Miért sietnek Orbánék? - ízekre szedik a kormány lépését

A kormány utóbbi hónapokban szajkózott üzenetével szemben a költségvetés korai elfogadása rossz. Évek óta nemzetközi szervezetek és hazai szakértők ostorozzák a kormányt, hogy teremtsen végre kiszámíthatóságot a költségvetési politikában, de ennek nem a költségvetés korai elfogadása a módja - véli elemzésben Romhányi Balázs, a Költségvetési Felelősségi Intézet vezetője.
Napi.hu, 2015. július 6. hétfő, 16:03
Fotó: Napi.hu

Példátlan esemény, hogy Magyarország eljutott a tervezhetőség azon szintjére, hogy már hat hónappal az év kezdete előtt elfogadja a parlament a következő évi költségvetést - mondta Orbán Viktor miniszterelnök a Kossuth Rádióban. Véleménye szerint néhány ország képes csak erre - ehhez a klubhoz csatlakozott Magyarország.

A miniszterelnök szerint "a korai költségvetés a tervezhetőséget növeli, legyen szó akár a vállalkozókról, akár a nyugdíjasokról, akik így már most tudják, hogy januárban mennyivel emelkedik a nyugdíjuk."

A kormány utóbbi hónapokban szajkózott üzenetével szemben a költségvetés korai elfogadása rossz - ahhoz képest, mintha éppen időben fogadná el azt a parlament. Miért? Mert így olyan fontos információk ismerete nélkül készül a költségvetés, amelyek a normál elfogadási rend betartása esetén már rendelkezésre állnának. Négy fontos példa:

1. Tavasszal még nem volt 2014-es zárszámadás, de nyáron már van.

2. A 2015-ös évből a tervezéskor még csak három hónap telt el, normál menetrendben viszont 6-8 hónap adatait lehetne figyelembe venni

3. A segélyezési rendszer 2015 márciusától hatályba lépett, átfogó módosításának hatásainak felméréséhez és szükség szerinti korrigálásához tényadatokra lenne szükség, amelyek őszre ugyancsak előállnának. Így most az egyelőre ismeretlen, de legjobb szándék mellett is bizonyára előforduló hibákat 2016-ra prolongáljuk.

4. Van a környezetünkben és a tágabb világgazdaságban néhány olyan bizonytalanság (Görögország, Ukrajna, olajár, Fed-kamatok) amelyekben június és november között nagyon sok minden történhet, ami a magyar makrokörnyezetet érdemben megváltoztathatja. Mivel nem tudni, hogy mit fog tenni a kormány, ha bármi nem úgy alakul, ahogyan azt a költségvetési tervezés során a kormány feltételezte, valójában senki nem dőlhet hátra, bárki veszélyben érezheti magát (talán a nyugdíjasokat kivéve).

Külön súlyosbítja az problémát, ha a költségvetés mielőbbi elfogadása érdekében a parlamenti vita rövidül le drámai mértékben, mint ahogy az az idén történt.

Romhányi Balázs
Romhányi Balázs 1991-ben végzett közgazdászként, mester fokozatot a London School of Economicson, PhD-t a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett. A kilencvenes években dolgozott az MNB-ben és az IMF budapesti képviseletén. A PM költségvetési főosztályának főosztályvezető-helyetteseként szerepet játszott a 2008-ban elfogadott (majd 2011-ben eltörölt) költségvetési felelősségi törvény megalkotásában, 2009-2010-ben a pedig Költségvetési Tanács titkárságának főigazgatója volt.

A titkárság megszüntetése után a költségvetési átláthatóság előmozdítása érdekében megalapította a Költségvetési Felelősségi Intézet nevű nonprofit civil szervezetet (www.kfib.hu), amely elsősorban költségvetési témájú tanulmányokat (technikai kivetítések, költségvetési hatásvizsgálatok, pártok választási programjainak beárazása) jelentet meg, de például szervezi a "Civilek a költségvetésről" (‪#‎költségvetés2016‬) projektet is, melynek keretében 17 civil szervezet mond véleményt a 2016-os költségvetésről. Romhányi vendégelőadóként költségvetési politikát oktat a Közép-Európai Egyetemen és költségvetési kérdésekben nemzetközi tanácsadói tevékenységet folytat.

Alapértelmezésben van a kiadásoknak egy köre, amelyre a költségvetés csak becslést tartalmaz, mivel értékét a költségvetésen kívüli szabályok és a gazdasági-társadalmi folyamatok határozzák meg. Így a költségvetés keretében a parlament valójában nem dönt például az adóbevételekről, a munkanélküli segélyről, a táppénzről, a családi pótlékról és sok egyéb támogatásról. Külön kiemelendő a nyugdíjak kérdése, ahol a nyugdíjtörvény szabályai gyakorlatilag garantálják, hogy a nyugdíjak reálértéke nem csökken. Ha a költségvetésben tervezett infláció ugyanis elmarad a ténylegestől, a kormány novemberben visszamenőlegesen emeli a nyugdíjakat és így helyreállítja azok reálértékét, míg ha a tényleges infláció elmarad a tervezett értéktől, akkor a nominális nyugdíjakat nem csökkenti, következésképp a reálnyugdíjak értéke emelkedik.

A nyugdíjasok számára a kiszámíthatóságot, hogy reálértékben nem csökken a nyugdíjuk, nem a költségvetés, hanem maga a nyugdíjtörvény teremti meg. A költségvetésen kívül meghatározódó tételek esetében valóban növeli a kiszámíthatóságot, ha a gazdasági szereplők minél korábban megismerhetik a - jó esetben egyébként is csak ritkán változó - jogszabályokat (adótörvények, tb-törvény), magának a költségvetésnek az elfogadása viszont irreleváns. A kiadások másik körét, amelyek összegéről a költségvetési törvény keretében születik meg az érdemi döntés, azt várhatjuk, hogy a kormány képes lesz kontrollálmi. Ezek közé tartozik például a közszolgák bére, az állami intézmények egyéb működési kiadásai, bizonyos segélyezési keretek, a gyógyszertámogatások, a tisztán magyar állami beruházások.

Sok intézmény számára azonban nem jelent kiszámíthatóságot a korai elfogadás. A nagyjából 7-800 állami szerv közül alig 200 szerepel nevesítve a költségvetési törvényben, a többi valamilyen nagyobb egységbe beleöntve jelenik csak meg, ezeknek a közös kalapoknak a felosztásáról viszont a kormány és a miniszterek még bőven ráérnek január 1-ig dönteni. Mekkora kiszámíthatóságot ad például annak a közel 30 állami fenntartású felsőoktatási intézménynek, hogy mindegyikük láthatja a költségvetési törvényben az egy darab számot: Egyetemek és főiskolák központi támogatása - 153 milliárd forint? Hasonló a helyzet a több tucat kórház, vagy a KLIK alá besorolt ezernyi iskola esetében is. Ezeknek az intézményeknek a vezetői számára gyakorlatilag irrelevánsak a költségvetés számai, a kiszámíthatóság az ő esetükben érdemben nem javult.

De mennyit is magyaráz a költségvetési törvény az egyes tételek tényleges változásából? Ebben a kérdésben nem számít az összeg nagysága, aki ugyanis eddig 500 ezer forintot kapott az államtól, majd a beígért 600 ezer helyett csak 400 ezret kap, annak az ugyanakkora probléma, mint aki ugyanezt három nullával nagyobb tételben játssza el. Számításaink szerint a 2012-es és 2013-as zárszámadás tényadatai közötti eltérés negyede magyarázható a 2013-as költségvetési törvényben szereplő számokkal, így még a normál menetrend szerint elfogadott költségvetés is legfeljebb iránymutatásként szolgál arra, hogy ténylegesen mi fog megvalósulni.

A Miniszterelnökség például 2012-ben 3 milliárd forintot költött, 2013-ra a költségvetésben a parlament 4,8 milliárd forintot szavazott meg, de ez végül 8,1 milliárd forint lett. Egy másik példa, ahol még a változás iránya sem stimmel: 2012-ben az állam 5,8 milliárd forintot költött életkezdési támogatásra (babakötvény). A 2013-as költségvetés ehhez képest 7,9 milliárd forintot irányzott elő, viszont a 2013-as tényszám csak 5,7 milliárd forint lett. Vagyis a jelentős növekedés helyett enyhe csökkenés következett be. Lehet azt mondani, hogy az érintettek valójában nem számíthattak magasabb összegre, ha egyszer a vonatkozó szabályozás esetleg mit sem változott, de a következtetés itt is igaz: a költségvetési törvény egyéni szinten nem teremt kiszámíthatóságot.

Számos olyan eleme van a költségvetési szabályozásnak, amely miatt a tényszámok érdemben eltérhetnek a tervszámtól - túl azon, hogy persze a parlament is módosíthatja bármikor a törvényt, amint arra bőven láthattunk példát az elmúlt években. A kormány bármikor zárolhat, vagyis úgy dönthet, hogy a parlament által megszavazott összeget mégsem költi el arra, amire a parlament azt szánta. Vannak az elmúlt évek költségvetési keretszámaiból fel nem használt maradványok, amelyeket ma már nem csak arra lehet felhasználni, amire azt a parlament eredetileg szánta, hanem a kormány gyakorlatilag szabadon oda csoportosíthatja őket, ahova éppen szeretné. Ezen kívül a költségvetés mindenféle tartalékokat is tartalmaz, amelyek felhasználását csak igen korlátozottan képes a parlament év közben kontrollálni. Összességében tehát még a kormány hatáskörében lévő tételek esetében sem biztos, hogy az elfogadott költségvetés szerint fognak teljesülni, még ha decemberben is fogadják el azokat.

Romhányi Balázs

Évek óta nemzetközi szervezetek és hazai szakértők ostorozzák a kormányt, hogy teremtsen végre kiszámíthatóságot a költségvetési politikában, de ennek nem a költségvetés korai elfogadása a módja.

Hogy pontosan kik a tagjai a miniszterelnök által említett, néhány tagú klubnak, azt nem tudom, de felhívnám a figyelmet egy valamivel nagyobb klubra, az OECD-re. Ez nem a leggazdagabb, még csak nem is a legbefolyásosabb országok klubja, hanem a legjobb kormányzási gyakorlatokat követő országok klubja. Azzal kapcsolatban például, hogy hogyan érdemes költségvetési politikát folytatni, 10 elvet fogalmaz meg:

  • Világos, hiteles és kiszámítható keretek között folytasd a költségvetési politikát.
  • A költségvetést szorosan kösd a kormányzat középtávú stratégiai prioritásaihoz.
  • A tőkekiadásokat a nemzeti fejlesztési szükségleteknek megfelelően, költséghatékony és koherens rendszerben tervezd.
  • Biztosítsd, hogy a költségvetési dokumentumok nyilvánosak, transzparensek és hozzáférhetők legyenek.
  • Befogadó, a társadalmi részvételt elősegítő, valós költségvetési vitát folytass.
  • Átfogó, pontos és megbízható számot adj a közpénzügyekről.
  • Aktívan tervezd, irányítsd és figyeld a költségvetés végrehajtását.
  • Biztosítsd, hogy a teljesítménymérés, az értékelés, és a pénzért értéket megfontolás integráns része legyen a költségvetési folyamatnak.
  • Azonosítsd, értékeld és kezeld fegyelmezetten a hosszabb távú fenntarthatósággal kapcsolatos és egyéb költségvetési kockázatokat.
  • Mozdítsd elő a költségvetési előrejelzések, a költségvetési tervezés és végrehajtás integritását és magas minőségét szigorú minőségbiztosítással, beleértve a független auditálást is.

Mindjárt az 1. pont exponálja mostani problémánkat: fontos cél a kiszámíthatóság. Csak hogy ehhez hitelesség is kell. Például a pedagógusok bérét nem lehet először hozzákötni a minimálbérhez, majd kevesebb, mint egy év múlva, amikor a szabály éppen effektívvé válna, gyorsan eloldani, vagy "szigorúan egyszeriként" kivetni egy dohányipari különadót, majd kevesebb mint egy év múlva közölni, hogy mégis inkább állandó lesz.

Amikor az OECD költségvetési dokumentumok nyilvánosságáról beszél (4. pont), konkrétan 8 dokumentumra gondol. Ezek megjelenését (vagy éppen hiányát) figyeli 30 ország (köztük Magyarország) esetében, az Open Budget Survey Tracker nevű honlap. Magyarország e tekintetben szépen belesimul a fejlődő világba. Nem készít a kormány irányelveket, polgárok költségvetését és féléves jelentést. Különösen a legelső érdekes jelen esetben, hiszen az irányelvek szerepe éppen az, hogy hónapokkal a költségvetés benyújtása előtt bemutassa a kormány tervezett intézkedéseit, felkészülési időt biztosítva a szereplők számára. Egy hiteles kormánytól pedig el is hiszik, hogy a költségvetésben valóban az irányelvekben rögzített célok és számok fognak visszaköszönni.

A költségvetési kiszámíthatóság megteremtése korán elfogadott költségvetéssel pont annyira adekvát, mint a teljes foglalkoztatás megcélzása közmunkával, vagy az Európához való általános felzárkózásunk gyorsítása az EU-források utolsó centjének kifacsarásával. Mások, a jó kormányzási gyakorlatot szem előtt tartó országok, nem ezeket tekintik jó módszereknek, és nem véletlenül. Mert, hogy ezek végső soron nem az igazi célt szolgálják, nem hatékonyak, sőt zsákutcába vezetnek. Nálunk a kormány valamiért nem erre akar menni. Ha csak azért, mert nem értette meg a lényeget, akkor azt mondom, hogy egyszerűen suta, provinciális. De lehet, hogy más oka van a rendszeresen ismétlődő jelenségnek: a kormánynak nem fűlik a foga a nemzetközi jó gyakorlathoz, mert megértette, hogy miről van szó, csak pont azt nem akarja, ezért megpróbálja a nép szemében azokat tüntetni fel jó módszerként, "jó nemzetközi gyakorlatként", amiket valami teljesen más okból meg szeretne csinálni, majd ráépíti a teljes kormányzati kommunikációt: Ebben az esetben valami más megnevezés után kell néznünk.

Romhányi Balázs, a Költségvetési Felelősségi Intézet ügyvezetője

HOZZÁSZÓLÁSOK
 

ptiszai, 2015.07.07 11:46

@szabokarcsi: Titeket illibcsiket sürgősen el kell takarítani, csak kárt tesztek az országnak.
Ja és nem vagyok ballibcsi.
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html

ptiszai, 2015.07.07 11:45

"Évek óta nemzetközi szervezetek és hazai szakértők ostorozzák a kormányt, hogy teremtsen végre kiszámíthatóságot a költségvetési politikában, de ennek nem a költségvetés korai elfogadása a módja."

Mondja már meg egy idióta orbánista?
A mai költségvetésben mi kiszámítható?
Semmi.
Tegnaptól már kérdezni sem lehet hivatalos témában ezeket a görényeket.
Úgy lopnak ahogy kedvük van.
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html

VoIe, 2015.07.07 02:30

@szabokarcsi: Mivan seggfej, a csunya gonosz bacsik bantjak apucit? :)
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html

szabokarcsi, 2015.07.06 23:38

Ballibsi csi cs ka sajtó
Szpkkpdjjaddd ki a naaddbol a gecxxittt te marha
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html

szabokarcsi, 2015.07.06 23:37

A jó tetves k@rva jóooooooo amyadnek
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html