Néhány megnyilatkozásból arra következtethetünk, a három százalékos érték elérésével sem tekinti befejezettnek a kamatcsökkentési sorozatot a jegybank. (Az MNB monetáris tanácsának soron következő kamatdöntő ülése jövő kedden, január 21-én lesz.) Önmagában véve nincs ezzel gond, hiszen világviszonylatban is az alacsony kamatok korát éljük, és a három százaléktól a jegybanktól mostanában megszokott havi két ezrelékpontos lépésekkel haladva lefelé még egy év múlva sem érné el az alapkamat a nullát. A kockázati tényezőket tekintve a túlzott kamatcsökkentésről első körben a forintárfolyam juthat eszünkbe, a kamatcsökkenések ugyanis minden egyéb feltétel változatlansága mellett elvben gyengítik a hazai devizát.

Gyakorlati oldalról nézve viszont azt találjuk, az elszántan csökkentgető eddigi kamatpolitika nem hagyott szinte semmilyen nyomot a forintárfolyamon: az euro jegyzése általában a 300 forintos szint alatt tartózkodik valamivel, s ha esetenként a lélektani határ fölé is megy, hamar visszatér a kettessel kezdődő tartományba. Úgy túnik tehát, a forintárfolyam miatt sem kell megálljt parancsolni az esetleges további kamatcsökkentéseknek.

Vissza kell pattannia a kamatnak?

Amivel azonban nehezen lehet mit kezdeni, az az állampapírpiac. Nem mintha a működésében bármi zavar lenne, azonban a piacon kialakuló hozamok vizsgálatából mindig ugyanarra a következtetésre juthatunk: hosszú távon a lecsökkentett kamatnak, s az ennek nyomán lecsökkent rövid hozamoknak vissza kell pattannia. Legalábbis ezt sugallják azok a piaci várakozások, amelyeket a hosszabb lejáratú állampapírok (kötvények) hozamalakulásából olvashatunk ki.  Fölöttébb zavarbaejtő ugyanis a különböző futamidőkhöz tartozó hozamszintek összevetése.

A legrövidebb futamidejű (három hónapos) diszkontkincstárjegy hozamszintje bőven a jegybanki alapkamat szintje alatt tartózkodik, jelezve ezzel, hogy bizony még további kamatcsökkentést vár a piac. 2,90 százalék volt a legutóbbi aukció átlaghozama e papírt tekintve, s ahogy haladunk a hosszabb futamidők felé, úgy találunk egyre magasabb értékeket. A másik a héten aukcionált papír a hathónapos diszkontkincstárjegy volt, itt 2,92 százalék lett az átlag. A feltűnő dolgokat azonban a hozamgörbe hosszú végén találjuk: a leghosszabb futamidejű a tizenötéves kötvény, ennek referenciahozama most 6,08 százalék. Ez a legmagasabb referenciahozam, a futamidő növekedésével fokozatosan kúszik idáig a hozam - a legmagasabb érték kevesebb mint felét jelentő szintről, 2,81 százalékról indulva.

Égszakadás-földindulás

Ebből arra következtethetünk, bárhová is csökkentik a kamatokat, a piac konokul nem hisz abban, hogy mindez tartós lehet. Míg rövid távon beárazza az újabb csökkentést (bár már fölöttébb óvatosan), hosszú távra ehhez képest égszakadást-földindulást áraz. Tekintve, hogy most három százalék alatt járnak a hozamok és rövid távon komolyabb felfelé ugrás nem várható, elgondolkodtató, milyen szintekre számít a piac a távoli jövőben ahhoz, hogy a tizenötéves papír 6 százalék feletti hozama átlagban reális legyen. Ehhez vagy viszonylag gyors (mondjuk egy éven belüli) gyökeres fordulat szükséges a kamatpálya alakulásában, vagy pedig később, évek múltán, extrém, ma szinte elképzelhetetlen szintek a rövid hozamokat (és így bizony a kamatot is) illetően. Mintha azt üzenné a piac a döntéshozóknak: a mai intézkedésekért a távoli jövőben nagy árat kell majd fizetni.

Mindez persze pusztán a piaci várakozások eredőjeként értelmezhető, s a várakozásokról igen gyakran bebizonyosodik, hogy alaptalanok voltak. Így tehát, akinek az a meggyőződése, hogy a kamatokat és ezzel a hozamokat nagy valószínűséggel végérvényesen sikerült lenyomni, bátran vásárolhat hosszú papírokat.

Félre vannak árazva az állampapírok?

Az igazi kérdés talán éppen ez, hogy mit is kezdjünk a rövid és a hosszú futamidők ma tapasztalható extrém hozamkülönbségével. A jelenlegi hozamkörnyezetben az öt-hat százalék fölötti hozamok csábítónak tűnnek, s hosszútávon gondolkozva is azt mondhatjuk: igen nagy baj kell hogy történjék ahhoz, hogy ez másként legyen. Rövidebb távon azonban bármi előfordulhat, s mivel hosszú futamidejű papírokkal érhetők el jelenleg csak effajta jobb hozamok, nem árt szem előtt tartani, hogy egy esetleges negatív, általános hozamemelkedést kiváltó esemény leginkább ezeket a papírokat sínyli meg, hiszen e körben kisebb hozamváltozás is igen komoly árfolyamváltozást jelent.

Ehhez képest eltörpül a jelentősége, hogy éppen mit gondolunk, mit kezd majd a jegybank az alapkamattal: megállítja, tovább csökkenti a szokott mértékben még egy darabig, vagy pedig a csökkentést folytatja, de az ütemből visszavesz (például havi tíz bázispontonként halad tovább lefelé). Talán ez utóbbi forgatókönyv látszik valószínűnek, hiszen a csökkentés megállítása is jelent egyfajta kockázatot. A csökkentési mérték jelképessé tételével viszont ezt ki lehet kerülni és még jó ideig el lehet odázni a szembesülést azzal, mi jön a kamatcsökkentés után. Sajnos azonban, arra a kérdésre, hogy a hosszú futamidejű állampapírok félre vannak-e most árazva vagy éppen ellenkezőleg, addig nem kapjuk meg a választ. Találgatni, spekulálni persze lehet...

Tájékoztatás

A jelen oldalon található információk és elemzések a szerzők magánvéleményét tükrözik. A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.
Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani, melyre a jelen oldal nem vállalkozik és nem is alkalmas. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadóval!