Októberhez képest minden szegmensben csökkentek a négyzetméterárak, kivéve a budai paneleknél, amelyekből az átlagosnál több, kiváló panorámás rózsadombi házgyári lakás ment el. Budán a téglalakások közül is a drágábbakat vették inkább.  A vásárlók minőségi preferenciája nem változott jelentősen. Kis mértékben, 1-2 százalékkal nőtt az irányár, de az alku mértéke is. Legtöbbet a vidéki házak árából alkudtak, a mérték  9 százalékról 12 százalékra emelkedett.

A fővárosban a huszonévesek vásároltak inkább, de nagy arányban a negyvenes korosztály költött legtöbbet ingatlanra. A beosztott alkalmazottak képviseltették magukat legtöbben a vásárlói oldalon, több mint kétszer annyian, mint a felső vezetők, akik viszont közel háromszor olyan drága lakásokat vettek. A vásárlók harmada továbbra is első lakását veszi. Vidéken a vevők közel egyharmada szintén az első lakását vette, de a fővárosi 10,5 milliós átlagár helyett 8,6 millió forintos átlagáron, ráadásul majd' másfélszer akkorát. A vevők több mint fele beosztott munkavállaló, ők 8,5 milliót költöttek átlagosan lakásukra. Vidéken a 20-40 közötti vevők domináltak.

Budapesten az eladók harmada a harmincas korosztály, ők az átlag 60 négyzetméteres lakásukat adták el 16 millió felett. Ugyanez a korosztály 1 millióval költ többet a vásárlói oldalon és picivel nagyobbat vesz. Vidéken az eladók ötöde vallotta magát vállalkozónak. Ők adták el a legnagyobb méretű ingatlanokat a legmagasabb átlagáron.

A végtörlesztők képviselték a fővárosban az eladók 22,  vidéken 23 százalékát.  Az általuk kínált fővárosi lakások közül az átlagosan 60 négyzetmétereseket vették 15,6 milliós átlagáron, vidéken pedig a 14,5 millióért a 85 négyzetmétereseket. Októberhez képest Budán például felére esett a 20-40 négyzetméteres ingatlanokatat vásárlók aránya, s Pesten is csökkent a kedvelt 40-60 négyzetméter közti lakások iránti kereslet a nagyobbak javára. Pest megyében a kisebb ingatlanok iránti vásárlókedv nőtt, mind a 40-60, mind pedig a 60-80 négyzetméteres sávban.