Szurkol az ország a svájci frank ellen

A Napi Gazdaság hétfői számának cikke Ismét a dollár és a svájci frank viszi a prímet a nemzetközi devizapiacokon. Ez egyet jelent azzal, hogy megint a kockázatoktól való félelem az úr. Ennek szokásos hazai kivetülése pedig újra az lett, hogy a forint gyengült a - vezető devizatársaihoz képest legyengült - euróhoz képest is. Azaz, az erős devizákhoz képest mért forintgyengülés igen nagy mértékű, közülük főleg a svájci frank érdemel figyelmet. Mint ismeretes, a svájci frankban való eladósodottság hazánkban magas szintű, ennek következtében a svájci frank euróhoz képesti erősödése magyar országkockázati tényező. Nem változtat ezen az sem, hogy nem magyar sajátosságról van szó - ahol ez hasonlóan jellemző, ott hasonló gondok vannak. Mindez teljesen belefér a devizaárfolyamok regionális szintű együtt mozgásásának kialakult rendjébe. Vigasznak azonban nem tekinthető, ha a szomszéd tehene is megdöglik, tenni viszont nem sokat lehet olyan értelemben, hogy a svájci frank euróhoz képesti árfolyama ezen érintett országok számára külső adottság. Maximum olyasfajta próbálkozások jöhetnek szóba, mint hazánkban a devizaalapú hitelezés jogi korlátok közé szorítása. Természetesen van rá esély, hogy ez gátat vet a kitettség további növekedésének, a múltból eredő problémákat azonban nem tudja megoldani. Így aztán nincs más hátra, mint szurkolni a svájci frank ellen - ezt teszi számos magánszemély, és erre kényszerül lassan az ország vezetése is. Talán ennek tudható be, hogy a forintárfolyam-elemzések nagy része is eltolódott a korábbi euró/forint központúság felől a svájci frank/forint szemlélet irányába. Pedig hát az eurót szeretnénk - majd valamikor - bevezetni, és nem a svájci frankot. A dollár és a frank erősödése azonban leginkább csak trendnek nevezhető, igen komoly kilengések voltak ugyanis. Egy-egy rossz adat Amerikából, és máris csúszik le a zöldhasú, csakhogy sokkal kevesebbet, mint amennyit emelkedik akkor, amikor Európából jönnek rossz hírek. Utóbbiak közül most éppen Írország leminősítése sokkolta a piacot. A dollár/euró viszonylat fő jellemzője tehát, hogy - trendjében - nem dollárerősödésről (azaz Amerika pozitív megítéléséről) van szó, hanem eurógyengülésről, azaz Európának Amerikához képest vett negatívabb megítéléséről. A nemzetközi folyamatok mellett két specifikus magyar tényező is hatott a forintárfolyamra. Egyik az önkormányzati választások közeledése. Ilyenkor a piac eleve hajlamos némi idegeskedésre, s ha az "magától", vagy mondjuk úgy, nemzetközi okok miatt amúgy is ideges, mindez hatványozottan jelentkezik. A másik magyar tényező az IMF-tárgyalások kérdésköre. A befektetők izgatottan figyelték a híreket, és úgy gondolták, előbb-utóbb történni fog valami ütős dolog az ügyben. Hogy mi, azt leginkább csak találgatták. Így hol pozitív, hol negatív szcenáriók alkották a többségi véleményt, ami hullámvasútra ültette a forintot. Aztán jött egy hír, melynek lényege: tárgyalunk ugyan, de nem újabb hitelmegállapodásról. Befektetői körökben a kérdést a legtöbben ezzel nem tekintik lezártnak. Ami az állampapírokat illeti, ott a befektetői bizalom fokmérője leginkább a hosszú lejáratú papírok viselkedése. Régebben ez kizárólag a kötvények hozamának alakulását jelentette, ma már egyre inkább azt is, van-e, lesz-e elégséges kereslet egyáltalán ezekre a papírokra az aukciókon. Ami a hozamgörbét illeti, azon jól látható: a meredekség emelkedett, azaz a hosszabb és rövidebb lejáratok hozama közötti (már régóta pozitív) különbség növekedett. Ez értelemszerűen a hosszú távú kilátások kedvezőtlenebb befektetői megítélésének jele. A csütörtöki kötvényaukciókat visszafogott érdeklődés jellemezte, a kötvények az eredetileg tervezett mennyiségben keltek el. A hozamok azonban jelentősen meghaladták az előző napi referenciahozamokat. Ezenfelül a mérsékelt érdeklődést jelzi, hogy úgynevezett nem kompetitív értékesítésre most nem is került sor.