A történelmileg mélyen húzódó magyar–lengyel barátság ellenére alig ismerjük a lengyelek elmúlt három évtizedének párhuzamos történetét. Ezt pótolnunk kell, mert Európán belül valójában a lengyelektől tanulhatunk a legtöbbet arról, hogy a kommunista múltból hogyan lehet sikeresen a jövőbe kormányozni egy országot – írja szokásos, a Magyar Nemzetben közölt esszéjében Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke.

A lengyel felzárkózás kétharmad része a 2006–2020 közötti időszakban ment végbe. Magyarországgal szembeni ugrását valójában egyetlen évben érte el, mert 2009-ben is képes volt növekedni (2,8 százalék), miközben nálunk jelentős volt a gazdaság visszaesése (–6,6 százalék). 1990 után évek hosszú sora alatt először kis lépésekkel dolgozta le a lengyel gazdaság hozzánk képest mérhető történelmi hátrányát.
Lengyelországban jól használták ki az anticiklikus gazdaságpolitika eszközeit, ezért másoknál jobban kezelték a válságokat.

Sikeres oktatás, közlekedési, adócsökkentési reformokat hajtottak végre.

A sikeres lengyel felzárkózás egyik legfontosabb versenyképességi előnye a hozzánk képest kiegyensúlyozottabb térszerkezet. A második legnagyobb város lélekszáma a fővárosban élők 43 százaléka, nálunk ugyanez 12 százalék – írta Matolcsy, utalva korábbi Budapest központi szerepét csökkenteni szánó okfejtésére.

Lengyelországban – GDP-hozzájárulásuk, külgazdasági súlyuk és innovációs teljesítményük alapján – 44 nemzeti bajnok vállalat működik. Magyarországon ebbe a csoportba csak az OTP, a Mol és a Richter sorolható be, tehát a népességarányokat is figyelembe véve mintegy negyede a magyar nemzeti bajnokok száma a lengyelekéhez képest.

A lengyel modell sikeres adatreformra épül. Lengyelország világszinten a második helyen végzett a nyílt adatok elérhetőségében és érettségében. Magyarország jelentősen leszakadva csak a 39. helyen található.

A lengyel felzárkózási modell jobban működött a rendszerváltás utáni két évtizedben a magyarnál, majd a 2010 utáni magyar politikai és gazdasági modellváltás következtében már lényegében fej-fej mellett haladunk. A lengyel modell azonban már fenntartható, a magyar még nem az, mert egy sor fontos gazdasági területen hozzánk képest versenyképességi és termelékenységi előnyre tettek szert.