Kétféle egészségügy képe rajzolódott ki az Egészségügy 5 dimenzióban című keddi szakmai konferencián, ahol az előadók egy része továbbra is óriási problémaként hozta fel az orvoselvándorlást, a forráskivonás életévekben mérhető hatását, szó volt összeomló egészségügyről és koncepciótlanságról, míg az államtitkár helyes irányt, bővülő forrásokat, a hr-krízis javulását emlegette.

Orosz Éva, az ELTE egyetemi tanára az egészségügyi kiadások várható élettartamra gyakorolt hatását vizsgáló friss OECD kutatás eredményeiről szólva kiemelte, Magyarországon - szemben a fejlett európai országokkal - sajnos még mindig az a tévhit él, hogy azért rossz az egészségi állapotunk, mert iszunk, dohányzunk és egyéb módon rongáljuk azt, az egészségügynek magának pedig alig van ebben jelentősége. Ezt a tézist már sok régebbi tanulmány is cáfolta, de az OECD legfrissebb, a témában végzett kutatásának összegzése is azt állítja, hogy az 1995-2013 közötti időszakban, az OECD országokban a várható élettartam 6,3 éves átlagos növekedése több mint 50 százalékban az egészségügyi kiadások növekedésének tudható be. (Siralmas látlelet a magyarok egészségéről)

QP | Quality Placement

10 százalék ráfordításnövekedés, 3,5 hónappal hosszabb élet

A várható életkor növekedésére az egyéni jövedelmek emelkedése hat még nagy mértékben, miközben a dohányzás és az alkoholfogyasztás csökkenésének jelentősége töredéknyi az eredményekben. A kutatásból kiderül, 10 százalékos kiadásnövekedés átlagosan 3,5 hónappal növelte a várható élettartamot. Magyarországgal kapcsolatban ugyanakkor nem az a kérdés merül fel az elmúlt 20 év kapcsán, hogy a növekvő ráfordítások milyen eredményeket hoztak, hanem az, hogy a forráskivonás mennyire súlyos következményekkel járt a lakosság egészségi állapotára.

Orosz Éva a magyar és a cseh eredményeket vetette össze arra hivatkozva, hogy a két ország a nyolcvanas évek végén nagyjából hasonló adottságokkal rendelkezett, illetve egészségügyi költésben és a lakosság egészségügyi állapotában is Magyarország állt jobban. Ehhez képest 2015-re radikális a változás, a 2000-2015 közötti egészségügyi közkiadások nálunk 37, míg a cseheknél 73 százalékkal nőttek, a hazai elkerülhető halálozás 50 százalékkal nagyobb mint a cseh adat, és 3-3,5 szerese a legfejlettebb OECD országokénak, a csehek várható élettartama pedig 3 évvel hosszabb a magyarnál.

A magyar forráskivonás egyértelműen emberéletekben mérhető - fogalmazott Orosz Éva, becslése szerint ha a 2011-14-es időszakban legalább a cseh egészségügy teljesítményének a színvonalát elértük volna, a korai -70 évesnél fiatalabbak - halálozási száma 70 ezerrel kevesebb lehetett volna. Orosz Éva szerint alapvető kérdés a szükséges forrásnövelés mértéke, átfogó helyreállítási program van szükség, mert mára összeomlott a rendszer, a jelenlegi hozzáférésbeli és minőségi különbségeknél megszűnt a rendszerszerű működés.

Struktúraváltás kell, de nincs koncepció

Rácz Jenő, a Kórházszövetség volt elnöke a struktúraváltás szükségességét fejtegette, mert a jelenlegi sem a lakosság morbiditási és mortalitási adatainak, sem az elvárásainak nem felel meg. Nem biztosítja az egyenlő hozzáférés elvét, az orvosszakma jelenlegi szintjével, az optimális forrásfelhasználással és az egészségügy 21. századi szervezési elveivel sem adekvát. Ez a téma azonban a politikusok körében nem kerül napirendre, a struktúraváltáshoz hiányzik a hosszú távú szakmai koncepció - mondta Rácz Jenő.

A koncepcióalkotáshoz azonban szerinte szerencsére nem kell a nulláról indulni, arra jó alapot ad többek között a Semmelweis-terv, az Egészséges Budapestért Program, az elfogadott népegészségügyi stratégia és az olyan szakmai adatbázisok, mint a nyár elején megjelent, nagy port felvert Mérték című elemzés.

Elméletben minden készen állt már eddig is az átalakításhoz, azonban egy ilyen lépés nem csak hogy sokba kerül, de rövid távon soha nem sikertörténet, ezért mindenki ódzkodik elindítani - vélte Rácz, aki a megoldást részben abban látja, hogy az egészségügyet politikai szinten is prioritássá kell tenni.

Szép, de mihez képest?

Éger István, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnöke az egészségügyi béremelés kapcsán feltette a kérdést, mihez képest szépek a számok, hozzátéve, hogy egy szakmunkás minimálbére 180 ezer forint, egy kezdő orvosé pedig 255 ezer forint. Arról nem is beszélve, hogy a kezdő szakorvos és a nyugdíj előtt álló szakorvosok bére közötti minimális különbség sem motiváló. Ez pedig továbbra is megjelenik a migrációs adatokban, amely ugyan némi mérséklődről tanúskodnak, de nem szignifikánsan. Hatalmas a belső migráció, a magánellátásba vonulás és a pályaelhagyás, valamint minden második medikus külföldre menne.

Az elvándorlás csökkentése nem csak bérkérdés - erősítette meg korábbi állításait Éger. A heterogén munkakörülmények, a rendezettség, a rendszerszerűség hiánya a betegellátásban, a törvénytelen igénybevétel kiégést okoz, az elvándorlást, a pályaelhagyást erősíti, a fiatalok nem maradnak meg a feudális rendszerben.

Orvosdömping 2021-től?

A konferencia végén előadást tartó egészségügyért felelős államtitkár, Ónodi-Szűcs Zoltán egy egészen más egészségügy képét rajzolta fel mikor jó irányról, növekvő forrásokról, javuló mutatókról beszélt, s kijelentette: nincs az egészségügyben olyan feszültség, amelyet ez a kormány hozott volna létre.

Várólista csökkentésről, (a napokban nagy visszhangot kiváltó endometriózisos eset kapcsán az államtitkár az intézmények várólista nyitási kötelezettségét hangsúlyozta, s állítása szerint ebben a konkrét esetben két nap alatt hirtelen 140 beteg került fel egy korábban nem létező várólistára) béremelésekről, ösztöndíjakról, szakképzési keretszámok növeléséről és csökkenő migrációról számolt be. Mint fogalmazott, 2021-re komoly löketet kap az egészségügy, ekkor ugyanis több mint 4100 ösztöndíjas végez, akik vállalták, hogy legalább az ösztöndíj futamidejének megfelelő ideig a közfinanszírozott rendszerben maradnak.

Az egészségügyi ráfordításokról szólva pedig azt emelte ki, hogy míg a 2002-2010 közötti időszakban 4,3 százalékkal nőtt a gyógyító-megelőző ellátásra fordítható összeg, addig 2010-2017 között 32,2 százalékkal: 791 milliárd forintról 1196,2 milliárdra.

Kihívásként említette a lakosság idősödését: statisztikák szerint egy 75 éves ember ellátásának költsége hatszor több, mint egy 40 évesé. Ráadásul a demográfiai változás miatt kevesebb aktív korú kevesebbet fizet be a költségvetésbe, jelenleg a kiadásoknak a kifizetéseknek csupán 25 százaléka mögött áll bevétel - fogalmazott az államtitkár.

A kép forrása: Shutterstock.