Az áprilisi hatalmas áresés olyan gyorsan, hirtelen és aktuális kiváltó ok nélkül történt, hogy sokan logikusan valamiféle manipulációs szándékot véltek mögötte felfedezni. Ez pedig azt a következtetést sugallta, hogy amilyen gyorsan lement az ár, oly gyorsan - legalábbis nagy részben - vissza is kapaszkodhat. Mindezt fundamentális tényezőkkel is alá lehetett támasztani, legfőképpen a gazdasági válság el nem múlásával, illetőleg a pénzrendszer iránti bizalom meggyengülésével, amely szintén változatlan maradt. Ha pedig fundamentálisan ezek a tényezők váltották ki a korábbi években tapasztalt árfolyam-rallyt, logikátlannak tűnhetett a kiváltó okok megszűnte nélkül egy tartós trendforduló.

Persze voltak ezzel ellentétes vélekedések is. Ezek lényege, hogy a piacon a nagy felfutás éveiben nem történt más, mint lufifújás, s a lufi most kipukkadt. Márpedig ha így van, nemhogy visszarendeződésre, korrekcióra nem lehet számítani, de a piaci hangulat ellenkezőjére fordulása az ár további esését eredményezheti, vagy oda, ahonnan annak idején - a kétezres évek elején - elindult, vagy akár az akkori szint alá is.

Kinek lett igaza?

Fél év távlatában érdemes megvizsgálni, melyik álláspont milyen mértékben állta meg a helyét. Ami a legszembeötlőbb: eddig nem történt visszarendeződés, sőt, az áprilisi nagy szakadást júniusban egy kisebb követte. Azóta hellyel-közzel tapasztalunk korrekciós szakaszokat, azonban az áresések úgy tűnik, tartósan új szintekre terelelték az árfolyamokat.

Kép: Reuters

A témában mostanában olvasható elemzések leginkább napi szintű problémákkal foglalkoznak, aktuálisan leginkább azzal, milyen hatást gyakorol az árfolyamra az amerikai pénznyomtatás folytatódása vagy annak esetleges jövőbeni leállítása. Ezek persze fontos dolgok, azonban a jelek szerint az effajta hírek legfeljebb néhány százalékos árváltozásokat generálnak, miközben áprilisban és júniusban konkrét egetrengető hír nélkül ennél nagyságrendileg nagyobb áresések történtek. Érdemes tehát kissé szélesebb spektrumban vizsgálni a kérdést.

Az arany mind felett

Ami a fundamentumokat illeti, továbbra is azt mondhatjuk, nem sok minden változott, tehát az áresést fundamentálisan utólag sem igazolta semmi. A pénznyomtatás egy, az aranyra, mint menedékre, s nem mint a spekulációra alkalmas instrumentumok egyikére tekintő konzervatív befektető számára különösebb magyarázatra nem szorulóan nyomós érv az aranyvásárlás mellett. Ami pedig a válságot illleti, általában véve azt mondhatjuk, tüneti kezelés folyik, átmenetileg időnként sikeres módszerekkel, az oki kezelés hatékony módját viszont eddig nem igazán sikerült megtalálni, így korántsem logikus háttérbe szorítani a mindig biztos menedékként szolgáló aranyat.

Kérdés, a menedékkeresés során van-e az aranynak komoly alternatívája. A devizák közül a dollár a pénznyomtatás miatt kiesik. Az Európai Unióban sem megoldott a periféria-országok adósságproblémája, ami a közös pénzre nézve is jókora kockázatot jelent, még ha (egyelőre) nem is nyomtatják azt amerikai mintára. A klasszikus menedékdeviza, a svájci frank árfolyamát pedig az eurohoz láncolták felülről. Az esetleges egyéb stabil devizákkal (például norvég korona) két gond van: piacuk kicsi, illetve, ha esetleg "túlzottan" divatba jönnének, könnyen ugyanaz történhet, mint Svájcban.

Akárhonnan nézzük tehát, az aranyhívők nagy igazságához jutunk vissza: egy olyan pénz volt eddig a történelemben, amely nem állami-kormányzati döntés következtében vált pénzzé, ezért ilyen döntésekkel nem is értékteleníthető el: ez pedig az arany.

Kép: Reuters

Ebből azonban egyáltalán nem következik, hogy az arany piacán ne lehetne lufit fújni vagy az árfolyamot jól irányzott spekulációval más mederbe terelni. Ami az árak megváltoztatására irányuló spekulációkat illeti, ezek tartósan legfeljebb olyan mértékben szoktak eredményesek lenni, amely mértékben korábban nem fundamentális okokra visszavezethető ár alakult ki. Így aranyügyben azt mondhatjuk, valóban volt egyfajta lufifújás az árfolyamban korábban, amelyet egyrészt a pánikvásárlások, de főként a trendeket automatikusan extrapolálók spekulációi okoztak. Utóbbi azt jelenti, hogy sokan vannak, akik mindig abból vesznek, ami a közelmútban éppen emelkedett, gondolván, hogy a trend folytatódik, s ezzel önbeteljesítő jóslatként fel is hajtják az árakat - ők azok, akik ugyanígy villámgyorsan eladnak, ha az ár esni kezd, ami további esést generál. Amikor ezek a szereplők elfogynak a piacról, stabilizációs szakasz következik, majd rövidebb-hosszabb idő múltán kezdődik minden elölről...

Mi lesz most?

Úgy tűnik, az aranypiac most a stabilizációs szakaszban van, azaz, akik korábban nem azért vettek, mert menedéket láttak benne, hanem mert abban bíztak, hogy az árak az égig nőnek, mostanra lezárták pozíciójukat. (Ebben persze nem lehetünk biztosak, pusztán az ár viszonylagos stabilitása miatt gyanítható. Ha mégsem így van, az okozhat további áresést is.) Az a tény, hogy az ár messze nem a 2000 körüli szintekre tért vissza, jól mutatja azt is, hogy a többség nem ebbe a kategóriába tartozott. Ez azt jelenti, az arany valóban menedék a bizonytalan gazdasági helyzetekben, nem pedig egy belül üres léggömb csupán, mint azt néhányan gondolták. Más kérdés, hogy - André Kostolany szóhasználatával élve - amikor a "háziasszonyok" vásárolnak, bármiről is legyen szó, nem árt óvatosnak lenni, mondhatni ez eladási jelzés. Ugyanakkor amikor a "remegő kezűek" már eladtak, következhet az áremelkedés...

Tájékoztatás

A jelen oldalon található információk és elemzések a szerzők magánvéleményét tükrözik. A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.
Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani, melyre a jelen oldal nem vállalkozik és nem is alkalmas. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadóval!