A konstrukció jelenleg ismert részletei szerint a Diákhitel 2-t csak tandíjra lehet fordítani, a diák által fizetendő kamat 2 százalék, az e feletti részt az állam állja (a jelenlegi 8 százalék körüli forrásköltség mellett ez azt jelenti, hogy a költségvetés 6 százalék kamattámogatást nyújt), diploma után a jövedelem 4-12 százalékát kell törleszteni, az első két évben az aktuális minimálbér alapján, bármikor előtörleszthető.

A kamattámogatás a hitel teljes időszakára vonatkozik, de kevéssé ismert tény, hogy a diák által fizetendő kamatot félévente állapítják meg - jegyzi meg a GKI. A Diákhitel Központ tájékoztatása szerint ennél hosszabb időre nem lehet tudni, mennyi lesz a kamat. Vagyis az lehet akár nulla, de lehet 8 százalék is. (Érdekes, hogy Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter 5-7 év múlva garantált 2 százalékos kamattal visszafizetendő hitelről beszélt pénteken a TV2-n, Hoffman Rózsa oktatási államtitkár pedig egyszerűen csak 2 százalékos államilag támogatott hitelről beszél, amikor a diákhitel felvételét ajánlgatja a felháborodott diákoknak - a szerk.)

A GKI elemzése szerint azonban az is bizonytalan, hogy a diákhitel finanszírozása mennyibe kerül a Diákhitel Központnak, vagyis az említett jelenlegi 8 százaléknál drágábban vagy olcsóbban tudnak-e forráshoz jutni. Tehát változhat a diákhitel finanszírozási költsége és ennek a költségnek a megosztása a diák és a költségvetés között - figyelmeztet a GKI. A teljes finanszírozási költséget a pénzpiaci folyamatok befolyásolják, míg a fizetendő kamat megosztását az állam - teszik hozzá.

Mi történik, ha nincs változás

A jelenlegi információk szerint a legtöbb szakon 200-250 ezer forint között lesz a tandíj egy szemeszterre, így éves átlagban 450 ezer forintos tandíjjal számoltak a GKI szakemberei. A diplomaszerzés után az első két évben a minimálbér alapján törleszt a diák, ezt 100 ezer forintban rögzítették. A munkába állás 3. évétől pedig 300 ezer forintos nettó jövedelemmel számoltak. (Ez a jelenleg vitatható lehet, mitán 2012-ben a pályakezdő fizetések csak néhány esetben haladják meg a nettó 200 ezer forintot.) Ugyanakkor a GKI szerint felmerül az a kérdés is, hogy milyen remélt jövőbeli fizetések mellett racionális döntés az egyetemi diploma megszerzése.

Az elemzésben szereplő feltételezés szerint a fizetések évi 3 százalékkal emelkednek, a Diákhitel Központ továbbra is 8 százalékon képes forráshoz jutni és ebből 2 százalékot fizet a diák, 6-ot a költségvetés. A példában szereplő diák diploma után azonnal talál munkát, és 10 év alatt vissza akarja fizetni tartozását. (A GKI azonban arra is felhívja a figyelmet, hogy a jelenleg ismert szabályzat szerint a minimálbér utáni törlesztő részletet munkaviszony hiányában is fizetni kell.)

A GKI tehát azzal számolt, hogy alapesetben a hallgató az egyetem végére 2,3 millió forint tartozást halmoz fel, a tartozása az első, munkában eltöltött évtől csökken. ezek alapján a teljes törlesztéshez 10 éven keresztül a jövedelme 7,7 százalékát kell a hitelre fordítania, összesen 2,6 millió forintot. Emellett a költségvetés közel 1,2 millió forint kamattámogatást nyújt a hitelhez a 15 év alatt.

Mi történik, ha változnak a feltételek

Eleképzelhető azonban, hogy változnak a feltételek. A konstrukciónak pedig - az elemzésben használt példák alapján - két fő kockázata van: az önkényesen változtatható hitelkamat, valamint a diploma után elérhető jövedelem - mutat rá a GKI elemzése.

A hitelkamat megemelése - ami a jelenlegi szabályok szerint bármelyik félévben bekövetkezhet - eltolja a terheket a diákok és a költségvetés között. Elképzelhető, hogy a költségvetés egyes időszakokban átvállalja a teljes kamatterhet, de ennek ellenkezője is elképzelhető. A GKI szerint ez a kockázat a legnagyobb az egész konstrukcióban, hiszen ez egy olyan hitel, aminek a kamata egy félév alatt akár négyszeresére is emelkedhet, és így felboríthat bármilyen pontosan átgondolt számítást.

Nagy kockázatot jelent a jövőbeli jövedelmek alakulása. Az egyetemet kezdőknek olyan mértékű előrelátásról kellene tanúbizonyságot tenni, amire valószínűleg nem képesek. Az elérhető jövedelem ugyanis nagyban függ a gazdaság általános helyzetétől, de az 5 év alatt bekövetkező technológiai, iparági változásoktól is. Összességében a GKI elemzésében arra a következtetésre jut, hogy a Diákhitel 2 jelen formájában egy ugrás a sötétbe, mivel senki nem képes felelősen mérlegelni, hogy a saját esetében milyen kimenete lesz a hitelfelvételnek.

Így az 5 év eladósodás után munkába álló fiatalok jövedelmének 5-10 százaléka el fog menni az oktatásuk költségeire, amit 32-35 éves korukig fizetnek. Pont abban a periódusban, ami hagyományosan amúgy is eladósodással járó életszakasz, a lakásvásárlás, autóvásárlás, családalapítás miatt. A GKI szerint kérdéses, hogy egy ilyen mértékű törlesztési teher mennyiben módosítja a frissen diplomázottaknak életútját.

A Diákhitel 2. törlesztése az alap szcenárió esetében
ÉvekHitelfelvét (ezer Ft)Törlesztés (ezer Ft)Havi jövedelem (ezer Ft)Jövedelem emelkedéseKamatTartozás (ezer Ft)Ki nem fizetett kamat (ezer Ft)
14502%450
24502%90955
34502%137783
44502%1855111
54502%2342141
6921003%2%2296138
7931013%2%2249135
82773003%2%2017121
92853093%2%1772106
102943183%2%151391
113033283%2%124174
123123383%2%95457
133213483%2%65239
143313583%2%33420
153413693%2%00
Forrás: GKI

Mekkora terhet jelentene ez az államnak?

Költségvetési szempontból nézve, ha éves szinten 30 ezer diák veszi igénybe a Diákhitel 2-t, akkor a felvett hitel az első évben 30 milliárd forint körüli terhet jelent a büdzsének - ez 30 ezer diák fejenként 450 ezer forintos eladósodása. Az igénybevevők száma persze ettől felfelé és lefelé is letérhet. A harmadik évben az összes diákhitel eléri az 100 milliárd forintot, majd a tízedik évben az 500 milliárd forintos határt. (A GKI számításaiban nem vette figyelembe a tandíj esetleges emelkedését, ami elérheti az 5 százalékot is, tovább gyorsítva az eladósodást.) Amennyiben mindenki visszafizeti 10 év alatt a tartozását, akkor az állomány éves 30 ezer új belépő mellett kissé 600 milliárd forint alatt stabilizálódik. (A 2012 év végi lakossági hitelállomány 6800 milliárd forint, vagyis ez a konstrukció önmagában 8-9 százalékkal növelné az eladósodást.) Ennek a hitelállománynak 2 százalékos kamatát a diákok, 6 százalékát pedig a költségvetés állja.

A költségvetést a kamattámogatás a kezdeti években alig terheli, összege az első két évben 5 milliárd forint alatt marad, a negyedik évtől a költségvetési teher eléri a 12 milliárdot, majd 8 év múlva éves 35 milliárd forint körül stabilizálódik. Újabb költségvetési konszolidáció keretében a költségvetési kiadás mérsékléséhez a kormánynak egyszerűen csökkentenie kell a kamattámogatást, vagyis több kamatkiadást terhelni a diákokra és kevesebbet a költségvetésre. Ez pedig az egyik legérzékenyebb pontja a konstrukciónak a diákokra nézve - hangsúlyozza a GKI elemzése.

Honnan lesz elegendő forrás és mennyiért?

A gazdaságkutató blogja szerint azonban az is kérdés, hogy a Diákhitel Központ (DK) honnan fog elegendő forrást bevonni a megugró hitelezéshez: 2011 végéig a DK 184 milliárd forint diákhitelt kezelt, amihez jött még 60 milliárd forint tőkésített kamat - vagyis 200-250 milliárd forint forrást kötött le a diákhitel. A Diákhitel 2. felfutásával évi 40-60 milliárd forint többlet forrás bevonására van szükség 5-8 éven keresztül, majd az állandóvá váló 600 milliárd forintos Diákhitel 2, plusz a fennálló vagy újonnan felvett Diákhitel 1 finanszírozásához szükséges forrásokat kell fedezni. Ez a GKI szerint az elemzésben megjelölt feltételezések mellett 600-800 milliárd forint állandó forrás lekötését jelenti.

A költségvetési hatást azonban nagyban befolyásolja az is, hogy a Diákhitel Központ milyen kamat mellett tud forrásokat bevonni. Jelenleg a forrásköltség a kockázati prémiummal és működési prémiummal együtt 8 százalék körül van. Ez az aránylag olcsó forrás jelenleg részben Európai Beruházási Bankkal kötött hitelmegállapodásnak köszönhető. Kérdés, hogy nagyobb hitelösszeget milyen feltételek mellett tudnak bevonni.

A GKI elemzése megállapítja: a diákhitel a költségvetés számára akár teljes kamattámogatás mellett is alig jelent terhet az első években, hosszabb távon viszont a megnövekedett, kényelmetlen terhek bármikor továbbháríthatók a diákokra, ha vállalja ennek politikai kockázatát.