Az orvosoknak szigorúbb előírások alapján kell kiválogatniuk a rákos betegek közül, hogy kik részesülhetnek a modern gyógyszeres kezelésekből - írja az Index. Szakmai forrásaik rámutatnak, a betegszám-csökkentés leginkább a vastagbélrákkal küzdőket érintheti, de a kiválasztáshoz a korábbiaknál jóval több kritériumnak kell megfelelnie például a mellrákkal küzdő nőknek is.

A kérdéses, a vastagbél-daganatok eddigi kezelési elveit és gyakorlatát alapvetően módosító szöveg lényegében azt írja elő, hogy egy speciális célzott gyógyszeres kezelésben csak azok az áttétes vastagbélrákos betegek részesülhetnek, akiknél az a reális célkitűzés fogalmazható meg, hogy operálható (gyógyítható) állapotba kerülnek.

Az indikáció szűkítés csak az egyik gond

Ebből fakadóan azokban az amúgy igen gyakori esetekben, ahol a műtétre való alkalmassá tétel nem remélhető, a jóval kevésbé hatékony klasszikus kemoterápiát kell alkalmazni, miközben a kérdéses speciális célzott gyógyszeres kezelés a gyógyszer törzskönyve illetve az elmúlt években összegyűlt hazai tapasztalatok szerint is egyértelmű, bizonyított előnnyel járna a reális műtétben nem reménykedhető betegcsoport számára is.

A Napinak nyilatkozó szakértők egy másik problémára is felhívják a figyelmet: A tervezet a tételes elszámolású, magas költségű onkológiai gyógyszerek széles körét -amúgy helyesen - engedélyezi valamennyi hazai onkológiai osztály számára, a gyógyszerek kórházakra bontott mennyiségét az OEP határozza meg. Ha viszont e nagy értékű készítmények már az alapszintű, azaz 2a progresszivitási szintű onkológiai ellátó intézményekben is hozzáférhetőek, akkor elvileg a 2a ellátási kötelezettség alapján kellene szétosztani az éves, felülről zárt kórházi gyógyszer-kontingenseket.

Miért nem jó így a leosztás?

Ha viszont így lenne, az ellátórendszer csúcsán álló, 3-as progresszivitási szintű centrumokba csak annyi gyógyszer kerülhetne, mint ezen intézmények alapszintű, 2a területének az ellátása igényelne, ám ha csak erre a betegszámra kapnának gyógyszert, nem tudnának valós centrum-feladataiknak eleget tenni.

Azaz nyilvánvaló, hogy a vezető, 3. kategóriába sorolt 5 intézménybe az alapellátási feladatokat meghaladó mennyiségű gyógyszert kell engedélyezni. Ez pedig csak úgy lehetséges, hogy "területi" kontingenst szétbontják, annak egy részét az egyes alapszintű területi ellátókhoz deponálják, másik részét pedig a centrumhoz telepítik, az ellátandó térségből származó potenciális betegek ellátására.

Csakhogy, mint forrásaink fogalmaznak, ettől kezdve átláthatatlanná és esetlegessé válik az adott gyógyszer elérhetősége azon betegek számára, akik a helyi, a területi ellátásért felelős intézményben már nem jutnak hozzá a megfelelő gyógyszerhez, mert az ott elfogyott, ugyanis senkinek sem világos, hogy mely terület betegeinek valójában mennyi gyógyszer is áll rendelkezésre a központokban.

Szertefoszló hozzáférhetőség?

A módszer vitathatósága ott érhető tetten, hogy a mechanikus központi elosztás által vagy a centrumok nem jutnak megfelelő mennyiségű tételes finanszírozású gyógyszerhez - és ezzel megkérdőjeleződik, hogy mennyire képesek megfelelni a rájuk bízott feladatnak - vagy a helyi, 2a progresszivitási szintű onkológiákon lesz szükséglet alatti, korlátozott a hozzáférés, és gyakorlatilag azonos kezelésért kell magasabb progresszivitási szinthez fordulni.

A kezeléstől helyben elesők viszont a térségi központokban csak véletlenszerűen jutnak hozzá a megfelelő terápiához, miközben ugyanezekre a kezelésekre a csúcsintézményeket könnyebben elérő lakosságnak jóval nagyobb az esélye.

Az egészségügy átalakítása kapcsán az államtitkárság egyik gyakorta hangoztatott vezérelve az volt, hogy a finanszírozás követi majd a beteget a különböző intézményekbe. A módosítással lényegében a betegnek kell a finanszírozás után mennie, ami a közbeiktatott és megfellebbezhetetlen véleményű onkológiai bizottsági háttérrel megtűzdelve nem sok jót ígér, és jelentősen eltérő mértékű sanszot valószínűsít egy-egy konkrét nagy értékű ellátásra.

Öreg CT nem vén CT?

Hab a tortán, hogy mindeközben a járóbeteg-ellátásban működő CT/MR készülékek finanszírozásánál - melyek egyik alapvető feladata az onkológiai betegek korrekt diagnosztizálásának biztosítása, és a helyes terápia megalapozása - a rendelet-tervezet megszünteti a gépek korábbi 12 éves korhatárát. A szöveg szerint az CT/MR készülék, amelyet 2012-ben még finanszírozott az OEP, 2013.január 1-től korától függetlenül továbbhasználható.

Felmérések szerint a 12 éven felüli gépek aránya ma 30 százalék körüli Magyarországon, s 2014-15-ben további mintegy 20 CT lépi át ezt a korhatárt. Az öreg CT szoftvere sem korszerű, gyakran csak a felét-harmadát "látja", mint új gépeké, ezenkívül sugárvédelmi, üzembiztonsági kérdéseket is felvet a használatuk. A nem diagnosztizált esetek persze bizonyosan nem terhelik a gyógyszerkasszát, hiszen mint az egy minapi szakmai konferencián elhangzott, a halál a legolcsóbb kezelési alternatíva.