1,7 millió forintért kelt el. A legdrágább festményük egy XVII. századi itáliai kép, a Szappanbuborékot fújó fiú lett, amely 4,2 millió forintért talált gazdára. A műtárgyak közül egy Fabergé asztali öngyújtó félmillióról indulva 2,2 millióért kelt el, a kínai tárgyak árát pedig sokszor többszörösére verték fel a teremben licitáló kínaiak.
A grafikákra szakosodott Arte februártól kezdve minden hónapban árverezett, a festmények területére is kiruccantak, mérsékelt sikerrel − a tételek 40 százaléka kelt el, a legjobb árat Sikuta Gusztáv Sétája érte el 320 ezer forinttal. Ennél többet, 380 ezer forintot adtak májusban a legdrágább grafikáért, Zichy Mihály tussal rajzolt katonájáért.

Sikeres újítások

A legtöbb aukciót alighanem a Belvedere tartotta: két művészeti, egy grafikai, két üvegművészeti és négy kelet-ázsiai tárgyú árverés mellett a galéria még Balatonfüreden is megpróbálkozott festmény és grafika témakörben február és június között. A tavalyi aukciós éves csúcsot, a Szinyei Merse Pál Rokokójával elért 50 millió forintot ugyan nem sikerült megismételni, de idén is jó eredményt hozott egy Szinyei-kép: a Vadrózsabokorért 12 millióról 18 millióig licitáltak márciusban. Ugyanilyen pályát járt be júniusban Vaszary János Konyhacsendélete és Nemes Lampérth József Nagybányai boglyája is. Bejött a háznak a tavaly megnyitott új terület, a XIX−XX. századi iparművészeti üvegeké is, mára a külföldi gyűjtők felfedezték, hogy a nemzetközi árak töredékéért tudnak itt vásárolni.
A Pintér Galéria is a tavalyi sikersztoriját lovagolta meg, amikor februárban Soha többet! Harmadszor... Másodszor! címmel újabb szocreál-árveréssel kezdte az évet. A választékot kibővítették, időben egészen a hetvenes évekig elmentek, a tételsorba pedig emléktárgyak is bekerültek. Erős érdeklődés mellett vitték a vevők Lenint és Sztálint kőben és fémben, olajban és akvarellben, plakáton és kitüntetésen, de elkeltek a gyári jelenetek és munkásportrék is, különösen, ha olyan mesterek jegyezték, mint Jeges Ernő vagy Kontuly Béla. Két művészeti és egy profiltisztító bútoraukciót rendezett még a galéria, kvalitásos tételekkel, de nagy licitek nélkül.
A Svájcból Budapestre költözött Biksady Galéria májusban rendezett második árverése jobban sikerült a tavalyi premiernél. A XX. századi tematika sok újdonságot tartalmazott, az aukció legnagyobb licitjeit a nagy hangsúllyal szereplő fényképek hozták. A pálmát a László Károly gyűjteményéből származó Mapplethorpe-fotó, a Lófej vitte el, 4,4 milliós leütéssel. Több millió forintért kelt el néhány expresszív, szürrealista, illetve konstruktív festmény is − a vevők között még többségben voltak a külföldiek, de már megjelentek a hazai gyűjtők is.

Jankó Judit−Kádár Márta

HOZZÁSZÓLÁSOK