„Lehangolóan rossz állapotban vannak a fővárosi önkormányzat tulajdonában lévő hidak, alul- és felüljárók, lépcsők, támfalak, illetve a Lánchíd-felújításról leválasztott Várhegy-alagút.” – idézett a Népszava egy a birtokába jutott fővárosi hídjelentést.

Nemzetközi tanulmányok szerint a üzemeltetésre, fenntartásra, felújításra a műtárgy bruttó értékének – a fővárosi híd és aluljáró vagyon 255 milliárd – 2,5-3,5 százalékát kellene költeni durván évi 6-9 milliárdot). Ezen belül a híd fenntartására 1-1,5 százalékot. Ehhez képest a fővárosi hidakra alig 0,1-0,2 százalék (255-510 millió) jut.

QP | Quality Placement

A legrosszabb állapotban a Petőfi híd van, amelynek korrózióvédelme és a korlátok szegecselt kötései nagy részben tönkrementek, az acélszerkezetben jelentős anyaghiányok és károsodások keletkeztek, a hídfő-helyiségek áznak.

A Budapest Közút szerint a Lánchíd kivitelezésével párhuzamosan el kellene indítani a felújítás tervezését. Az Árpád híd acélszerkezetének korrózióvédelme is tönkrement és nincs túl jó állapotban a Rákóczi híd sem, holott ez épült a legkésőbb.

Nagy a baj a Sziget fesztiválra özönlő fiataloknak és az Óbudai szigetet látogatóknak ismerős K híddal is. Az átkelőhöz az 1955-ös átadása óta szinte nem nyúltak. Így aligha meglepő, hogy a pályaszerkezet erősen rozsdás, a pályalemez vasúti talpfái korhadtak, a járda lemezei rendszeresen átlyukadnak.

A felüljárók, nagy utak feletti közúti hidak, ha lehet, még rosszabb állapotban vannak. Többségük 40-50 éves, de ennél öregebbek is akadnak. Van amelyikhez építése óta nem nyúltak, miközben a rajtuk átzúduló forgalom a többszörösére nőtt. Évente 2-3 kisebb felüljárót és 10-12 kisebb hidat fel kellene újítani, hogy a szerkezetek átépítésével járó nagy felújítást és a hosszú lezárást megelőzhessék, ám erre éppúgy nincs pénz, ahogy a nagy hidak fenntartására.