Paul Merriman, a Marketwatch publicistája szerint kicsit túl sok a mítosz Warren Buffett befektetési stílusa körül, s ha egy kicsit közelebbről megnézzük a cége által az elmúlt 15 évben elért hozamokaz, akkor korántsem lehet magára igazán büszke az omahai bölcs.

Buffett befektetéseinek hozamát általában a többségi tulajdonában lévő és aktív irányítása alatt álló Berkshire Hathaway teljesítményén szokás lemérni. Bár a társaságot sokszor nevezik biztosítási cégnek, s valóban birtokol is egy biztosítási társaságot, a Geicót. Azonban jelentős részesedése van a BNSF Railwayben, a Dairy Queenben, a Fruit of the Loomban és számos más társaságban is. Nagy tulajdonrésszel rendelkezik például a Mars Incorporationben, az American Expressben, a Coca-Colában, a Wells Fargóban és az IBM-ben is.

Ennek eredményeként, ha valaki vásárol a Berkshire részvényeiből, akkor tulajdonképpen egy, az említett vállalatok részvényeiből és készpénzből álló portfóliót vásárol meg, amelynek összetétele Buffett döntésétől függ.

Buffett a saját teljesítményének mérésére egy sajátos benchmarkot használ, azt nézi, hogy annak hozama meghaladta-e az S&P 500-as index ötéves átlaghozamát. Meg kell jegyezni, hogy az elmúlt 44 évben először a Berkshire könyv szerinti értékének növekménye elmarad ettől a mérőszámtól. A guru rajongótáborát ez persze nem kedvetleníti el: mint sokan mondják, Buffett az elmúlt 15 évben rendszeresen megverte az S&P 500-as indexet. Ez igaz is, azonban a siker Merriman szerint azonban csak látszólagos, s annak köszönhető, hogy Buffett alacsonyra tette a lécet.

Az S&P 500-as index ugyanis egy olyan mutató, amely az 500 legnagyobb kapitalizációjú amerikai tőzsdei cég részvényeit tartalmazza, azonban megvenni az indexet nem jelenti ugyanazt a befektetési stílust, mint amit Buffett követ. Ő ugyanis értékalapú befektető, s igyekszik megtalálni az alu árazott vállalatokat, s jó pillanatban azok részvényeit olcsón megvásárolni.

Ezt a fajta befektetési stílust és részvényportfóliót leginkább talán a value indexek, azaz értékindexek képviselik, mint például az MSCI US Large-Cap Value index. Ez abban különbözik a hagyományos, minden nagyobb részvényt tartalmazó indexektől, hogy az indextag cégek részvényeit fundamentális tényezők alapján is szűri, az indexkosárba való be- és kikerülés során figyelembe veszi az adott cég részvényeinek árfolyam/könyv szerint értékét, a várt eredményekkel számolt árfolyam/nyereség hányadosát és az adott részvény osztalékhozamát is. 

Míg a Bershire Hathaway könyv szerint értékének gyarapodása átlagosan 6,4 százalékos volt az elmúlt 15 év során, addig a U.S Large-Cap Value Index 7,4 a U.S. Small-Cap Value Index 12,2, az International Large-Cap Value Index 7,1, ugyanennek a Small-Cap változata 11,5 százalékos hozamot ért el. Az Emerging Markets Value Index hozama ebben az időszakban szintén 11,5 százalékos volt.

Látható, hogy ezek közül bármelyik felülteljesítette a Berkshire-t. Ráadásul ezekre az indexekre számos alapkezelő cég kidolgozott indexkövető befektetési alapokat, amelyek megvásárlása olcsóbb és kezelésüknek is kisebb a költsége, mint egy olyan céget fenntartani, mint a Berkshire.  Merrimen szerint ezeknek a portfólióknak még a kockázata is kisebb, mint a Berkshire-é, mivel több részvényt tartalmaznak. Levonható a következtetés: ezek fényében érdemes lehet Buffett tevékenységét a jövőben egy kicsit kritikusabban vizsgálni.