Ligeti Anna Sára, a Demográfia című folyóiratban megjelent friss kutatása a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő társadalombiztosítási nyilvántartása alapján 507 ezer kivándorlást és 202 ezer visszavándorlást vett mélyebb elemzés alá. E mintából 430 ezer ki- és 198 ezer visszavándorlás 2010 és 2020 közé esett.

Azt vizsgálta ugyanis, hogy a kivándorolt magyarok mekkora része tér haza.

Kapcsolódó

A magyarok migrációs „szokásainak” alakulásával kapcsolatban az elmúlt tíz év egyik legszembetűnőbb változása a rövid távú és a cirkuláris (oda-vissza) mozgás fokozott térnyerése. Míg 2010-ben a kivándorlások csupán 9 százaléka végződött egy éven belüli visszatéréssel – vagyis a döntő többség a végleges, de legalábbis a hosszú távú „székhelyáthelyezést” választotta –, 2019-ben ez az arány már 21 százalék volt - idézi a lap a kutatást

Jellemzővé vált az is, hogy a hosszabb kivándorlást megelőzi valamifajta kinti hely-, illetve útkeresés. A 2018-ban kivándoroltak 17 százaléka, 2019-ben a 20, 2020-ban pedig a 23 százaléka előtte hosszabb-rövidebb ideig már élt, dolgozott külföldön. Sokak tehát több „kiugrási kísérletet” is tesznek a kivándorlás előtt, ami arra is rámutat, hogy ha létezik reális honi munkahelyi, családalapítási alternatíva, sokan talán ezt választanák. Az akár többszöri oda-vissza vándorlás kiváltképp az idősebb korosztályokra jellemző: 2010-ben a rövid távra kivándorlók 14 százaléka volt 40 éven felüli, 2019-ben már a 32 százaléka.

Egy másik kutatásból - amelyet Bíró-Nagy András és Szabó Andrea készített - az derül ki, hogy a politikai polarizáció a kivándorlás kérdésében is élesen megmutatkozik. A 15–29 évesek körében végzett vizsgálatuk szerint háromszor annyi ellenzéki (36 százalék) és kétszer annyi bizonytalan szavazó (24 százalék) szeretné elhagyni az országot, mint kormánypárti (12 százalék).

A rövidebb, olykor csak néhány hónapos kiköltözés leginkább a szakmunkás vagy annál alacsonyabb végzettségűek körében népszerű. Az ő ide-oda vándorlásuk a turizmus és a vendéglátás szezonális jellegével is magyarázható, hiszen ez a szféra az, ahol a többségük munkát vállal. Ők, ha nem tudnak hosszabb távon megkapaszkodni, időről időre hazatérnek itthon is szerencsét próbálni.

Bár még mindig London „a harmadik legnagyobb magyar város”, jelentősége már a brexit előtt kezdett visszaszorulni az új kivándorlók körében. Nagy-Britannia vonzerejét 2020-tól tovább rontotta a járvány, így a rövid távú, illetve cirkuláris migráció nyertese (ha a magyar munkaerő elszívását annak lehet tekinteni) ma már egyértelműen Ausztria, illetve Németország.