Ma már természetesnek tartjuk, hogy a pénz nagyobbrészt papírból, kisebbrészt csekély értékű fémek ötvözetéből készül (érmék), vagy pedig − ami különösen modern dolognak tűnik − elektronikus jel csupán. A technikai fejlődés valóban indokolttá teszi, hogy ne kisebb-nagyobb zacskókkal szaladgáljunk, amikor fizetni akarunk − praktikusabb ugyanis néhány pehelysúlyú bankó, még inkább egy bankkártya.

Van azonban a dolognak egy árnyoldala is: amit ma pénznek tartunk, annak értéke többnyire államok, kormányok döntésétől függ. Így könnyebben megtörténhet, hogy amit a birtokunkban vagy bankszámlánkon tartunk, azért egyre kevesebb árut vagy másik pénzt kapunk, esetleg − pusztán egy államhatalmi döntés folytán − akár jelentős értékvesztésen is keresztülmehet. (Utóbbira példa, hogy nemrégiben a svájci frank csaknem 15 százalékot veszített euróban kifejezett értékéből, szó szerint egyik percről a másikra. Csak egy döntést hozott a jegybank, semmi más nem történt.)

A probléma kulcsa, hogy a jelenleg használatos pénzeknek nincs belső értékük,  fedezetük mindössze a beléjük vetett bizalom. Ezért játszhatnak az árfolyamokkal kellő potenciállal rendelkező gazdasági szereplők (nem utolsósorban az államok) gyakran kényükre-kedvükre. Akinek ez nem tetszik, egyet tehet: olyan "pénzt" választ takarékoskodásra, felhalmozásra, amelynek az értékmegőrző funkciója állami döntésektől függetlenül működik. Márpedig az egyetlen ilyen "pénz" az arany.

Belső értékkel persze nemcsak az arany rendelkezik. Ezért a múltban sokáig az ezüst is pénzként funkcionált. Azonban az értékmegőrző funkció tekintetében megfelelő pénzjelöltek közül tartósan az válhat pénzzé, amely viszonylag kis tömegben nagy értéket koncentrál. Erre pedig az arany jóval alkalmasabb, mint az ezüst, hiszen 1 kilogramm arany (ami a zsebünkben elfér) értéke jelenleg csaknem 53 kilogramm ezüstnek felel meg.

A mostani gazdasági válságban egyre többen jutnak arra a − nemzeti valuták elinflálása útján jövedelmet szerző, illetve adósságot csökkentő államok, kormányok számára fölöttébb kínos − következtetésre, hogy a valódi "pénz" bizony továbbra is az arany, legalábbis ha az értékmegőrző funkciót állítjuk a középpontba. Az arany ugyanakkor nem tölti be a pénz csereeszköz funkcióját, hiszen jelenleg a forgalomban nem jellemző, hogy arannyal lehetne fizetni. A történelmi tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a csereeszköz funkció betöltésére az arany alkalmas, így ha esetleg a mai pénzek az értékmegőrző funkció gyengesége miatt megszűnnének, a sárga fém egy csapásra a helyükbe tudna lépni.

Méltán népszerű tehát manapság az aranybefektetés − kisbefektetők tömegei nézegetik az aranyár alakulását. Akinek van aranya, örül, hogy felment az ára, de még kevesen gondolják úgy, hogy ez csupán érzéki csalódás, hiszen nem az arany ára ment fel − egy önkényesen kiválasztott − "pénz"-ben számolva, hanem a dollár, euró, frank és a többiek árfolyama esett az "igazi" pénzben, az aranyban számolva! Nehéz is ezzel azonosulni, hiszen az eredmény siralmas: nem azt mutatja, hogy néhányan (az aranybefektetők) nagyot "nyertek", hanem azt, hogy tömegek (a megtakarításaikat bármilyen belső érték nélküli pénzben tartók) hatalmasat veszítettek, amin a kapott kamatok legfeljebb enyhítenek valamicskét. Ráadásul az arannyal rendelkezők talán kivétel nélkül rendelkeznek ezen "bukóban lévő" pénzekkel is, míg fordítva aligha ez a helyzet. Ezért az itt közreadott táblázatunkat - amelyben a százdolláros, a százeurós, a svájci százfrankos, valamint a tízezer forintos aranyban (grammban) kifejezett árfolyamát számítottuk ki az elmúlt tíz év egy önkényesen kiválasztott napjára (október 7.) -, kizárólag erős idegzetűeknek ajánljuk.

Két dolgot emelnénk ki a táblázatból. Az egyik, hogy az elmúlt tíz évben alig találunk esetet, amikor egy modern pénz aranyban számított árfolyama az előző évihez képest emelkedett (a világ vezető valutái közül egyedül az eurónál 2003-ban). A táblázat sugallta kép tehát, miszerint minden modern pénz folyamatosan és nem csekély mértékben értéktelenedik el, nem az elmúlt pár év aranylázának eredménye.

Devizák árfolyama aranyban (gramm)
100 USA-dollár100 euró100 svájci frank100 angol font10 000 forint
2001. X. 8.10,629,806,6215,673,78
2002. X. 7.9,659,456,4715,103,87
2003. X. 7.8,279,756,3013,853,84
2004. X. 7.7,449,145,8913,233,72
2005. X. 7.6,598,015,1711,673,19
2006. X. 7.5,456,914,3510,222,52
2007. X. 8.4,225,953,578,602,38
2008. X. 7.3,534,783,096,131,92
2009. X. 7.2,974,372,894,721,63
2010. X. 7.2,293,192,393,641,17
2011. X. 7.1,882,532,052,920,85
Forrás: Forrás: Napi Gazdaság-számítás

 

A másik pedig az, hogy az adatok igazolják azt az emberek által ösztönösen gondolt dolgot, hogy a bizalomfedezetű pénzek közül leginkább a svájci frank állt ellen az elértéktelenedésnek. Ez a valuta tíz év alatt "csak" 69 százalékot vesztett aranyértékéből...

Ádám Zsigmond

Tájékoztatás

A jelen oldalon található információk és elemzések a szerzők magánvéleményét tükrözik. A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.
Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani, melyre a jelen oldal nem vállalkozik és nem is alkalmas. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadóval!