Magyarország egészségügye 2003 és 2018 között mindenféle mutatóban leszakadó pályára került a visegrádi országokhoz és az EU 15 fejlett országához képest. Ez annak ellenére így van, hogy a kormányzati kommunikációból azt halljuk, javult a népesség egészségügyi állapota. A javulás ugyanis elmarad az átlagtól, és a hasonló fejlettségű, adottságú országokétól, így leszakadást jelent - hangsúlyozta előadásában Orosz Éva.

A lemaradás abból ered, hogy több mint 10 éven keresztül Magyarországon alig emelkedett az egészségügyi közkiadások reálértéke, amíg a visegrádiaknál lényegesen dinamikusabb volt a növekedés. Orosz Éva az országok egy főre jutó egészségügyi közkiadások növekedését vizsgálva 2003-at vette bázisnak. A költések növekedését számba véve megállapította, hogy míg 2006 és 2018 között a csehek 36, a szlovákok 44, a lengyelek 77 százalékkal növelték az egy főre jutó egészségügyi közkiadásokat reálértéken, Magyarországon ez a növekedés 3 százalék volt. A gazdasági környezet ennél sokkal dinamikusabb bővítést tett volna lehetővé, azonban a politikai prioritások miatt az egészségügy nem profitált a gazdasági növekedésből - fejtegette Orosz Éva.

QP | Quality Placement
Egészségügyi közkiadások növekedés a visegrádi országokban/Orosz Éva

A magyar költségvetés elosztásakor az egészségügy nagyon a sor végén kullog, a kormányzati kiadásokból való részesedésével Magyarország a legutolsók közé tartozik az EU-n belül. Az utóbbi évek dinamikus növekedéséből az egészségügy helyett elsősorban a sport részesült,

megdöbbentő, hogy mennyire torzult a magyar költségvetés szerkezete 2010 és 2018 között

- fogalmazott a professzor.

A sport közkiadásokon belüli részesedése már a 2010-es 3,6 százalékkal is lényegesen az uniós átlag (1,3 százalék) fölött alakult, 2017-re azonban 7,4 százalékra ugrott, ami hihetetlen mértékű EU-szerte, 5,1 százalékponttal haladja meg az uniós átlagot, s egyetlen ország sincs még közelében sem - részletezte Orosz Éva.

GDP, egészségügyi közkiadások, magánkiadások, teljes egészségügyi költés Magyarországon/Orosz Éva

Ha ezt a pluszt az egészségügyre fordította volna kormányzat - tehát nem vett volna el a sporttól, csak a plusz forrás került volna az egészségügyi büdzsébe - , akkor 2017-ben 680 milliárd forinttal lett volna magasabb az egészségügyi közkiadások szintje, ez 37 százalékkal több az egészségbiztosítási alap és 42 százalékos plusz forrás a temészetbeni szolgáltatások szintjén. A többletforrást minimálisan megengedte volna az ország gazdasági növekedése - hangsúlyozta a szakértő.

Azonban nem csak pénzről van só, hanem emberi életekről, az egészségügyi közkiadás ugyanis jelentősen befolyásolja a kapacitásokat, a hozzáférést, a minőséget és az ellátás színvonalával összefüggésben az elkerülhető halálozást - jegyezte meg Orosz Éva.

A 65 év alattiak idő előtti halálozási rátájának mérsékelt javulása mellett 2000 óta a relatív helyzetünk döbbenetes mértékben romlott Csehországhoz képest. A négy fő krónikus betegségcsoportban (szívbetegség, vastag- és végbél daganat, tüdőrák) 1989-ben a magyar idő előtti halálozási ráta 10 százalékkal, 2015-ben már 60 százalékkal volt magasabb mint a cseh mutató, az uniós átlagnak pedig 2,4 szerese a magyar ráta.

A drámai adatok mögött pénz van, de ne csak arányokról és rátákról beszéljünk, hanem emberi életekről - mondta Orosz Éva. A 2011 és 2016 közötti, 6 éves időszakban évente 49-46 ezer (összesen 285 ezer) 75 évesnél fiatalabb magyar halálozott el elkerülhető (megelőzhető vagy kezelhető) halálokok miatt. Számításai szerint ha az elkerülhető halálozásban elértük volna (ugyanakkora lett volna a 100 ezer 75 évesnél fiatalabb személyre jutó halálozási ráta)

  • Csehország színvonalát, akkor 95 ezerrel (33 százalékkal) kevesebben,
  • Lengyelország színvonalát, akkor 85 ezerrel (30 százalékkal) kevesebbe,
  • Szlovákia színvonalát, akkor 47 ezerrel (16 százalékkal) kevesebben,
  • Portugália színvonalát, akkor 158 ezerrel (55 százalékkal) kevesebben haltak volna meg a 6 éves időszakban.

Ez az emberéletekben mérhető vesztesége annak az opportunista kormányzati politikának, ami nem törődik a hosszú távú érdekekkel csak rövid távon gondolkodik. Ez a fajta mechanizmus már a kilencvenes évek végén kezdett kialakulni, s ebből az ördögi körből azóta sem sikerült kikerülni. A források szűkülése párosul a szabályozás hiányosságaival, elavult a struktúra, hiányzik a koordináció, jelen van a negatív ösztönzés, összességében ezek vezetnek a humán erőforrás válsága mellett a betegellátás növekvő zavaraihoz, ami átmegy egy felelősségi és bizalmi válságba. A kialakult helyzetért pedig a kormányzat nem vállal felelősséget, ennek a cinikus megjelenése, hogy mindezekre a problémákra az a válasz, hogy fessük ki a kórtermeket és az eredményt hoz, miközben pedig egyre kedvezőtlenebb a lakosság egészségi állapota - mondta Orosz Éva.