Az akkugyártással kapcsolatban részben szakmai vita alakult ki az elmúlt hónapokban a hazai gazdasági kommentátorok között, amely alkalmat ad arra, hogy általában az ország gazdasági, ipari szerkezetéről gondolkodjunk – figyelmeztetett a vg.hu-n megjelent véleménycikkében Nagy Márton. A gazdaságfejlesztési miniszter kiemelte:

ma már az egész világ a nyomunkban járva küzd a hazai ipar erősítéséért, a külföldi vállalatok bevonzásáért, miközben számos hazai közgazdász még mindig azt vallja, hogy az általunk 2010 után az elsők között megkezdett újraiparosítás elavult program, semmibe és múltba vezető út.

A kormány a háború és a szankciók okozta válság ellenére sem mond le céljairól, ezért folytatjuk a beruházásösztönzést és munkahelyteremtést középpontba helyező ipar- és gazdaságpolitikát.

Újraiparosít a világ, csak máshogy nevezi

A gyakorlatban azt látjuk, hogy a Nyugat és különösen Amerika az elmúlt évtizedekben kiszervezte iparát, ezt jelölték az offshoring fogalmával, amely valójában egyszerűen dezindusztrializációt, az ipar megszűnését jelentette. Az amerikai politikai elit azonban Trump óta célul tűzte ki, hogy állami aktivitással feltámassza a hazai ipart (nearshoring), mert az új „ipari reneszánsztól” várja az ország nagyhatalmi státuszának megőrzését, a gazdaság zöldítését, az innovációk ösztönzését, a munkavállalók jólétének emelését.

Az ipar külföldre költöztetésével ugyanis egyesek rövid távú extraprofitot értek el, másokat a fogyasztói javak árcsökkenése nyűgözött le, de a járványban a kritikus termékek hiánya megmutatta, hogy az ország egésze sérülékennyé vált, ráadásul elvesztek a pezsgő gazdaság alapelemei, például a minőségi munkahelyek

Nem az akkumulátorgyár a lényeg

Az újraiparosítás fogalma számunkra is egy komplex gazdaságfejlesztési programot jelent, amelynek az akkugyárak korántsem legfőbb következményei – hangsúlyozta Nagy Márton.

Az akkumulátor-értéklánc befektetői azért választják nagy számban Magyarországot, mert a sikerükhöz szükséges bonyolult feltételrendszert mi biztosítjuk a legjobbak között. Tévedés lenne azt gondolni, hogy máshol az iparfejlesztés kizárólag a semmiből előtűnő hazai multik megjelenését jelenti. Amerika jelenleg gyártókapacitást és ezzel tudást igyekszik bevonzani, felvásárolni, bárhonnan a világból. 

A tárcavezető szerint az ipar feltámasztása az olyan közepes fejlettségű országok, mint Magyarország esetében még fontosabb.

Egyre több tudományos kutatás érvel amellett, hogy a közepes fejlettségi csapdában ragadást számos ország esetében leginkább az itthon többnyire elhallgatott jelenség, az ipar túl korai leépülése okozza.

Lényegében arról a veszélyről van szó, hogy bezárul az ipari, kínálatvezérelt felzárkózás kapuja, és a „normálisnál” sokkal előbb elkezd gyengülni, elsorvadni az ipar.

Tévhitek a szolgáltatásokról

A legszegényebb országok persze más lehetőség hiányában a szolgáltatások erősítésével próbálhatnak növekedést elérni, de a szolgáltatásvezérelt felzárkózás a legritkább kivételnek tekinthető a mai napig. Erről írt a Világbank blogján Indermit Gill is, aki szerint eddig az alacsony és közepes jövedelmű országok számára a szegénység csökkentésének és a jó, minőségi munkahelyek létrehozásának legbiztosabb módja a gyártási szektor felépítése volt.

A szolgáltatási forradalom jelenthet egy utolsó esélyt a későn jövő legszegényebbeknek a fejlődési vonatra való felszállásra, de a magyar gazdaság fejlettségi szintjén ez a mellékutas gondolatkör nem merül fel.

Itt azért is fontos, hogy a szakpolitika józan maradjon, mert a szolgáltatások a tudományos diskurzusban túlreprezentáltak lehetnek, a fejlődés-gazdaságtani narratívák túlhangsúlyozzák szerepüket.

A munkavállalók szolgáltató szektorba történő átáramlása ipar nélkül szinte lehetetlen, mert a tapasztalat szerint korunkra az ipar és a szolgáltatás összefonódott, egymást erősíti, de sajnos többnyire csak egy irányban: az ipar húzza maga után és építi fel a magas termelékenységű szolgáltatásokat, de a szolgáltatások erősítése nem telepít le és nem épít fel ipart.

Az egyik legfontosabb üzenetünk azonban az, hogy a modern ipar és a modern szolgáltatás elválaszthatatlanná vált egymástól az elmúlt években, ezért ezek mesterségesen nem szembeállíthatók.

Gondoljunk arra, hogy az ipar 4.0-ként emlegetett trend lényege az ipar új alapokra helyezése, szolgáltatás- és adatalapúvá tétele, amikor meglátásunk szerint a szolgáltató szektor, bár önmagában nem húzza magával a gazdaságot, de mégis kritikus fontosságúvá válva döntő tényezővé lesz az iparban.

Az ipar 4.0-val az ipar szolgáltatássá, a szolgáltatás pedig iparrá változott, ráadásul a legmagasabb hozzáadott értékű, ipari szolgáltatásokról van itt szó. A két szektor a közös fejlődés előfeltételévé vált, a határok megszűntek – fogalmazott Nagy Márton.

Itthon is ugródeszka az ipar

Az ipari fókusz nem megkerülhető, az ipar állítja elő a jövő technológiáit, valamint a feldolgozóipari tömeggyártás jellegénél fogva jól skálázható, adott tőkeállomány és munkaráfordítás mellett sokszorozható meg a termelés, és ezáltal húzóerőt képez a gazdaságban, az egy főre jutó nemzeti jövedelem növelésének hajtóerejévé válik.

A rendszerváltoztatás utáni első két évtized hazai gazdaságfejlesztési céljai nem mutattak tovább annál, mint hogy idevonzzák az ipart finanszírozó külföldi tőkét, elfogadva, hogy a hozzáadott érték nagy hányadát a külföldi tulajdonosok fölözik le.

Ennél nekünk már ambiciózusabb célunk van. Fontos, hogy a megképződő hozzáadott érték egyre nagyobb hányadát szakítsák ki a hazai tulajdonban lévő vállalatok – tette hozzá Nagy Márton.