Az összehasonlítás során a KSH adatait használtuk, illetve 22 munkanapos hónapokkal számoltunk, 8 órás munkanappal,míg egy hónap 176 munkával töltött órát jelent.

Már akkor is jelentős különbségeket látunk, ha azt nézzük, hogy egy óra munkáért mekkora nettó bért kaptunk: 1962-ben ez 9,3 forint volt, 1972-ben 13,9 forint, 1992-ben már 88,8 forint, míg 2012-ben már 818,7 forintnak örülhetett az átlagmagyar egy órányi munkáért cserébe.

Ennek megfelelően amíg egy kiló fehér kenyérért 50 éve mintegy 23 percet kellett dolgozni, addig 1972-ben már csak 15,5 percet, 10 évvel később pedig 13-at. A rendszerváltás után megfordult a trend és ismét növekedni kezdett az átlagos ledolgozandó idő: 1992-ben 21 és fél percet kellett dolgozni ennyi kenyérért, ez pedig lényegében azóta sem változott (2012-ben 21 perc volt).

Ez a fajta emelkedés több terméknél is nyomon követhető: a tejnél nagyjából hasonló arányokat láthatunk, mint a fehér kenyér esetében - azzal, hogy 2005 után a tej literje jóval kevésbé drágult, mint a kenyér kilogrammja, így 2012-ben már csupán 17 percet kellett munkával tölteni egy literért. Ezzel szemben amíg egy napilapért 1962-ben 3,6 percet kellett dolgozni, addig két évvel ezelőtt már több mint negyed órát.

Akad természetesen olyan élelmiszer is, amelyért jóval többet kellett régebben dolgozni - ilyen például a sertéscomb. Egy kiló húsért ugyanis fél évszázaddal ezelőtt csaknem 2,4 órát kellett dolgozni, ez az érték 1972-ben már majdnem három óra, 1982-ben és 1992-ben pedig egyaránt 3,4-3,4 óra volt, majd 2002-ben már elég volt csupán két órát robotolnunk érte, 2012-ben pedig már csupán alig több, mint másfél órát.

Gyorsabban jutunk kocsihoz, lassabban benzinhez

A KSH adatai segítségével műszaki cikkeket is össze lehet hasonlítani. Itt azonban meg kell említeni, hogy az évek során természetesen folyamatosan változtak a műszaki paraméterek: így például a hűtőknek és a mosógépeknek egyre nagyobb lett a tárolókapacitása, és a személyautóknál sem ugyanazt vette az "átlagvásárló" 1972-ben, mint 2012-ben. Az összehasonlítás azonban így is megállja a helyét, mivel a KSH statisztikájában mindig az átlag, azaz a legnépszerűbb terméket nézik, amely abban az időben a legtöbb háztartásban volt megtalálható.

Cikkünk az infografika után folytatódik - görgessen!

Így egy mosógépért az átlag magyar 1962-ben csaknem hét és fél napot dolgozott végig (ez 8 órás munkanappal számolva gyakorlatilag egy hónapot jelent), tíz évvel később már csak 122, 1982-ben pedig 72 munkaóra volt (ezek forgótárcsás gépek voltak), míg 2002-ben már a forgódobos, automata gépért kellett 386 órát gürizni. A helyzet sokat javult tíz év múlva, mivel az "átlaggép" ára duplázódott az évtized során, ám a nominális bér csaknem ötszöröződött, így a munkaigény 175 órára esett, majd 2012-ben még kisebb, csupán száz óra volt.

A hűtőszekrényért már jóval többet kellett robotolni: bő fél évszázada még majdnem egy hónapot (egészen pontosan 658 órát), majd ugyanezért a 125 literes modellért 1972-ben már "csak" 330 órát, azaz a gyakorlatban 1,9 hónapot. A termék megvásárlása érdekében ledolgozandó órák száma tovább csökkent 1982-re (182 óra), ráadásul a KSH már egy 150 literes reprezentást vett figyelembe. Ám a rendszerváltás után ismét növekedést mérhetünk, hiszen 1992-ben már 208 munkaórát kellett végigdolgozni (egy 160 literes hűtőért), 2002-re ez 138 órára csökkent (miközben a méret 170-185 literre nőtt), míg két éve már csak 71 munkaórát, azaz a gyakorlatban kilenc munkanapi kellett végigdolgozni. Az utóbbi oka, hogy a 2002-es 60,8 ezer forintos átlagár 2012-re 58,2 ezer forintra mérséklődött - miközben az átlagfizetés tovább nőtt.

Változó energiaárak

Egy kilowattóra (kWh) áramért 1962-ban 7,8 percet kellett dolgozni, míg egy köbméter gázáért ugyanekkor 9,8 percet. Ez az arány először csökkent, hiszen 1972-ben már 3,7, illetve 6,1 percet láthattunk, míg 1982-ben 2,2 , illetve öt percet. majd 1992-ben már kissé romlottak az arányok hiszen egy kWh áramért átlagosan 2,8, míg egy köbméter gázért 5,6 percet kellett robotolnunk. A helyzet az ezredfordulón csak áramnál romlott (3,3, illetve 5,3 perc), majd újabb tíz év múlva mindkettőért több verejtéket kellett hullatni: 3,6, illetve 10 percet kellett munkával töltenünk. Így a felemás helyzet állt elő, hogy az átlagbér mellett (azaz munkaalapon) 2012-ben a gáz megszerzése gyakorlatilag ugyanannyiba került, mint fél évszázada, míg az áram ára megfeleződött.

Egy személyautóért (egészen pontosan egy 600 köbcentis Trabantért) 1962-ben 6337 munkaórát kellett a munkahelyen tölteni, azaz megállás nélkül 264 napot - ráadásul így ez a gyakorlatban, nyolcórás munkaidő mellett - a KSH által számolt átlagembernek átlagbér mellett 792 munkanapnyi (azaz mintegy három évnyi) terhet jelentett. Az autó az évtizedek során egyre könnyebben elérhetővé vált: 1982-ben az ominózus Trabant "ára" már csak 2354 munkaóra volt, míg a korszak másik emblematikus járműve, az 1200 köbcentis Zsiguli csaknem négyezer munkaórába, azaz hozzávetőlegesen kétéves átlagbérbe került. Majd az 1992-es adatok szerint akkoriban az 1300 köbcentis Lada Samara 5768 munkaórányi terhet jelentett, míg egy másik népszerű modell, az 1600 köbcentis Volkswagen Golf már jóval nagyobbat, csaknem 13,5 ezer munkaórát. A legutolsó rendelkezésre álló KSH-adat 2000-es, akkoriban egy 1300 köbcentis Suzuki Swift 5191 órányi munkáért volt elvihető, ez 216 napot jelent megállás nélkül, ami 8 órás munkanapokkal számolva 649 napot tesz ki, azaz bő 29 havi átlagbérnek felel meg. Így körübelül ötödével könnyebb volt az átlagautót megszerezni, mint 1962-ben.
A magánvásárlók között az egyik legnépszerűbb személyautónak számító modell, a Dacia Duster legolcsóbb verzója jelenleg 2,8 milliós, légkondis változata 3,1 milliós listaáron érhető el. Ezt és a 2012-es átlagkereseteket - önkényesen - összevetve az látszik, hogy az előbbiért 3423, utóbbiért 3790 órát, vagyis 19,4 illetve 21,5 hónapot kellett dolgozni.

Ide kapcsolódóan érdemes számba venni, hogy egy liter benzinért az átlagembernek 1962-ben 24,4 percet kellett dolgoznia, ez az érték 1972-re - hiszen az első olajválság egy évvel később robbant ki - lecsökkent 13 percre, majd 1982-ben - már túl a második olajválságon is - azonban már 33,6 percet mért a KSH. A helyzet tíz évvel később csak romlott (43 perc), majd 2002-ben és 2012-ben egyaránt az 1982-es szint közelében (30, illetve 31 perc) alakult - azaz a benzinnél a helyzet a fél évszázad alatt érdemben romlott.

QP | Quality Placement