Ilyen veszélyben voltak a 4-es metró építői

A lehetőségek szerint összehangolt munkavédelmi és foglalkozás-egészségügyi munkának köszönhetően sikerülhet halálos, illetve maradandó egészségkárosodást okozó komolyabb munkabaleset nélkül befejezni a 4-es metró építését. A tapasztalatok alapján az egyéni vállalkozókra is ki kellene terjeszteni a munkavédelmi törvény hatályát, továbbá úgy változtatni a szabályozást, hogy a fővállalkozó egyedüli felelőssége legyen a beruházások munkavédelmi irányítása.
Kiss Melinda, 2011. október 24. hétfő, 08:00
Fotó: Napi.hu

Részben a hazai munkavédelmi jogszabályi hiányosságok és az építőiparra jellemző végtelen alvállalkozói láncolat, részben pedig a költséghatékonyság és a határidők tartásának kemény kötbérekkel megtámogatott kényszere, részben pedig az építőipar hagyományosan magas munkabaleseti kockázata volt az oka, hogy nemcsak a beruházás nagysága és komplexitása jelentett kihívást a 4-es metró építése során, hanem a munkavédelem és a foglalkozás-egészségügyi ellátás megszervezése is.

Az egykori szocialista metróüzemeltető nagyvállalat, a KÉV-Metró egységes munkavédelmi és üzem-egészségügyi irányításával szemben most a szakértőknek számtalan egyszerre tevékenykedő − ám különböző munkabiztonsági háttérrel, foglalkozás-egészségügyi szolgáltatóval rendelkező, sőt olykor állomásonként más-más összetételű brigádokkal dolgoztató − vállalkozás működését kellett összehangolni a biztonságos munkavégzés érdekében.

A beruházás egyik legveszélyesebb része, az alagútépítés már 2011 elején befejeződött, a Keleti pályaudvarnál kiemelték a fúrópajzsot, jelenleg az alagutakban a fenéklemezek építése, a vágányok fektetése, az állomások kialakítása zajlik, valamint a keresztvágatokban és a szervizalagutakban különféle szerelési munkák vannak hátra. Az mindenképp jelentős eredmény, hogy sikerült halálos munkabaleset, maradandó egészségkárosodás, illetve komolyabb foglalkozási megbetegedés nélkül lezárni a munkák legnehezebb szakaszát − mondta a Napi Gazdaságnak Kővágó István üzemi szakorvos, az 1. Sz. Üzemegészségügyi Kft. minőségirányítási vezetője. A több mint húszéves tapasztalattal bíró vállalkozás az alagútfúrással megbízott Bamco, valamint a kivitelezésben közreműködő Hídépítő és Strabag foglalkozás-egészségügyi szolgáltatója volt a beruházás idején. Emellett több alvállalkozó is igénybe vette a szolgáltatásaikat, azonban szokás szerint az egyéni vállalkozók − akikre egyébként nem vonatkoznak a munkavédelmi törvény előírásai − kihagyták a lehetőséget, holott rendszeresek voltak a hatósági munkavédelmi ellenőrzések is.

Munkaszervezéssel is javítható a biztonság

A nagyobb beruházásokra jellemző szinte valamennyi munkavédelmi gond itt is előfordult. A komolyabb problémáknak sikerült elejét venni a munkavédelmi szakemberekkel közös rendszeres heti bejárásokkal, amelyek során mindig egy-egy kritikus fontosságú alagútszakasz munkabiztonsági és munkahigiénés előírásainak teljesülését vizsgáltuk − mondta Kővágó István. Emellett valamennyi felügyeletük alá tartozó dolgozónak előzetes és időszakos orvosi alkalmassági vizsgálaton is részt kellett vennie: ezek a fizikai alkalmasság mellett vérvételt, EKG-t, hallás-, látás-, valamint vizeletvizsgálatot is tartalmaztak. Az egyéni védőeszközök használatának fokozott ellenőrzése mellett kiemelt figyelmet fordítottak a műszaki, valamint a munkaszervezési intézkedésekkel biztosítható munkavédelemre is.

Gyakorta előfordult, hogy a kivitelezésért felelős külföldi középvezetőkkel épp e téren kellett a magyar szakembereknek komoly csatákat vívni a hazai munkavédelmi jogszabályok betartatásáért. Előfordult, hogy kérni kellett, hogy a betonlövéses technológia alkalmazása idején állítsák le az azonos alagútszakaszban az egyéb szerelési munkálatokat, mivel ez az eljárás a felhasznált anyagok és adalékok erős kiporzásával jár, ami megfelelő egyéni védőeszközök híján légzési nehézségeket okoz. A Gellért térre a munkálatok komplexitása miatt többször vissza kellett térniük: egyrészt ez az egyik legalacsonyabban, több mint 30 méter mélyen lévő megálló, amit meglehetősen laza talajba, meleg karsztforrások környezetében építettek, másrészt itt épült a vonal egyetlen, az északi és a déli alagutat összekötő vágánya, továbbá innen indult a Duna alatti fúrás is. Az egészségre ártalmas koncentrációjú szálló por kiszellőztetését csak nagy teljesítményű szellőzőrendszer használatával biztosíthatták.

Változtatni kellene a munkavédelmi szabályokon

A tapasztalatok alapján számos ponton változtatni kellene a szabályozáson. Az egyéni vállalkozókra is ki kellene terjeszteni a munkavédelmi törvény hatályát, de az is fontos lenne, hogy ekkora beruházásoknál egységes, minden alvállalkozóra vonatkozó munkavédelmi és foglalkozás-egészségügyi irányítás legyen − mondta Kővágó István. Ezt segítené, ha ez utóbbi biztosítása a fővállalkozó feladata lenne. A hatályos törvény alapján most is megkövetelik a fővállalkozók a munkavédelmi szabályok betartását az alvállalkozóktól, azonban sem ennek, sem az egy munkaterületen működő kisebb létszámú szereplők munkájának összehangolását nem ellenőrzik.

HOZZÁSZÓLÁSOK