Az évek óta konzekvensen alkalmazott adóhatósági gyakorlat alapján a magyar adózók nem tudják az általuk megfizetett áfát visszaszerezni több olyan esetben, amikor az adó visszatérítésével egyébként a költségvetést nem is érné kár.

Az egyik tipikus ilyen eset, amikor az eladó áfát számított fel, holott nem kellett volna neki; például mert a felek a fordított adózás helyett - tévesen - az egyenes áfázást alkalmazták. Ilyenkor a vevő szükségtelenül utalt áfát az eladónak, az eladó pedig feleslegesen fizetett áfát az adóhatóságnak.

QP | Quality Placement

Az uniós gyakorlat szerint, ha rosszul állították ki a számlát, akkor a feleknek a számlázást a jogszabályi elvárásoknak megfelelően korrigálniuk kell. A fenti esetben tehát az értékesítőnek az áfás számlát sztornóznia kell és fordított áfával kell az új számlát kiállítania. Ennek alapján az eladó visszaigényelheti a tartozatlanul fizetett áfát, a vevő pedig - végső esetben akár polgári peres eljárásban is - visszakövetelheti a tartozatlanul megfizetett áfát az eladótól. (Nagyot változik az élet vasárnaptól.)

Előfordulhat azonban, hogy a vevő az eladótól már nem tudja visszaszerezni a tartozatlanul fizetett áfát. Tipikus esete ennek, ha az eladó időközben megszűnt vagy felszámolták. De megeshet az is, hogy a vevő egy megnyert polgári eljárás ellenére sem tudja behajtani az áfát az eladón. Ilyen esetekben a vevő, a jelenlegi magyar gyakorlat szerint, nem tudja az áfát az adóhatóságtól közvetlenül visszaigényelni.

Ebben most változás következhet be, mert az EB egy magyar ügyben hozott ítélete kimondta, hogy a vevő visszaigényelheti az áfáját, ha a felek között nem történt adókijátszás és ezzel a költségvetést sem éri kár.

Más esetekben is változás jöhet

Előfordulhat az is, hogy a megrendelő előleget fizet, ám azzal a vállalkozó lelép: nem fizeti vissza, de a kért terméket, szolgáltatást sem szállítja le. Ilyenkor, mivel teljesítés nem történt, a megrendelő jellemzően nem vonhatja le az előleggel együtt fizetett adót. Így nem csak az előleget bukja, de az arra jutó áfát is.

Két hasonló ügyben az EB mégis elismerte a megrendelő adólevonási jogát, azzal érvelve, hogy a vevő jóhiszeműen megfizette az előleget és megalapozottan bízhatott abban, hogy az eladó teljesíteni fogja az ügyletet. Sőt, a bíróság szerint az áfasemlegesség csak úgy biztosítható, ha a vevő levonási jogát utólag sem tagadják meg tőle. Így áfa szempontból mindenki pénzénél lett, csak a nettó előleg "ment a levesbe".

A behajthatatlan követelés áfája

Nem egy esetben vész el az áfa a szolgáltatónál amiatt is, mert a követelés behajthatatlannak bizonyul. A magyar adóhatóság álláspontja egyértelmű: a behajthatatlan követelésekre megfizetett áfa sem igényelhető vissza. Ennek oka, hogy az áfaköteles szolgáltatás teljesítésre került - függetlenül attól, hogy a megrendelő megfizette-e az ellenértéket vagy sem.

Az EB közelmúltbeli ítéletei azonban ezen a területen is megengedővé váltak és kimondják, hogy ellentétes az uniós áfa-irányelvvel az, ha az adóhatóság a véglegesen behajthatatlannak tűnő követelések kapcsán sem téríti vissza az áfát. Az áfa visszaigénylésnek csupán az a feltétele, hogy az értékesítő bizonyítani tudja, hogy a követelése behajthatatlan, vagy legalább megalapozottan valószínűsíteni tudja a behajtás várható sikertelenségét.

Fehér Tamás, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda vezető ügyvédje szerint bár a magyar adóhatóság ideig-óráig ellenáll majd az erre alapozott adózói beadványoknak, de várható, hogy az EB ítéletei előbb-utóbb a magyar áfarendszerre is hatással lesznek.

Képünk forrása: Shutterstock