A reklámtörvény (a legutóbb a 2001. évi I. törvénnyel módosított 1997. évi LVIII. törvény) átfogó módosítása az európai uniós szabályozáshoz igazította a hazai reklámjogot. Az Európai Unióban a reklám jogi szabályozására nincs elsődleges közösségi jog, így az egyes nemzetek nagyfokú szabadságot élveznek mind a tartalmi, mind az eljárási megoldásokat illetően. A reklámjog a gazdasági reklámtevékenységet szabályozza; nem tartozik a reklámtörvény hatálya alá a politikai reklám, a társadalmi célú hirdetés vagy a szponzorálás. A „jó erkölcsbe" vagy az „általánosan elfogadott normákba" ütköző, mint például erőszakra buzdító vagy félelemérzetet keltő reklám tilalma a hazai jogban már korábban meghonosodott. 2001-től általános tiltás vonatkozik a pornográf reklámra és a szexuális szolgáltatás reklámjára, kivéve a szexboltot, ahol a reklám megengedett. A szexuális ingerkeltésre alkalmas reklám nem tiltott, de tilos a szexuális ingerkeltésre alkalmas áru reklámja. Vagyis nem a plakát nem lehet erotikus, hanem az a termék, amelyet népszerűsít. Ugyancsak általában tiltott a szextelefon-hirdetés, de kivételként megengedett a szexsajtóban és -boltokban. Sarkalatos szabálynak tekinthető a megtévesztő reklám tilalma. A reklámtörvény szerint megtévesztő reklámnak minősül minden olyan reklám, amely bármilyen módon - beleértve a megjelenítését is - megtéveszti vagy megtévesztheti azokat a személyeket, akiket célba vesz, vagy akiknek a tudomására juthat, és megtévesztő jellege miatt befolyásolhatja ezeknek az embereknek a gazdasági magatartását, vagy pedig a reklámozóéval azonos vagy ahhoz hasonló tevékenységet folytató más vállalkozás jogait sérti vagy sértheti. A reklám megtévesztő jellegének megállapításakor az áru általános jellemzőire, mint az eredetére, összetevőire, beszerezhetőségére, stb. vonatkozó tájékoztatást veszik figyelembe. Az állandó bírói gyakorlat szerint megtévesztő a „leg-" toldalék használata egy áru vagy szolgáltatás reklámozása során. Kivételesen mégis megengedett a felsőfok használata, ha a reklámozó képes igazolni, hogy az nem szubjektív értékítéleten alapul, és az egész érintett piacon, ahol az adott áruval megjelenik, a különbözőség objektíve fennáll, továbbá ezzel együtt a reklám megjelenésekor és az alatt az idő alatt, míg hatást fejt ki, a megállapítás alapjául szolgáló tények nem változnak. Ezek együttesen megkívánt feltételek, amelyek szűk körben lehetővé teszik a „legek" használatát. A megtévesztő reklámhoz kapcsolódik az összehasonlító reklám megengedettsége is. Összehasonlító reklámot szigorú feltételek mellett közzé szabad tenni. Különböző márkájú és azonos funkciójú műszaki cikkek összehasonlítása esetén például (de példa lehetne élelmiszer vagy bármely más áru is) nem megengedett pusztán az eltérő árak összehasonlítása. A fogyasztó a termék műszaki jellemzőinek, tartósságának, üzembiztonságának ismerete nélkül, pusztán az ár alapján nem tud megalapozottan választani. Általános érvényű tilalom, hogy nem létező vagy azonosíthatóan meg nem jelölt áruhoz (pl.: „szokásos fogkrém", „hagyományos mosópor" stb.) egyáltalán nem szabad hasonlítani. Időszakos kiárusításról, vásárról, végkiárusításról, átmeneti árengedményekről szóló reklám esetén az eladónak egyértelműen és közérthetően jeleznie kell, hogy az ajánlat mely árura, mettől meddig érvényes, illetve azt, hogy az ajánlat csak a készlet erejéig érvényes. Minthogy reklámon kézenfekvően a nyomtatott vagy elektronikusan közzétett figyelemfelhívást szokás érteni, de ez nem esik egybe a törvényi megfogalmazással, amelybe az egyedi figyelemfelhívások, például kézzel írott vagy festett táblák is beletartoznak, e szabályok megsértésével naponta találkozhatunk. Egyes sajátos termékek és szolgáltatások népszerűsítésére különleges szabályok érvényesülnek. Ezek egy része fokozott állami ellenőrzés mellett forgalmazható áru, például lőfegyver, és ide tartoznak magas adótartalmú jövedéki termékek, mint a dohányáruk és az alkoholtartalmú italok. Fegyvereket, robbanóanyagokat és a közbiztonságra veszélyes eszközöket - szakmai célú reklám kivételével - tilos reklámozni. Alkoholtartalmú italt reklámozni a reklámtörvényben rögzített megszorításokkal lehet, de a reklám nem szólhat fiatalkorúakhoz. Ezért például a mozikban tilos 20 óra előtt, illetve rajzfilmeket megelőzően szeszesital-reklámot vetíteni. Még keményebb a dohányáruk reklámozásának általános tilalma, amely európai viszonylatban egyértelműen a legszigorúbbak közé tartozik. 2002. január 1. óta teljesen tiltott a dohányáruk közvetlen és közvetett reklámozása. Emiatt tilos a dohányáruk szokásos logója alatt más terméket, például ruhát reklámozni, ha arról mindenkinek egyértelműen a dohánytermék jut az eszébe. A tiltás természetesen nem vonatkozik a kizárólag a dohányáru forgalmazóinak szóló szakmai célú reklámra, illetve a trafikok és más elárusítóhelyek területére. További kivételként a gazdasági miniszter jelentős nemzetközi motorsportrendezvények esetére, meghatározott időre felmentést adhat a dohányreklám tilalma alól. Újdonságként említést érdemel egy speciális magyar reklámjogi intézmény, amelynek alapján a reklámozónak lehetősége van arra, hogy megjelenés előtt „auditáltassa" a közzétenni kívánt reklámot. Az előzetes „reklámcenzúraként" is emlegetett eljárás keretében a fogyasztóvédelmi felügyelőség, illetve a Gazdasági Versenyhivatal megtilthatja a még nyilvánosságra nem hozott reklám közzétételét, ha megállapítja, hogy a reklám törvénybe ütközne. A közzététel megtiltása mellett azonban bírságot nem szabhat ki. A kérdés már csak az, hogy ez az előzetes engedélyeztetés mennyire lesz praktikusan alkalmazható abban a szakmában, ahol a gyors megjelenés általában létfontosságú, és sokszor milliárdok sorsa dől el egyetlen perc alatt. Plesovszki Dóra ügyvéd