Ha az Egyesült Államok és az Európai Unió végül megköti a történelmi szabadkereskedelmi megállapodást, akkor 2014 februárjára rendkívüli jelentőségű hónapként fogunk emlékezni. Február 17-én Michael Froman, az USA kereskedelmi minisztere és Karel De Gucht, az EU kereskedelmi biztosa megbeszélést folytatott, amelyben a Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerségről (Transatlantic Trade and Investment Partnership, TTIP) való megegyezés legjobb irányát próbálták kijelölni. A szakértői csapatok már a tárgyalások negyedik, márciusi fordulóját készítik elő, Obama elnök pedig annak lehetőségét keresi, miként fogadtathatná el a megállapodást a kongresszussal.

Mi a Siemensnél abban reménykedünk, hogy a tárgyalások sikerrel járnak. Globális nagyvállalatként, amely alkalmazottai 70 százalékát az Egyesült Államokban és Európában foglalkoztatja, biztosak vagyunk abban, hogy a TTIP az Atlanti-óceán mindkét partján komoly előnyöket jelent majd a cégeknek és a fogyasztóknak.

A válságból még éppen csak kilábaló Európa számára a szabadkereskedelmi megállapodás a kereslet hitelelnövekedés nélküli bővülését jelentheti. Az Európai Bizottság "az elképzelhető legolcsóbb gazdaságélénkítő csomagnak" nevezte az egyezséget, amely az Egyesült Államok számára éppúgy előnyös. A Center for European Policy Analysis becslése szerint a TTIP révén az EU és az USA összesen 250 milliárd dollárral növelheti GDP-jét, miközben több százezer új munkahely jöhet létre.

Ez részben annak köszönhető, hogy várhatóan a partnerség részét képezi majd a szellemi tulajdon és a kereskedelmi titok szigorú védelme, a nyitott és diszkriminációmentes beruházási környezetet biztosító szabályozás, a nagyobb átláthatóság a beszerzési piacokon, a kormányokkal kötött megállapodások hatékonyságát növelő intézkedések, a kevesebb útvesztő a felügyeleti rendszerekben, az erős munka- és környezetvédelmi szabályok, valamint azoknak a vámoknak az eltörlése, amelyek a cégeknek és a fogyasztóknak évente több millió dollárjukba kerülnek.

A szabadkereskedelmi megállapodás jelentőségében nagyobb szerepe van annak, hogy a fejlett ipari országokban az elmúlt két évtizedben átalakult a feldolgozóipar. Az amerikai és európai vállalatok hosszú ideig olyan országokban gyártották termékeiket, ahol a bérek alacsonyak voltak − vagyis távol a fejlesztőktől és azoktól a piacoktól is, amelyeken a termékeket értékesítették. A vállalatok azonban egyre nagyobb számban ismerik fel, hogy ez a fajta üzleti modell már idejétmúlt. Manapság inkább oda telepítik a gyártást, ahol a termékeket kifejlesztik, és ahol azok vevőkre találnak.

Manapság két termékgeneráció között egyre rövidebb az idő. A vásárlók preferenciái gyakran annyi idő alatt megváltoznak, amennyit egy adott termék legutolsó generációja szállítás közben az óceánon tölt. Ez pedig extra előnyöket jelent azoknak, akik elég gyorsan képesek új termékeket piacra dobni, egy lépéssel megelőzve versenytársukat.

Ez az oka annak, hogy a Siemens Kansasban és Dániában is gyárt szélturbinákat, vasúti kocsikat Kaliforniában és Ausztriában, gázturbinákat Észak-Karolinában és Németországban, képalkotó berendezéseket pedig Tennessee-ben és az Egyesült Királyságban. A Siemens két legnagyobb piaca az Európai Unió és az Egyesült Államok − a nagy értékű termékeket hatékonyabban tudjuk előállítani Európában és az USA-ban, mint a legtöbb más országban. A Siemens nézőpontjából egy TTIP-hez hasonló egyezmény az Egyesült Államokat és az EU tagállamait még vonzóbbá teszi. A kereskedelmi korlátok csökkentésével, a szellemi tulajdon erősebb védelmével és a nemzetközi szabályokkal a TTIP-ben megvan a lehetőség arra, hogy javítsa Amerika és Európa globális versenyképességét.

Kétség nem fér hozzá, hogy egy, az USA és az EU között létrejövő állandó, nagyszabású kereskedelmi partnerség azon megállapodások ritka példája, amelyekkel mindkét fél nyer. Egy ilyen partnerség fontos lépés lehet az Egyesült Államok újraiparosításában és az európai versenyképesség újraépítésében − a világ pedig mindkettőt üdvözölné.

Joe Kaeser, a Siemens AG vezérigazgatója

Szerző: Csaba Ferenc