Ahogy egyre többen nyitnak a környezetbarát megoldások felé az élet számos területén, úgy egyre többen ismerik fel azt is, hogy korábbi ruházkodási szokásaik is felülvizsgálatra szorulnak. A negyedik legnagyobb tényező Európában környezetszennyezés szempontjából a textilvásárlás, ezt csak az élelmiszeripar, az építkezések és a közlekedés körözi le – derül ki az Európai Bizottság (EB) idei textilipari jelentéséből.

Évente körülbelül 5,8 millió tonna ruhát dobnak ki Európában, ami személyenként mintegy 11,3 kilogramm textilhulladékot jelent. Globális szinten 2000 és 2015 között megduplázódott a textilgyártás, és az EB adatai szerint a felhasznált anyagok mindössze egy százalékából készül a körkörös gazdaság elveinek megfelelően új ruha. A környezetben fellelhető mikroműanyagok 35 százaléka pedig a textiltermékekre vezethető vissza.

A riasztó számok ellenére a divatipar nem iktatható ki teljes mértékben az életünkből, hiszen ruhát mindenképp fogunk hordani és így vásárolni is, nem beszélve arról, hogy szimbolikus jelentősége is van: önkifejezésre is alkalmas, társadalmi csoporthoz való tartozást is jelezhet – nyilatkozta a Napi.hu-nak Szilágyi-Csüllög Mónika, a Budapesti Metropolitan Egyetem (METU) Fenntartható divatmárka menedzsmentje szakirányú továbbképzési szak képzésének szakvezetője.

Ráadásul gazdasági szempontból sem hanyagolható el a textil- és divatipar jelentősége: több mint másfél millió európai embert foglalkoztat a szektor, kulcsfontosságú eszköz munkahelyteremtés és üzleti lehetőségek szempontjából.

Van ok a bizakodásra

Optimista vagyok a ruhaipar jövőjével kapcsolatban, mivel a közgondolkodásban egyre markánsabban van jelen a fenntartható alternatívára való igény, és ma már a tömegmárkák sem engedhetik meg maguknak, hogy ne legyen környezetbarát módon előállított termékvonal a kínálatukban

– mondja Szilágyi-Csüllög Mónika, aki az ELTE Pszichológia Doktori Iskolájának doktoranduszaként a fenntartható divat fogyasztói elfogadását vizsgálja.

Aki egyéb területeken – kozmetika, étkezés – nyitott a bio vonalra, az általában divat terén is próbál a környezettudatos alternatíva felé fordulni. Utóbbi területen azonban a divatszakértő szerint a legnagyobb probléma a tudás hiánya. “A vásárló jóhiszeműen berakja a kosarába a környezetbarátként felcímkézett ruhát. Éppen ezért fontos szerepük van a különböző fenntartható fogyasztást támogató nonprofit és egyéb szervezeteknek, iskoláknak, intézményeknek, hogy edukálják a fogyasztókat, hogyan kell valóban fenntarthatóan öltözködni” – mondta a szakértő.

Kutyaszorítóban a fast fashion?

Sok kritika éri ugyan a fast fashion márkákat, rendszerint bélyegzik meg greenwashing címkével zöld törekvéseiket, de Szilágyi-Csüllög Mónika szerint azt is fontos felismerni, mennyire komoly erőforrást jelentenek ezek a cégek. Az egész üzleti stratégiájuk a tömegre van kalibrálva, így kénytelenek lesznek belátható időn belül kitalálni egy fenntarthatóbb üzleti modellt, ráadásul a fogyasztói igények megváltozása mellett a jogszabályi szigorítások is erre kényszerítik őket.

Az Európai Bizottság célkitűzése 2030-ra, hogy minden textiláru, amelyet az uniós piacon értékesítenek, tartós, újrahasznosítható és javítható legyen; javarészt újrahasznosított szálakból és etikus körülmények között készüljenek, valamint veszélyes anyagoktól mentesek legyenek.

"A tömegmárkák gyártásába egy 40 százalékos túltermelés van beépítve, ezen például biztosan változtatniuk kell, ahogy az alapanyagokon, a festési technológián, az anyagkikészítési módokon – ezek jelenleg mind borzasztó környezetszennyező módszerek" – mondta el a divatszakértő.

A tervezett zöld lépésekről és a greenwashing bélyeg levetkőzéséről megkérdeztünk több fast fashion céget is, válaszokat azonban nem kaptunk.

Külföldön már alap?

Átfogóan, holisztikusan gondolkodunk a fenntarthatóságról: környezetvédelmi, szociális és gazdasági oldalról is vizsgáljuk minden elemét és tevékenységét a márkának, és igyekszünk teljes átláthatóságot biztosítani – nyilatkozta a lapunknak a zöld alapokra felépített Touch Me Not ruhamárka egyik alapítója, Bilau Dea.

A cég – amelynek termékei a Prezent néven futó budapesti üzletükben is fellelhetőek – GOTS (Global Organic Textile Standard - Globális Organikus Textilszabvány) minősítésű, kizárólag török gyapotból, Európában gyártott biopamut textileket használ fel a szállítási ökolábnyom minimalizálása érdekében, a szabás és varrás pedig teljes egészében Magyarországon történik. Kis szériákat varrnak felesleghalmozás helyett, felvállalva azt, hogy a hiányzó méreteket egyesével kell pótolniuk. A textilhulladékot pedig gyűjtik, és textilfeldolgozóknak adják vagy különféle körkörös gazdaságon alapuló projekteket tesztelnek velük.

A fenntartható alapanyagok és az etikus, hazai gyártás miatt magasabb árakkal dolgoznak, mint a fast fashion márkák, ismerte be Bilau Dea, ám hozzátette, a nagy sportmárkák pulóverei is a 65-85 eurós ársávban érhetők el teljes áron.

Tapasztalatai szerint a hazai vásárlók főleg a szemléletmód miatt találnak rá a márkára, a külföldiek viszont inkább a design miatt, náluk ugyanis már szinte elvárás, nem pedig kirívó erőfeszítés, hogy zöld alapokra épüljenek a nem fast fashion ruhaipari cégek.

Használt hullám

Egyre divatosabbak akár fenntartható alternatívaként is a turkálók Magyarországon. “Az eladási adatokból ugyan nem követhető vissza ez a jelenség, főleg az elmúlt, koronavírus miatt erősen hullámzó időszakban, de az üzletekből kapott visszajelzések alapján sok olyan vásárló érkezik, aki kifejezetten a fenntarthatóság miatt vásárol nálunk” – nyilatkozta a Napi.hu-nak Lakatos Krisztián, a Háda-üzletek üzemeltetésével foglalkozó Háda-1 Kft. ügyvezető igazgatója.

A divatipari szakértő azonban kiemelte, a használtruha-iparnak is megvan a maga ökológiai árnyoldala. Olyan higiéniai előírásoknak kell megfelelni, és olyan tisztítószereket kell ennek keretében használni, amelyek határozottan nem környezetbarátak. Ráadásul sokszor pont a fast fashion a turkálók forrása, ami a fenntartható keretek közé egyelőre nem fér be, és akkor még nem beszéltünk Afrikáról, ahol komoly hulladékkrízist okoznak az el nem adott használt ruhák – mondta Szilágyi-Csüllög Mónika.

Lakatos Krisztián szerint azonban a tevékenységüknek közel sincs akkora ökológiai lábnyoma, mint egy új ruha előállításának. A Háda külföldi partnerektől, Nagy-Britanniából és Svájcból szerzi be árut, a behozott termékeket előválogatják és csak 20-30 százalékukat értékesítik tovább, a maradék árut pedig egy székesfehérvári feldolgozóüzemben válogatják szét különböző ipari anyagokra, és újrahasznosítják őket. Ami erre a célra nem felel meg, azt tépőgép feldarabolja, majd a váci cementgyárban szolgál alternatív tüzelőanyagként. A boltokból Lakatos Krisztián szerint alig marad vissza ruha, az akasztós kategóriából visszamaradók átkerülnek a kilós, onnan pedig a diszkont típusú értékesítési keretek közé, ami pedig mégis visszamarad, az szintén a fehérvári üzembe kerül.

Szilágyi-Csüllög Mónika mindenesetre pozitívumnak tartja, hogy akik fenntarthatósági okokból öltözködnek használtruha-boltokból, azok már sokszor tájékozottak és nyitottak ezekre a kérdésekre. Ez pedig első lépésnek biztató.

Pénztárcabarát lehetőségek

A divatipari szakértő azt javasolja azoknak, akik fenntartható módon szeretnének öltözködni, de nem engedhetik meg maguknak a fenntartható márkák darabjait, hogy éljenek egyszerű fogyasztói praktikákkal. Ide sorolta a ruhacserepartikat, ahol a megunt darabok cserélhetnek gazdát vagy gyerekruhák esetében szorgalmazza, hogy keressünk a társcsaládokat, így a kisebb gyereket nevelőkhöz kerülhetnek át a már kinőtt ruhadarabok. Emellett alternatív megoldásként említette még az alkalmi ruhák bérlését is.